Még forgalomba sem bocsátották az első CSeriest, amelynek programja többszöri késedelem után talán 2016 első félévében érhet el az első átadáshoz, a kanadai repülőgépgyár máris egy még nagyobb, immáron a Boeing 737 MAX-8 és az A320neo típusokkal konkuráló, 160-180 üléses változat fejlesztését vette fontolóra.
Bombardier: a Swiss indítja a CSeriest
Sikeresen szűzrepült a Bombardier CS300
Nagyot mer álmodni a Bombardier feltéve, hogy megalapozottak Fred Cromernek a szavai. A kanadai repülőgépgyár kereskedelmi célú utasszállítókat előállító részlegének elnöke szerint ugyanis fontolóra vették egy harmadik CSeries, a CS300-asnál is nagyobb típusváltozat fejlesztését. Vagyis a Bombardier egy olyan CSeriesben gondolkodik, amely a két óriás, az európai Airbus és az amerikai Boeing gyár legnépszerűbb keskenytörzsű típusainak állítana közvetlen konkurenciát.
Az első hallásra esetleg merésznek tűnő elképzelésben leginkább azon alapulhat a Bombardier önbizalma, hogy a CSeries egy alapjaiban új fejlesztésű típus, nem pedig csupán egy a költséghatékonyság jegyében történő továbbfejlesztés, amivel a gyáriak kétségkívül a „mindössze” új hajtómű opciókkal és szárnyvég-technológiával felvértezett A320neo és B737 MAX programokra kívánnak utalni elsősorban.
Törzshossz: 38.7 méter
Szárnyfesztáv: 35.1 méter
Magasság: 11.5 méter
Hatótáv: 2950 tengeri mérföld (5463 km)
Hajtómű: 2db Pratt&Whitney PurePower PW1500G
Utaskapacitás: 135-160 fő
Maximális felszállósúly: 58-65 tonna (változattól függően)
Utazósebesség: 0.78 Mach / 829 km/h
Listaár: 71 millió USD/db (2013. évi adat)
Ami viszont tényleg felcsillanthatná a potenciális vevők szemét, hogy a máris CS500-asként emlegetett, 160-180 üléses típus lényegében a keskenytörzsű megfelelője lehetne a mai legkorszerűbb szélestörzsűeknek, mint amilyen a Boeing 787-es Dreamliner, vagy az A350XWB Airbus tekintve, hogy a Bombardier ebben a szegmensben tudna felajánlani egy olyan CSeriest, amely nemcsak, hogy alapjaiban új, hanem a kompozit anyaghasználatnak és az új hajtóműnek köszönhetően még a piacvezető konkurensekre is ráverhetne az üzemanyag takarékosság terén.
A koncepció tehát egyáltalán nem ördögtől való, még akkor sem, ha már orosz és kínai fronton is sorban állnak a kihívók az Irkut Msz-21 és a COMAC C919 típusaiban, de józanul gondolkodva azért látni kell, az Airbus és a Boeing dominanciája éppen a típusaik jól bevált, kiforrott jellegén alapszik és ami talán még fontosabb, az A320neo 3794 darab, a B737 MAX pedig 2724 darab megrendelésnél tart. Igaz, ez önmagában tántorító tényező sem szabad legyen, mert a kanadai gyártónak nem is lenne kapacitása, hogy ekkora igényt hirtelen kiszolgáljon.
Ennél nehezebb ügy a CSeries programja, amely többszöri késedelmei mellett egyszer egy leállást is kénytelen volt elszenvedni, de május elején a gyártó végre megnevezte az indító légitársaságot, amely a Swiss és vele a várható forgalomba bocsátást is, amelyet óvatos behatárolással 2016 első félévére datálnak. Ez akárhogy is, de három éves csúszás, mivel az eredeti, optimista tervek szerint a CSeries már 2013-ban forgalomba állt volna, de 2016 talán már tartható lesz. Március közepén felszállt az ötödik CS100 prototípus, amivel teljessé vált a berepülő flotta és előtte, még februárban az első CS300 is a levegőbe emelkedett. Bíztató jel az is, hogy idén nyáron az első nemzetközi bemutató is meg fog történni, miután a Bombardier bejelentette, hogy elhozza Párizsba, a légi szalonra a CSeriest, amely utána a Swiss zürichi bázisán is tiszteletét teszi.
A rendelésállomány jól tükrözi, a légitársaságoknak a katalógusokban jelenleg felkínált kétféle típusváltozat közül a nagyobb utaskapacitású CS300-asra van jelentősebb igényük. Az eddigi teljes 243 darabos lezárt rendelésből ugyanis 180 esik a 300-as szériára. Az, hogy egyelőre ilyen kevesen rendeltek az leginkább éppen a késéseknek és a program körüli bizonytalanságoknak tudható be. Egy neves vevőt, a Qatart, amely ezt nyilvánosan szóvá is tette erre a problémára visszavezethetőleg veszítette el a program.