1985. október 25-én történt, hogy az Emirates, akkor még apró légitársaságként, bérelt repülőgépekkel megkezdte a működését. Azóta 30 év telt el, minek során a vállalkozás sok-sok befektetéssel, kitartó munkával és szüntelen törekvéssel a legnagyobbak és legjobbak közé emelkedett.
A Gulf Air, a Pakistan International Airlines és az uralkodó család, alapvetően ez a hármas határozta meg a dubaji légitársaság életre hívását 1985 tavaszán. Miután a bahreini Gulf Air, az Öböl térségének akkori meghatározó légi fuvarosa visszább vett a dubaji járathálózatából fogalmazódott meg az egyértelmű igény egy dubaji bázisú légitársaság felállítására. A szakmai hátteret és támogatást ehhez a pakisztáni zászlóvivő, a PIA biztosította, nem utolsó sorban az Arab Emírségek uralkodó családjának anyagi támogatásával, ami nélkül aligha valósulhatott volna meg az egyszerűen, de annál stílusosabban csak Emirates névre keresztelt vállalat.
A mentor szerepét felvállaló Pakistan International Airlinestól október 20-án két utasszállító érkezett Dubajba, egy szélestörzsű A300B4 és egy Boeing 737-300-as, amelyeket wet-lease alapon állítottak szolgálatba. Az Emirates ezt megelőzően az ősz folyamán mintegy 100 fős pilóta, légiutas-kísérő, repülőgépmérnök és szerelőcsapattal látott neki a felkészülésnek az üzemszerű működés kezdetére – emlékszik vissza Fazle Ghani Mian gépparancsnok, aki az első két repülőgép átvétele után öt nappal, október 25-én a levegőbe emelte az Emirates első járatát teljesítő Airbus A300-ast.
A legelső Emirates-járat, az EK600-as ünnepélyes keretek között Dubajból a pakisztáni nagyvárosba, Karacsiba közlekedett, ahol természetesen PIA küldöttség fogadta és köszöntötte a csecsemőkorú legújabb arab légitársaságot.
Sok mindent elárul az akkori viszonyokról, hogy a hajózói tréningek túlnyomó része a pakisztáni légitársaság kiképzőbázisán folytak, és az engedélyeztetési hátteret is a pakisztáni légügy biztosította. Az Emirates aztán két Boeing 727-est is kapott ajándékba Mohammed bin Rashid Al Maktoum sejktől, a saját flottájából, és Karacsin kívül az indiai Delhi, valamint Bombay is a kezdeti útvonalhálózat részeivé lettek 1985-ben.
Nagyon sok volt még hátra ahhoz, hogy az Emirates egy stabil és legfőképp nagyratörő légitársasággá válhasson, de ezután következtek a szorgos hétköznapok. Anyagi források szűkössége nem hátráltatta a fejlődést, de ehhez legalább olyan fontos volt a konkrét célkitűzés és véghezviteli stratégia megléte is. Vezénylő karmesterként ehhez az ex BOAC-os és British Airways-es Maurice Flanagant sikerült megnyerni vezérigazgatóként, akinek csapatában szintén a kezdetektől fogva jelen volt Tim Clark, mai vezérigazgató is.
Kairó, Ammán, Dakka és Kuvait – sorra nyíltak a ’80-as évek vége felé az új útvonalak. 1987-ben az első közvetlen rendelésű gép, egy új A310-es is átvételre került, majd megjelentek a hálózatban az első európai célpontok, London-Gatwick és Frankfurt, illetőleg Törökországban Isztambul.
Az alapítás tízedik évfordulóján 1995-ben már 34 úti cél szerepelt az Emirates térképén, és a társaság megnyitotta a saját kiképző bázisát is. 1996-ban megérkezett a flottába az első Boeing 777-es, amely ma is a flotta gerincét alkotja. A legjobban bevált 777-300ER változatból nincs is más üzemeltető, amelynek annyi lenne belőle mint az Emiratesnek, és ugyanez a helyzet a 2008-ban bevezetett kétszintes óriásgéppel, az A380-800-assal. A flotta most épp 242 darab repülőgépet számlál. A járatokat, beleértve a teherszállító üzletág, az Emirates SkyCargo üzemét is, csakis nagyteljesítményű, szélestörzsű típusok teljesítik.
Innentől kezdve az Emiratest folyamatos növekedés, a nagyság és a minőségi szolgáltatás mellett letett szüntelen törekvés jellemzi. Mára a világ legnagyobb nemzetközi légitársaságaként működik, a közel-keleti térségen belül is abszolút vezetőként. Egyre növekvő útvonalhálózata hat kontinens 147 városába kínál rendszeres járatokat, 2014. október 27-e óta a magyar fővárost, Budapestet is bekapcsolva a körforgásba.
