2001-ben ezen a napon emelkedett először magasba az Airbus valaha épített leghosszabb törzsű kereskedelmi típusa, az A340-600-as. A négy-hajtóműves gép prototípusa 5 óra 22 percet töltött a levegőben szűzrepülése alkalmával. Azóta mindössze 13 év telt el, de a típus már nincs gyártásban, odaveszett a költséghatékonysági versenyben, legyűrték a hasonlóan nagyteljesítményű két-hajtóművesek.
2001. április 23-án teljesítette első felszállását az Airbus akkori legnagyobb és máig leghosszabb törzsű (75.36m) utasszállító gépe, az A340-600-as, amely kétosztályos székezésben 359, de szorosabb verzióban akár 475 utast is képes fedélzetére venni, miközben hatótáv teljesítménye 14600 kilométeres útvonalak áthidalását is lehetővé teszi, méghozzá a lehetséges legközvetlenebb útvonalakon, mivel négy-hajtóműves kialakításának köszönhetően nincs az ETOPS szabályoktól korlátozva.
A típust annak idején az Airbus azon légitársaságoknak célozta, amelyek kiöregedőben lévő Boeing 747-eseik helyébe, vagy ahhoz hasonló teljesítményben kerestek új gépet. Indító légitársasága a Virgin Atlantic volt 2002 augusztusában, miután a három gépes prototípus-flottából álló, mintegy 1600 órás berepülési programon sikeresen túl voltak a gyáriak.
A 600-as A340-es alapjait az 1991-ben bemutatott A340-300-as adta, törzsét 12 méterrel meghosszabbították, futóművét a nagyobb kapacitáshoz mérten megerősítették és új, nagyobb teljesítményű hajtóműveket is kapott. Az egyenként 249kN tolóerejű Rolls-Royce Trent 500-asok a típust már távolról felismerhetővé tették, és karizmatikusabb megjelenést is kölcsönöztek a gépnek.
A négy-hajtóműves vs. két-hajtóműves párharc vesztese
(Fotó: Airbus)
Kezdetben jól indultak a megrendelések, a szűzrepülés napján az Airbus a szándéknyilatkozatokkal együtt csaknem 130 darab A340-600-as eladásáról adhatott számot. Az ügyfelek között szerepelt a Lufthansa, a Swiss és az Aerolíneas Argentinas is, amelyek közül utóbbi kettő végül nem lettek üzemeltetők.
Időközben viszont színre léptek a Boeing 777-es család megnövelt hatótávú változatai, különösen a -300ER, amely hatékonyabb tudott lenni, és az egyre fontosabb gazdaságossági mutatókban a korszerű két-hajtóműves technológia kerekedett felül.
A légitársaságok sorra átpártoltak és a legtöbben az amerikai ajánlatnál kötöttek ki, vagy más Airbus típussal elégítették ki igényeiket. Aztán a csata végérvényesen eldőlt, négy hajtómű ma már a szélestörzsűek csak kisebbik hányadát alkotó extra-nagy kategóriában (A380/B747-8) játszó gépekre kerül a kereskedelmi szegmensben.
A 600-assal szoros rokonságban álló, rövidebb törzsű (67.93m), de még nagyobb hatótávú (16670km) A340-500-assal egy családot alkotó, újabb generációs A340-es párosból az Airbusnak mindössze 131 darabot sikerült csak értékesítenie. A programot nem volt értelme fenntartani, a gyártást 2011 végével le is állították. Házon belüli utódjának a teljesen új, kompozit generációt képviselő A350-1000XWB szériát szokás megnevezni, amely várhatóan 2017-től állhat forgalomba.
Addig pedig amíg a típust végleg le nem váltják az üzemeltetők és teljesen el nem tűnik az égről a legnagyobb számban a Lufthansa, az Iberia, az Etihad Airways, a Thai Airways International, a Virgin Atlantic, a South African Airways, a China Eastern Airlines és a Qatar Airways flottájában is látni lehet. A tendencia azonban egyértelmű, sorra válnak meg a légitársaságok A340-eseiktől. Legutóbb a Hainan Airlines vonta ki a forgalomból, e hónap közepén.
