Az 1980-as évek végén született meg a Tupoljev Tervező Irodában a terv a három-hajtóműves Tu-154-esek leváltására, így kezdődött el a Tu-204-es története.
Szolgálatba állt a Transaero Airlines első Tu-204-es cargogépe
Újra repülhetnek a Red Wings gépei
A kezdetek
A maximum 214 utas szállítására képes repülőgép prototípusa 25 évvel ezelőtt, 1989. január 2-án emelkedett először a levegőbe, majd egy több órás tesztrepülést követően elvégezte első leszállását.
Az 1990-ben elindítot sorozatgyártást a Kazányi Repülőgépgyárban és az uljanovszki Aviasztar-SZP gyárakban rendezték be, ahol a mai napig is készülnek ilyen repülőgépek.
Az elegáns, orosz és nyugati beütéssel is rendelkező, fly-by-wire rendszerrel, fogyasztáscsökkentő winglet szárnyvégekkel, új Aviadvigatyel PSz-90A hajtóművekkel és továbbfejlesztett avionikával felruházott Tu-204-es jó eséllyel számíthatott a külföldi és belföldi rendelésekre, ugyanis minden olyan tulajdonsággal rendelkezett ami abban a korban egy modern utasszálítót jellemzett.
A Tu-204-100, -120, -204C változatok 1994 decemberében megkapták a típusalkalmassági engedélyt, nem sokkal később szolgálatba is állt az első közforgalmi változat.
Nyitás a nyugat felé, a Tu-204-es a szakadék szélén
A típus marketing története gyorsan elindult, először a Le Bourget kiállításra vittek el egy Tu-204-100-as repülőt, majd 1992-ben a BRAVIA (British Russian Aviation) színeiben felszállt a RA-64006 lajstromú, Rolls Royce RB211-535 nagy kétáramúsági fokú sugárhajtóművel alkalmazott gép, amit még abban az évben a Farnborough légi szalonon ki is állítottak.
Ezt követte a típus történetének egyik legjelentősebb eseménye, az Aeroflot 350 darab Tu-204-100-as gépre jelzett vásárlási szándékot, azonban ebből a tervből csak az elképzelés maradt, Oroszország nemzeti légitársasága ugyanis inkább az Airbus és a Boeing termékei mellett kötelezte el magát.
A Tu-204-es család történetében összesen két baleset történt, az első 2010 március 22-én, amikor is az Aviastar légitársaság RA-64011 lajstromú repülőgépe a Moszkvai Domogyedovo reptéren leszállás után túlcsúszott a pályán. Nem volt halálos áldozat, de többen megsérültek.
A második baleset 2012. december 29-én következett be, a Pardubicéből utasok nélkül hazatérő Tu-204-100B fedélzetén nyolc fős személyzet tartózkodott, amikor a moszkvai Vnukovo reptér 19-es pályájára való leszállás után, a sugárfék működésképtelensége miatt a repülőgép átcsúszott az M3-as autópályára és több darabra tört. Az incidensben öten vesztették életüket, köztük a két pilóta.
A Tu-204-es, noha erős nyugati támogatást is kapott, úgy látszott nem lesz sikeres és a projektnek gépeladás híján véget kell vetnie a Tupoljev Tervező Irodának.
Ez idő tájt azonban több megrendelés is érkezett a típusra, aminek fejlesztése emellett új fázisba lépett, ugyanis megjelentek a különböző változatok is, többek között az 1997-ben szolgálatba állított, Jurij Vorobjov, főkonstruktőr vezetésével tervezett továbbfejlesztett, nagyobb hatótávolságú Tu-214-es, amit először még Tu-204-200-ként tüntettek fel. Emellett megjelent a rövid törzsű -300-as széria is, de voltak tervek több mint 7000 km hatótávolságú Tu-224 és Tu-324-es modellek elkészítésére is.
Összesen 18 féle variációban álmodták meg ezt a kéthajtóműves repülőgépet, ám ezek nagy része csak a prototípus stádiumot érte meg. Több katonai változat is született, de kombi vagy nyugati berendezésekkel ellátott repülők is legyártásra kerültek.
A Tu-204-esek sorsa manapság, a jövő
Az elvárásokkal ellentétben sajnos nem sikerült a nagy nyugati országokban népszerűvé tenni a típust, ennek ellenére a mai napig is sok helyen üzemeltetik, mint például Kubában, Egyiptomban, Észak-Koreában, Kínában és természetesen Oroszországban.
Eddig összesen 74 darab épült, jelenleg az orosz magán légitársaság, a Red Wings Airlines a Tu-204-es, a Rossiya pedig a Tu-214-es legnagyobb üzemeltetője.
A Tupoljev napjainkban is dolgozik több katonai változaton, azonban a legutóbb bejelentett, modernizált avionikával, PSz-90A2 hajtóművel készülő SzM széria fordulópontot jelenthet a repülőgép történetében, ugyanis több jelentős vásárlási szándék érkezett rá, így a többi változattal egybevéve összesen még 86 megrendelés van érvényben az orosz repülőgépgyártás eddigi talán legmodernebb vasmadarára.
