Először a transzatlanti járatokon jelent meg hatvan évvel ezelőtt a magyarul turistaosztályként ismert economy class. Az akkori szigorúbb szabályozás miatt a fedélzeti ellátás, főként az étkezés tartalma körül kirobbant a „szendvicsháború” az amerikai és európai légitársaságok között.

Bár például az Egyesült Államokban már azt megelőzően is voltak időről időre olcsóbb jegyárkategóriák, a napokban volt hatvan éve, hogy a KLM egy dolgozói körlevélben megemlítette az economy class bevezetését (magyarul turista osztályként mondjuk, de inkább „gazdaságosnak” kellene mondani).

Néhány hónappal később, 1958 nyarán jelent meg ténylegesen a piacon ez a termék, az addigiakhoz képest más ülésekkel és más fedélzeti kiszolgálással, elsőként a transzatlanti járatokon.

Már ezt megelőzően, az úgynevezett tourist class (voltaképp ez volna magyarul a turista osztály) 1952-es bevezetésével megindult a változás a légiközlekedésben – írja az aerotelegraph.com portál. Addig szinte luxusnak számított repülőre ülni, mai értéken is rendkívül drágák voltak a jegyek, a tourist class pedig 30 százalékkal olcsóbb volt.

Így nézett ki a holland légitársaság economy-kabinrésze 1958-ban (Forrás: KLM)

De még az economy class is az 1958-as bevezetésekor meglehetősen sok pénzért volt elérhető: a Lufthansa Frankfurt-New York járatára például, mai vásárlóértéken mintegy 1000 euróba (310 ezer forintba) került egy economy jegy.

Kis szendvicshatározó

Nem ment azonban minden olyan egyszerűen: a nemzetközi légiszállítási szövetség, az IATA akkoriban szigorú szabályozásokkal élt, meghatározva, hogy az economy-utasnak csak szendvics és alkoholmentes ital, minden másért fizetnie kell, a fedélzeti ellátásnak olcsónak és egyszerűnek kell lennie.

És a „szabályozott szendvics” miatt persze ki is robbant egy kisebb háború, az Egyesült Államok és Európa légitársaságai között a „szendvics” fogalmának meghatározása körül.

Az európai légitársaságok, így az economy terén úttörő KLM, SAS és Lufthansa elképzelése szerint a hidegtál mindenféle zöldségekkel belefért az olcsó és egyszerű kategóriába, szerintük ez szendvicstál volt.

Az amerikaiak szerint azonban klasszikus szendvicset kell felszolgálni, azaz két kenyérszelet között sajt és esetleg néhány más élelmiszer. A Pan Am és a TWA ezért be is panaszolta az európai versenytársait az IATA-nál, mondván, hogy túl bőkezűen táplálják az economy-utasokat, a kiszolgálás „nem egyszerű és nem olcsó”.

Gumiszerű dolog celofánban

1952-ben még kisebb repülőgépek közlekedtek (Forrás: KLM)

Egy másik pionír, a Swissair azonban a védekezésében kijelentette, hogy mindenkinek megvan a joga meghatározni, mit tart „szendvicsnek”.

A SAS pedig nem kicsit ironizálva úgy fogalmazott az utasainak küldött egyik akkori levelében, utalva az amerikai légitársaságok fedélzeti ellátására, hogy „a mi repülőinken nem találnak celofánba csomagolt, gumiszerű és emészthetetlen dolgot”.

Az amerikai légitársaságok azzal is fenyegetőztek, hogy elvetetik az európai cégek leszállási jogait az Egyesült Államokban.

Az IATA is melléjük állt, ám mint ismert, a piac végül kikényszerítette, hogy egy szendvicsnél többet kapjanak ingyen az utasok a hosszú távú járatokon, így az IATA végül feladta a szigorú „szendvicspolitikáját”.

A KLM blogján olvasható összefoglaló szerint egyébként már a tourist class 1952-es megjelenésétől néhány év alatt megtöbbszöröződött a transzatlanti forgalom. Ugyanis 1951-ben 340 ezren repülték át az Atlanti-óceánt az Amerika és Európa között közlekedő légitársaságokkal, 1954-ben már 580 ezren, 1957-ben pedig, tehát az economy bevezetése előtti évben 1 millióan, amelyből 770 ezer volt a tourist class-utas.

A kézipoggyász méretének szigorítása is ezen korszakhoz köthető: a KLM economy-utasai 50x30x15 centiméteres csomagot vihettek csak fel a fedélzetre. 

Ennek oka a gépek szűk belső tere volt, a mainál kisebb, polcos kialakítású fej feletti tárolókba egyszerűen nem fért el minden, főként, mert kabátoknak való szekrény sem volt a fedélzeten. Egyébként már a tourist class bevezetésekor korlátozták a feladott csomagot is, a korábbi 30 kiló helyett 20 kilóban.