Negyven évvel ezelőtt teljesítette első kereskedelmi járatát a francia-angol kooperációban gyártott Aérospatiale-BAC Concorde. A mindössze húsz példányban készült gépet egy tragikus baleset, a kerozinárak emelkedése és a 2001-es terrortámadás okozta válság miatt 2003-ban vonták ki a forgalomból.
A gép fejlesztéséről még az 50-es években kezdtek tárgyalni, a megállapodást végül 1962-ben írták alá, majd 1,3 milliárd font költséggel megalkották a Concorde-ot, a szűzfelszállás 1969. március 2-án volt Toulouse-ban. Bár egyebek mellett a Pan Am, a Qantas, az Eastern, a TWA, a United és a Lufthansa is rendelt a gépből, végül ezeket visszamondták és az Air France, valamint a British Airways, illetve annak elődje, a BOAC lett a típus üzemeltetője.
Delta szárny, fly-by-wire, M2.04
A Concorde-on több műszaki megoldás is egyedi volt, a delta szárnyak, illetve a dönthető orr máig unikumnak számítanak, de ebben a gépben alkalmaztak először elektromosan vezérelt fly-by-wire és brake-by-wire rendszert, utazósebessége M2.04, azaz a hangsebesség kétszerese, nagyjából 2180 km/h volt. Ennek elérése érdekében széles körben használtak alumíniumot, és további érdekesség, hogy nem rendelkezett kiegészítő erőforrással (APU). A gépet a Rolls-Royce és a Snecma kooperációjában készült Olympus 593-as hajtóművel szerelték.
Az első járatokat az Air France és a BOAC egyszerre teljesítették: a francia légitársaság Párizsból Dakar érintésével Rio de Janeiróba, a brit cég Londonból Bahreinbe repült. Az amerikai járatokat csak később, 1977-ben tudták bevezetni, mert az ottani hatóságok környezetvédelmi aggályok és zajszint-túllépés miatt megtagadták a leszállási engedélyt a típustól. A zöld jelzés megadása és a járat indítása után a London és New York közti út az addigi 8 óráról mintegy 3,5 órára csökkent, 1996 februárjában rekord rövid idő, 2 óra 52 perc alatt szelte át az óceánt a szuperszonikus gép, amely általában a sztratoszférában repült, 56 ezer láb (17 ezer méter) volt az utazó magassága, ezen a szinten már a föld görbületét is látni lehetett a gép fedélzetéről.
Még az ablakok is átforrósodtak
A gépek váza a nagy hőhatás miatt 8-10 hüvelykkel megnyúlt repülés közben, és a törzs felülete, sőt, még az ablakok is forróak voltak a repülés végére. A nagy utazómagasság miatt a gépen sugárzásmérő is volt, és sokáig attól tartottak, hogy az utasok hamar bőrrákot kaphatnak, de később bizonyították, hogy 3,5 óra alatt kisebb dózis éri őket, mint 8 óra alatt egy normál járaton. Az első British Airways járaton egyebek mellett Dom Perignon pezsgőt, kaviárt, homárt, steaket szolgáltak fel és lehetett kérni Havana szivart is. A gép listaára 23 millió font volt, amely mai árfolyamon számolva 128 millió fontnak (52,4 milliárd forint) felel meg.
A típust alapvetően a brit és francia nemzeti légitársaság üzemeltette, az amerikai Braniff két évig, 1979-ben és 1980-ban bérelt egy példányt, amellyel Dallasból Washingtonba, majd Európába repültek, de a gépet soha nem festették át. A Singapore Airlines a London-Bahrein-Szingapúr útvonalon repülte a típust 1977-ben, majd 1979-ben és 1980-ban, a G-BOAD lajstromjelű Concorde egyik oldalán a Singapore Airlines, a másikon a British Airways logója volt.
A gép egyetlen, de annál szörnyűbb katasztrófája 2000. július 25-én volt, az Air France 4590-es járata New Yorkba tartott, amikor nem sokkal a felszállás után lezuhant, mind a száz utas és kilenc fő hajózó személyzet szörnyethalt, további négyen a becsapódás helyszínen, a földön haltak meg. A vizsgálatok kiderítették, hogy a balesetet egy pár perccel korábban felszálló Continental DC-10-esről leeső alumínium darab okozta, amely miatt defektes lett a bal oldali főfutó, a leváló gumidarab kilyukasztotta az üzemanyag-tartályt, ami berobbant. A keletkező tűz miatt a pilóták leállították a baloldali hajtóműveket, így viszont nem tudtak elég sebességet és magasságot elérni, és a földbe csapódtak.
Ennek, a 2001. szeptember 11-i terrortámadások és az emiatt kialakult keresletcsökkenésnek, illetve az emelkedő kerozináraknak köszönhetően az Air France 2003. május 30-án, a British Airways pedig öt hónappal később, októberben kivonta a forgalomból a típust, a megmaradt 19 példány múzeumokban, illetve párizsi, dallasi, londoni, bristoli repülőtereken van.
Az elmúlt időszakban többször felmerült a típus újbóli forgalomba állítása, a brit Concorde Klub 160 millió fontot össze is gyűjtött a projektre, terveik szerint a Le Bourge-n lévő egyik példányt vennék meg és 2019-ben, a szűzfelszállás ötvenedik évfordulóján repülnének újra a Concorde-dal.
