Bemutatkozott a három év és háromezer munkaóra alatt felújított Gerle 12-es, amely most már (majdnem) pont ugyanolyan, mint az eredeti.
A Goldtimer Alapítvány által elvégzett felújítás végtermékét pénteken mutatták be a sajtónak a budaörsi repülőtéren. A felújítást követően a Gerle szinte mindenben ugyanolyan, mint az 1932-ben, Bánhidi Antal által tervezett eredeti: főbb műszaki tartalma, repülési tulajdonságai, súlya is megegyezik, ugyanakkor anyagi megfontolások miatt csillagmotor helyett az új gépbe soros motor került.
Rohács Tamás, az alapítvány főpilótája a leleplezés előtt a HA-AAE lajstromú géppel kapcsolatban azt mondta, először 1975-ben fogalmazódott meg az ötlet, hogy újra kellene építeni egy Gerlét, de a munkák a Földművelésügyi Minisztérium ötlete nyomán csak öt évvel később kezdődtek meg és 1989-ig zajlottak.
Ezt követően a 13-as Gerle 20 órát, majd egy másik átalakítás után újabb 70 órát repült Budaörsön, végül a Petőfi Csarnok repüléstörténeti állandó kiállítására került. Ekkor már inkább a Túzok néven emlegették, mivel a tervező szerint az eredeti tervekhez képest jelentősen nehezebb lett és rosszabbak lettek a repülési tulajdonságai is.
Ezért is döntöttek úgy a Goldtimer Alapítványnál, hogy eredeti formájába alakítják vissza és újra repülőképessé teszik a kétüléses gépet.
Az eredeti Gerle 12-est 1932-ben építették, majd több módosítás után 1940-ben leselejtezték. A Gerlékből összesen tíz darab készült, de ezek egyike sem maradt fenn. Szárnyfesztávolsága majdnem 9, hossza 7 méter, maximális felszállósúlya 880 kilogramm. Az eredeti 12-est egy Thorotzkai csillagmotor hajtotta, amelyet később egy Siemens egységre cseréltek. A kétüléses gép legnagyobb sebessége 177 kilométer óránként és műrepülésre is alkalmas.
A sajtótájékoztató után a főpilóta olyan programot repült a felújított Gerlével, amely a 30-as évek műrepülésekor volt szokás.
