Kevés olyan mitológiai sztori kering Ciprussal kapcsolatban, amiben ne lenne szó legalább két, de inkább több isten buja együttlétéről, illetve ezek eredményéről, szerelemgyermekekről. Ez persze pozitív értelemben némileg a Cipruson töltött napokra is rányomja a bélyegét, de azért bőven van más is, ami miatt érdemes felkeresni a szigetországot.
A 9200 négyzetkilométeres Ciprus a Földközi-tenger harmadik legnagyobb szigete Szicília és Szardínia után. A 225 kilométer széles és 90 kilométer hosszú, jellegzetes alakú szigeten nagyjából 1,2 millió ember él, részben megosztottan, mivel Törökország az északi részt 1974-óta megszállva tartja. A Ciprusi Köztársaság az Európai Unió tagja, hivatalos fizetőeszköze az euró, azonban nem tagja a schengeni övezetnek, emiatt útlevél szükséges a beutazáshoz.
A sziget történelme és kultúrája igen gazdag, az első emberi nyomok időszámításunk előtt 10 ezerből valók, Krisztus előtt 8200-ban pedig már lakott településekről is szót említenek a krónikák. A szigetet a görögök két hullámban telepítették be, először mükénéi görög kereskedők kezdték látogatni Ciprust időszámításunk előtt 1400-ban, de a fő hullám a mükénéi kultúra összeomlásával indult meg. Aztán a sziget egyiptomi, majd perzsa kézbe került, tőlük Nagy Sándor hódította el, de volt a velenceiek és az ottomán birodalom kezében is.
1878-ban brit fennhatóság alá került és az országot 1914-ben formálisan a Brit Birodalomhoz annektálták, majd Zürichben a törökök, a görögök és Nagy-Britannia megállapodott az ország függetlenné nyilvánításában, de a török és görög részt egy zöld vonal választotta ketté, 1974-ben pedig a törökök megszállták Észak-Ciprust és azóta is megosztott az ország. A görög-katolikus egyház a Görögországhoz való csatlakozást sürgeti (ennek jelképeként a templomokon görög zászló is lobog), a helyi görögök viszont nem szeretnének megegyezést Törökországgal.
A mindennapi életben persze ez az ellentét nehezen érhető tetten, bár furcsa módon a görög és török cipriótákat is átverték a történelem során, mindkettejüknek függetlenséget ígértek, és egyikből sem lett semmi. Ennek ellenére nem kerültek közös platformra. Az ország megosztottságának két fő jelképe van: a főváros, Nicosia belvárosában húzódó, 40 éve kiürített határsáv, illetve Famaguszta, a török oldali üdülőváros szintén üres szállodai zónája.
A turizmus azonban Famagusztában nem jelentős, a két fő turistacélpont a repülőtérrel és végeláthatatlan szállodasorral rendelkező Páfosz és Lárnaka, de a pontosság kedvéért érdemes megemlíteni a két város között félúton elterülő, 20 kilométer hosszú Limassolt is. Ezen kívüli agroturizmus jellemző még a szigetre, annak belsejében autentikus falvakban szinte bárhol találni szállást régi ciprusi házakban a tengerparti szállodai árak töredékéért.
A nyári szezonban a legtöbben a tengerpartra mennek, az időjárás viszont ilyenkor a pokol tüzéhez hasonló hőmérsékleteket produkál. Ez viszont nem feltétlenül csak az egyébként minimális élővilággal rendelkező, ezért biztonságos tengervízben, hanem a hegyekben is elviselhetővé válik: aki nem akar egész nap a strandokon sütkérezni bőven találhat magának programot a sziget belsejében is.
Túrázóknak az 1952 méter magas Olimposz tartogat kihívást, kerékpározók az egész szigetet körbe tekerhetik nagyon jó minőségű és kiépített kerékpárutakon, a golfozók is megtalálhatják az erre megfelelő klubokat, a történelem nyomait keresők pedig Aphrodité születési helyétől (Petra tou romiou) kezdve Páfosz középkori várain, több ezer éves, eredeti mozaikpadlóin, a sziget számos amfiteátrumán át Lárnaka és Nicosia romantikus hangulatú zegzugos belvárosi utcácskáikig kedvükre válogathatnak a látnivaló közül. És ebben a legjobb, hogy egész évben művelhető szinte mindegyik tevékenység: még november közepén is lehet fürdeni a 22-24 fokos tengerben, a levegő hőmérséklete nappal ilyenkor is 25 fok felett van. A téli időszakban is ritka az egész napos eső, túrázásra, városnézésre ilyenkor is alkalmas a klíma.
A mindennapi életben a ciprióták nagyon kedvesek, aki volt már Görögországban, az otthon fogja érezni magát: a hangulat, az ételek és a kultúra is nagyon hasonló, ugyanakkor kikérik maguknak, ha görögöknek nevezzük őket: ők görög ciprióták.
Az angol jelenlét mára két területre korlátozódott: Akrotírire és Dekéliára, két támaszpontra, amelyek szuverén területnek minősülnek. Ezek a bázisok gyakorlatilag külön államot formálnak saját postával, iskolával, elektromos hálózattal, vízkészlettel. Ezen kívül a szigeten a közlekedésben balra tarts van érvényben, ugyanakkor fura elegyeként a metrikus mértékegységeket használják.
Repülős szempontból egy apró érdekesség is tarkítja a sziget amúgy jó minőségű, de kanyargós autópályáit: több ponton is 3-5 kilométer hosszú egyenes szakaszok vannak, amelyeknél csak a korlát funkcionál elválasztó sávként. Ezt egy géppel pár óra alatt fel lehet szedni és az autópálya ilyenkor kényszer-futópályaként használható.
Nicosiában jelenleg az ENSZ békefenntartói is őrzik a nyugodt légkört, kis szerencsével magyar katonákkal is össze lehet futni. Sok magyar a korábbi küldetés után Cipruson maradt, mivel ott házasodott meg. És ha már a házasság: szokás szerint alányos apáknak kell gondoskodni a lakhatásról, nekik kell új házat építeni, vagy lakást venni az ifjú párnak. A hegyoldalban több kacsalábon forgó palota is van, de ez nem feltételnül jelenti csak azt, hogy a család gazdag: több esetben a szép házzal próbálnak a kevésbé szép lánynak párt találni.
Nicosia belvárosában, a romantikus hangulatú, szűk utcák, az árusok és a kávézók dominálnak. Néhány határátkelőn kisebb sorban állás után, biztonsági kockázat nélkül, útlevéllel át lehet menni a török oldalra is.
A helyi árusoktól – mint mindenhol – a helyi különlegességeket érdemes megvenni, ezek többsége gránátalmából, vagy a szentjánoskenyérfa terméséből készül, amelyeknek a viagrához hasonló hatást tulajdonítanak. Jó, ha ezeket a helyi kis falvakban szerezzük be, mert ott a készítőktől közvetlenül lehet megvenni őket.
A szigethez nagyon közel van Törökország, Libanon és Izrael is, sokan ezen országok polgárai közül a lárnakai repülőtéren szállnak át hazafelé, de mindhárom ország komppal is elérhető.
A görög mitológiában is fontos szerep jutott Ciprusnak, a monda szerint itt született Aphrodité és Adónisz is. A történet szerint Aphrodité a sziget déli részénél a tenger habjaiból született meg, kisétált a partra és lábnyomaiban afrodiziákumok keletkeztek, egyebek mellett a gránátalma és a szentjánoskenyérfa. Ezek a növények emiatt ma is a legnépszerűbb vágykeltőknek számítanak a szigeten.
Adónisz születése ennél egy fokkal érdekesebb, a legelfogadottabb verzió szerint Kinürasz ciprusi király és leánya, Mürrha vérfertőző kapcsolatából született, Aphrodité is halálosan beleszeretett, mivel rendkívül szép férfi volt annak ellenére, hogy vérfertőző kapcsolatból származott. Árész, Aphrodité szeretője viszont nem nézte jó szemmel a kapcsolatot, ezért vadkan formájában megölte Adóniszt, akinek véréből kökörcsinek nőttek.
Ezeken kívül megannyi olyan mitológiai történet fűződik a szigethez, amelyben szerelemről, féltékenységről, ehhez kapcsolható különösebbnél különösebb halálokokról, vérfertőző kapcsolatokról, állatok és növények légyottjából keletkező emberalakokról lehet hallani.
Összességében Ciprus minden igényt ki tud elégíteni, ugyanakkor a kimondottan szűk pénztárcájú, de külföldi útra vágyóknak nem ajánljuk, árfekvése ugyanis az átlagosnál kicsit magasabb, ezért cserébe viszont nagyon jó szolgáltatást kapunk. Repülőgéppel a Wizz Air (Lárnaka) diszkont járataival, átszállással a hálózatos Aegean Airlines-szal (Lárnaka) érhető el a sziget.
