A következő évtizedekben bevezethető, a városi közlekedést forradalmasító légi járművekhez fejlesztett részegységek álltak a középpontban a Honeywellnél, a vállalat az idei párizsi légiszalonon főleg ilyen irányú fejlesztéseit mutatta be.
A következő évtizedek egyik fontos fejlesztési irányvonala a városi és rövid távú közlekedés forradalmasítását célzó, autonóm vagy félig automata repülőeszközök kifejlesztését célzó projektek.
A fejlesztéseket a nagy repülőgépgyártók, az Airbus és a Boeing már évek óta hangsúlyosan kommunikálják a személy- és áruszállító drónok (UAV-ok) tekintetében, mivel az a cég, amely most nem fektet ebbe az ágazatba eleget, hosszú időre behozhatatlan lemaradásba kerülhet.
Emellett a beszállítói láncolat jelentős tagjai között is van, aki már kifejezetten ilyen újfajta személyszállító eszközökhöz tervez rendszereket, részegységeket, ötvözve a hagyományos repülőgépipar, és az egyre kiforrottabb drónipar technológiáit.
Közülük az amerikai Honeywell a párizsi légiszalonon mutatta be kettő, prototípus illetve terv formájában létező rendszerét.
Kompaktabb fly-by-wire kormányvezérlés
A modern repülőgépek egyik kihagyhatatlan eleme, az először a Concorde-nál alkalmazott elektronikus kormányvezérlés (angolul fly-by-wire). Ezen rendszer révén válik lehetővé, hogy a pilóta által használt irányítószervek, a botkormány / sidestcik, és a pedálok, valamint a repülőgép külső kormányszervei között ne legyen fizikai kapcsolat.
A rendszer elektronikusan, egy központi számítógép segítségével érzékeli a pilóta utasításait, a kitérítés mértékét, és ennek megfelelően állítja a vezérsíkokat.
A rendszer azonban a legtöbb esetben viszonylag bonyolult és nehéz, így nem lehet beszerelni egy kisméretű több forgószárnyas motorral ellátott gépekbe, amelynek maximális felszállótömegét egyelőre igen szűkre kell szabni az elektromos erőforrások teljesítménye és a szintén méretes akkumulátorok korlátozott kapacitása miatt.
A Honeywell megoldása egy zsebkönyv méretű központi számítógéppel ellátott, kis energiafogyasztású egység, amelyet a multimotoros személyszállítókra terveztek, de – piaci okok miatt – alkalmazható hagyományos gépekben is.
A rendszert elsőként a vállalattal partnerségben dolgozó Vertical Aerospace fejlesztés alatt álló autonóm városi légijárművében alkalmazhatják, amely a tervek szerint még a 2020-as évek első felében kereskedelmi forgalomba kerül.
Radar 360 fokban
A professzionális felhasználásra tervezett drónoknál – például a kínai DJI Mavic 2 szériájában – már alapvető felszereltségnek számít a vízszintesen és függőlegesen is 360 fokot lefedő akadálykereső szenzorok alkalmazása.
Ezeknek lényege, hogy nem hagyják, hogy a pilóta, vagy az automatikus vezérlőszoftver valamilyen akadálynak, például fának, épületnek vagy embernek vezesse az eszközt, azokat biztonságos távolságból érzékelve ugyanis a rendszer megállítja a járművet.
A fejlettebb rendszerek pedig már az útvonal folytatásához ideális kerülőútvonal megtalálására is képesek.
Hasonló rendszerek alkalmazása elkerülhetetlen lesz a városi, főleg autonóm légijárművekben, mert üzemelési környezetükben soha nem látott mennyiségű akadály van.
A Honeywell június 10-én írt alá beszállítói megállapodást egy meg nem nevezett, légitaxit fejlesztő startuppal, amelynek keretében a vállalat az IntuVue RDR-84K radar több részegységét szállítja majd.
Az új fejlesztés egyik fő előnye, hogy az üzemeltető csak a repülés szempontjából releváns információkat kap a szenzoroktól, amelynek alapján eldöntheti, hogy engedélyezi-e az automatikus landolást, vagy manuális rásegítést alkalmaz.
Az RDR-84K-t ugyanakkor nemcsak ilyen speciális területen lehet majd alkalmazni, beépíthető lesz hagyományos, és az Airbus-féle VSR700-ashoz hasonló autonóm helikopterekbe is, valamint távvezérelt szárazföldi katonai járművekbe, robotokba is.
