A General Electric már régóta fejleszti a 70-90 fős regionális utasszállító repülőgépek számára az 5000-7500 lóerős teljesítmény-kategóriába tartozó erőforrását, mely a vállalat vezetői szerint készen áll a jövő turbólégcsavaros típusainak meghajtására.
Kilencven üléses turbopropot vizionál az ATR
Az izmos gázturbina még a ’80-as évek elején született meg GE27 néven az US Army által finanszírozott MTDE (Modern Technology Demonstrator Engines) program számára. A GE ezt a hajtóművet nevezte a V-22 Osprey meghajtására, ám alulmaradt a Rolls-Royce AE 1107C jelzésű erőforrásával szemben. Ennek ellenére a GE27 nem tűnt el a süllyesztőben, a GE Aviation és a Garrett Engine Division of Allied Signal (most Honeywell Aerospace) által alapított CFE (Commercial Fan Engines) nevével fémjelzett CFE738 hajtóművet erre alapozva fejlesztették ki, azóta a Dassault Falcon 2000 típusú üzleti gépek százait emeli a magasba.
Azonban a GE27-esen evolúciójának másik vonala sikeresebb lett: annak ellenére, hogy a P-3 Orion leváltására tervezett Lockheed P-7 meghajtására szánt, Lycoming Engines vállalattal együttesen fejlesztett T407 erőforrás befejezése ugyan a P-7-es program ’90-es beszüntetése után érvényét vesztette, továbbá az akkori polgári turbólégcsavaros gépek sem ezt a hajtóművet kapták, az ezredforduló után mégis jobbra fordult a koncepció sorsa: a GE38-1B jelzésű változat nyerte az amerikai tengerészgyalogság által kiírt tendert, melyen a Sikorsky CH-53K King Stallion helikopter számára választottak gázturbinát. A 7500 lóerős konstrukció tesztelését már évek óta végzik, hamarosan levegőbe is emelkedhet az első prototípus fedélzetén.
A GE a sokat megélt, többször átnevezett és átdolgozott GE27-esen alapulva dolgozta ki a következő generációs gázturbinát is, felhasználva a Leap-X program során kifejlesztett technológiákat. A GE38 némileg átalakított változatát CPX38 jelzéssel kínálják majd a 70-90 üléses gépek számára, melyet a tesztprogram végén 2016-tól tudnának szállítani a repülőgépgyártók számára, de a GE illetékesei szerint már készen áll arra, hogy a szóba jöhető vállalatok (Bombardier, ATR) ezt válasszák leendő típusaik meghajtására, ráadásul az AviationWeek híradása alapján az új erőforrás 15%-kal hatékonyabb, mint a Q400-as gázturbinája.
A GE felmérései szerint a következő 20 évben 3100 új turbopropra adnak le megrendelést a légitársaságok, ebből legalább 1000 darab lesz legalább 90 fős férőhelyű típus, így mindenképpen nagy létjogosultsága van az új erőforrásoknak. Hasonló véleménnyel van erről az ATR által felállított kutatócsoport is.
De nem csak a turbopropokban látnak lehetőséget, a regionális sugárhajtású gépek számára a GE38-as magját felhasználva terveznek egy turbofant is, mely 15-20 százalékkal gazdaságosabb lenne a mai CF34-eseknél. Az erőforrás elkészítését 48 hónapon belül vizionálják, a fejlesztést nagyban segítheti, hogy előrehaladott tárgyalásokat folytatnak az EMBRAER vezetőivel arról, hogy az új erőforrás az E-Jet második generációjának opcionális hajtóműve legyen.
