Hat évtizeddel ezelőtt indította az első New York-i járatát az Iberia spanyol légitársaság. A charter útvonalként indult üzem aztán rövidesen menetrendszerűre váltott, és a mai napig is akként működik Madridból, a főváros Barajas nemzetközi repülőteréről.
Kapcsolódó cikk, előzmény IAG zöld jelzés az Iberia flottafejlesztésére
Az, hogy a spanyol légitársaság az ötvenes évek közepén járatot indított New Yorkba egyáltalán nem volt magától értetődő dolog. A második világháborút követően az ország, ahol a Franco tábornok fémjelezte jobboldali diktatúra regnált a nemzetközi elszigeteltségből kellett, hogy kivergődje magát.
Spanyolországnak igénye volt az Amerikai Egyesült Államok partnerségére és a vele járó támogatásra, ezért külpolitikájában hamar megjelent a nyitás szelleme, mígnem 1953-ban sikerült tető alá hozni egy átfogó katonai és gazdasági megállapodás csomagot, amelynek eredményeképp a két ország közötti polgári légiforgalom is tulajdonképp beindulhatott. Az amerikai állampolgároknak ezentúl nem volt szükségük vízumra, amely addig komoly gátat képzett és természetesen a járatüzemeltetés jogi alapjai is lefektetésre kerültek.
Az atlanti járat beindításához ugyanakkor megfelelő teljesítményű repülőgépre is szükség volt, így döntött az Iberia a Lockheed gyár L-1049 Super Constellation típusa mellett, amelyből az első hármat stílusosan annak a három hajónak a nevére kereszteltek, amellyel Kolumbusz Kristóf anno felfedezte Amerikát, így lett az első gép neve Santa Maria, a másodiké Niña és végül a harmadiké Pinta. A fedélzetük 74 utasnak biztosított férőhelyet a túlnyomásos kabinban, amely első és turista osztállyal repült az Azori-szigeteken tett kitérővel New Yorkba és vissza. Az út 11 és negyed órás repülést vett igénybe.
Az 1954. augusztus 3-i nyitójáratot követően az Iberia egy ideig csak charter üzemben repült, de aztán hamar átálltak a menetrendszerinti kiszolgálásra, heti háromszori összeköttetést kínálva a vonalon, és a négy-hajtóműves Super Constellation gépek immáron minden hétfőn, szerdán és pénteken repültek a keleti parti nagyváros és Madrid között.
New York manapság is az egyik legfontosabb célállomása az Iberiának, sőt ami a gyakoriságot illeti, momentán a legsűrűbb hosszú távú járat a hálózatban. S ha már szó esett a történelmi előzményekről, feltétlen említésre érdemes, hogy Pablo Picasso híres festményét, a Guernicát, amely a spanyol polgárháború borzalmait ábrázolja, annak a durva viaskodásét, amely során Franco hatalomhoz jutott, a Caudillo halála után, a demokratizálódás kezdetével az Iberia egyik Boeing 747-esével (EC-DLD) repült Madridba, amivel a légitársaság is mintegy átívelt a diktatúrán. A Guernica ugyanis a rezsimmel szembeni ellenállás egyik legfőbb szimbóluma volt az országban, és 1981-es hazaérkezte egy új korszakot jelzett. Ez is része az Iberia New York-i járattörténetének. Nem véletlen, hogy maga a légitársaság is kitér megemlékezésében erre az eseményre.
Spanyolország azóta csatlakozott a NATO-hoz és az Európai Unióhoz, New York pedig meghatározó politikai-gazdasági kapocs a nyugati világgal, amelyhez az Iberia, a oneworld légiszövetség tagja, a British Airways szoros partnere heti 17 járattal biztosít közvetlen összeköttetést napjainkban.
Az útvonalon a flotta legnagyobb Airbus típusait, az A340-600-ast, valamint az A330-300-ast szolgálatba állítva. Előttük olyan típus elődökkel, mint a Douglas DC-8-asa, majd DC-10-ese, vagy a Lockheed gyár TriStarja, a Boeing 747-ese, olykor 767-ese és nem olyan rég még az Airbus A340-300-asa. A nem is olyan távoli jövőben pedig minden bizonnyal majd a legújabb A350-900XWB-k folytatják az idén hatvan éve megkezdett sort.
