Napra pontosan 47 évvel ezelőtt történt a Malév MA 110-es Budapest – Kijev Boriszpol járatát teljesítő, HA-LBD lajstromjelű Tupoljev Tu-134-es, 49 ember életét követelő katasztrófája.

Az egykori magyar nemzeti légitársaság történetében ez volt a legtöbb emberéletet követelő katasztrófa, amit szerencsétlen események tragikus láncolata, részben gépparancsnok hibája okozott.

Mészáros Sándor parancsnok ugyanis több, mint egy órás várakozás után döntött úgy, hogy a Kijev Boriszpol repterén uralkodó rossz, a Dr. Fülöp András akkori típusfőpilóta által lekorlátozott leszállási minimumainak nem megfelelő időjárási körülmények ellenére elindul Budapestről. Bár ez már sosem fog kiderülni, a parancsnok valószínűleg bízott a javulásban.

50 perces repülés után, 9700 méteres uatzómagasságon azonban a 28 voltos egyenáramú hálózat minden előzetes hibajelzés vagy rendellenes működés nélkül vészhelyzeti üzemmódra váltott.

Egyesek szerint ez azért történt, mert nyolc hónappal korábban egy elhibázott leszállás során a gép jobb szárnyvége leért a betonra, aminek következtében az automata tűzoltórendszer aktiválta a hajtóműgondolák tűzoltórendszerét.

Illusztráció, a Malév egykori HA-LBE lajstromjelű Tu-134-ese az Aeroparkban (Fotó: ifj. Kotulyák Tamás – AIRportal.hu)

A hibát a műszaki szolgálat kijavította, de ennek ellenére kapott hamis jelet a 28 voltos rendszer biztosítéka nyolc hónap múlva, valamilyen rejtett rendellenesség miatt.

Bár a hiba egy, a hátsó csomagtérben található biztosíték visszakapcsolásával helyreállítható lett volna, a személyzet ezt nem tette meg, így a gépen található minden rendszer akkumulátorokról kezdett el működni, amelyek mint később kiderült, túl hamar lemerültek.

A személyzet nem jelentett vészhelyzetet, így az illetékes irányítótiszt a soron kívüli megközelítés engedélyezése helyett a normál eljárás szerint vezette rá a gépet a futópályára.

A másik végzetes probléma az volt, hogy a parancsnok a kedvezőtlen időjárás ellenére ragaszkodott a leszálláshoz Kijevben, nem akart a két megjelölt kitérőreptér egyikén, Odesszában vagy Debrecenben landolni.

Amikor a Boriszpol reptér közelében a látástávolság 700 méterre romlott, Mészáros Sándor valótlan, 60/600 méteres minimumot adott meg az irányítónak, aki eszerint is járt el.

Mind az első, mind a második landolási kísérlet sikertelen volt, utóbbinál a gép három kilométerre jobbra volt a pálya középvonalától, ez után pedig eltűnt a radarernyőkről, és rádiókapcsolatba sem tudtak vele lépni.

A roncsokat Taraszovka község határában egy kilométer hosszan szétszóródva találták meg, a gépen utazók közül senki nem maradt életben.

Az utasok mellett a fedélzeten volt még Mészáros Sándor parancsnok, Veres László másodpilóta, Papp Sándor főnavigátor, Deák Andor navigátor, Takács Márton utazószerelő, Szőke Valéria, Székelyhídi Katalin és Takács Zsuzsanna légiutas-kísérők.