Az Új-Jeruzsálemként is ismert szent város az etióp kereszténység legfontosabb zarándokhelye, amely 11 monolitikus, kőbe vájt templomával az UNESCO világörökségi listájára is felkerült.
Lalibela az etiópiai utazásunk második állomása volt, ahol két napot töltöttünk el. A misztikus hangulatú, gazdag történelemmel rendelkező várost még nem lepték el a turisták annak ellenére, hogy látnivaló bőven akad itt is. A 17 ezer lakossal rendelkező Lalibela 2500 méter magasan fekszik, a hegyek között. A repülőtérről a városba vezető úton csodálatos kilátás tárul elénk, itt érdemes megállni néhány percre gyönyörködni.
Néhány szó Lalibela eredetéről
A várost eredetileg Rohának hívták, jelenlegi nevét Gebre Meszkel Lalibeláról, Etiópia egykori uralkodójáról kapta. Lalibela 40 évig, 1181-től 1221-ig uralkodott a Zagwe-dinasztia tagjaként.
Különös nevének jelentése „a méhek elismerik uralmát”, amely abból ered, hogy születésekor méhek vették körül, emiatt fényes jövőt jósoltak neki. A legenda szerint az uralkodó megálmodta, hogy felépíti az Új Jeruzsálemet, miután 1187-ben Szaladin seregei elfoglalták Jeruzsálemet. Az álom hatására az egész életét annak szentelte, hogy megalkossa a kőbe vájt templomokat, amelyek azóta is a világ legnagyobb monolitikus (egyetlen kőbe vájt) építményei.
Lalibela király célja az volt, hogy új zarándokhelyet hozzon létre, ahová az etióp keresztények Jeruzsálem helyett ellátogathatnak. A szent városban sok helynek bibliai eredetű neve van, leghíresebb ezek közül a város folyója, amelyet Jordánnak kereszteltek el.
Sziklába vájt történelem
A legenda szerint a 11 templomot – amelyek ma is eredeti céljukat szolgálják zarándokhelyként -, 23-24 év alatt faragták ki a bazaltból, felülről lefelé haladva. A mai tudósok szerint azonban szinte lehetetlen lett volna ilyen rövid idő alatt ennyire masszív és kidolgozott épületeket kifaragni, ők 100 évet becsülnek a munkálatok időtartamaként. Egyes legendák szerint Lalibelát csupán az angyalok segítették a munka során, gyakorlatilag viszont több tízezren is dolgozhattak a templomok kifaragásán.
A templomokat három csoportra osztják: északiak, nyugatiak és keletiek. A templomokat alagutak kötik össze a föld alatt, de az északi és a keleti csoportot a Jordán folyó választja el.
Az északi csoport a földi Jeruzsálemet szimbolizálja, hat templom tartozik hozzá: itt található a világ legnagyobb monolitikus temploma, a Bet Medhane Alem, és a legelsőként kifaragott templom, a Bet Maryam is.
A Bet Golgotha és Bet Mikael ikertemplomok, valamint a Bet Meskel (A Kereszt Háza) és a Bet Denagel (Szűzek Háza) is ide tartozik.
A keleti csoportba, amely a mennyei Jeruzsálemet szimbolizálja, öt templom tartozik. Az itt lévő építmények kevésbé kidolgozottak, emellett kisebbek, mint az északiak, de egyben misztikusabbak is. A Bet Amanuel valószínűleg főkápolnaként szolgált, a Bet Merkorios egyes legendák szerint valaha börtön volt, míg a Bet Gabriel-Rufael az uralkodó palotájaként működhetett. Itt található a Bet Abba Libanos is, amelyet a legenda szerint Meskel Kebre, Lalibela király felesége épített férje halála után csupán egy éjszaka leforgása alatt, angyalok segítségével.
A nyugati csoport csupán egyetlen templomból áll, mégis az a leghíresebb: a Bet Giyorgis, azaz Szent György-templom, amely keresztet ábrázol felülről, ez látható a legtöbb Lalibelát népszerűsítő fotón, mondhatni a város jelképévé vált. A világ nyolcadik csodájaként is emlegetett templom készült el utolsóként a 11 közül. Kívülről és belülről is elképesztő látványt nyújt a monumentális szikladarab.
Lalibela 11 sziklába vájt temploma igazán egyedülálló látványosság. Ha valami különös, lenyűgöző, de viszonylag felderítetlen kincsre vágyunk ebben az elfoglalt, forgalmas világban, akkor Lalibela tökéletes választás lesz.
A cikk az Ethiopian Airlines magyarországi vezérképviseletét ellátó Aviareps és a Paradise Ethiopia Travel által szervezett tanulmányút tapasztalatai alapján készült.
