EPC: Célunk, hogy minden hallgatónkból irányító váljon

Jelentkezőket toboroz a HungaroControl a 2016-ban induló légiforgalmi irányító tanfolyamon történő részvételre. A légiforgalmi irányító képzésről és a hallgatókra váró kihívásokról az Entry Point Central (EPC) tanfolyamvezetőjével, Orbán Miklóssal beszélgettünk.

Mire számíthat az irányító jelölt, aki a képzés napján először lép be a HungaroControl épületébe, mivel találja szemben magát, milyen miliő várja itt őt?

Orbán Miklós, légiforgalmi irányító, az Entry Point Central (EPC) tanfolyamvezetője. (Fotó: AIRportal.hu)

Erre a kérdésre ugyanazt tudom válaszolni, mint amit a tanfolyam első napján a bemutatkozáskor el szoktam mondani. Az első és legfontosabb célunk az, hogy mindenkiből, aki bekerült a képzésbe, légiforgalmi irányító váljon. Ezért az oktatók szlogenjévé lett az egyik bemutatkozó anyag legfontosabb mondata: „Training without boundaries”.

A hallgatók az elején azt gondolhatják, hogy ez csak a „reklámszöveg”. A tanfolyam során viszont ténylegesen megbizonyosodhatnak arról, hogy ez valóban így van és mi, oktatók mindent megteszünk, tudásunk és elhivatottságunk legjavát biztosítva ezért a célért.

A másik fontos dolog, ami picit szokatlan lehet, hogy ez ugyan felnőttképzésnek minősül, de a szakma jellegéből és az oktatás tematikájából adódóan, a képzés mindennapos tanulást igényel. Minden nap délután háromig, fél négyig órák vannak, majd a hallgatóink hazamennek és leülnek a könyv és egyéb segédanyagok mellé tanulni – ez egy jelentős különbség akár az egyetemi, akár a főiskolai, vagy más felnőttképzési formákhoz viszonyítva.

A tananyag rendszere úgy épül egymásra, hogy ha az egyik napi anyagot nem tanulták meg, akkor a másnapi anyagot nem fogják érteni, tehát az elmaradások nagyon nehezen pótolhatók. Ez az első öt hétre kiemelten vonatkozik, amikor az elmélet legnagyobb részét sajátítják el a hallgatók.

Az első öt hét tehát nagyon intenzív, azonban ennek során az összes olyan szükséges – hangsúlyozom, hogy szükséges – tudást és ismeretet megszerzik a hallgatók, mely az első radar-gyakorlathoz kell. A tanfolyam úgy került kialakításra, hogy a rövid elméleti alapok után rögtön elkezdődik a gyakorlati képzés is.

A szimulátoros gyakorlatok rövid elméleti órákkal kezdődnek, ahol azt az anyagot vesszük át, ami az adott gyakorlathoz szükséges, majd a szimulátor használatával mélyül el a megszerzett tudás. Ha az elméletet elsőre picit száraznak is tartják a hallgatók, a szimulátorban pillanatok alatt beépül és gyakorlattá válik az ahhoz szükséges tudásanyag.

Milyen tudást és képességeket szereznek meg a hallgatók a légiforgalmi irányító képzés során? Melyek azok a készségek, amelyeket magukkal kell hozni, melyek azok, amelyek fejleszthetőek, illetve, azok az ismeretek, amelyeket az alapoktól itt tanulnak meg a hallgatók?

Nem lehet egy szóval, vagy egyértelmű definícióval megnevezni azt a tudást, ami alkalmassá tesz a légiforgalmi irányító pályára. Az irányítás izgalmas és összetett feladat, amely speciális készségeket és képességeket igényel, ezért a jelentkezők közül egy többfordulós felvételi eljárásban választják ki azokat, akik részt vehetnek a képzésen.

A kiválasztás során vizsgálják a jelentkezők kognitív képességeit, angolnyelv-tudását, valamint a személyiségét is. A képességtesztekkel olyan képességeket mérnek, mint a rövid távú memória, a számmemória, a döntési képesség, a térlátás, a monotónia- és stressztűrés, valamint a figyelemmegosztás.

Ezek olyan képességek, melyek nem, vagy csak nehezen fejleszthetők, ezért fontos az, hogy ezek szintje már a tanfolyamra való bekerüléskor is megfelelő legyen. Még ezen a komplex kiválasztási folyamaton is keresztüljuthat azonban olyan ember, akiből mégsem tudunk légiforgalmi irányítót faragni, pedig mindent megteszünk érte. Hogy a hallgató képes-e erre a munkára, az a hosszú képzési folyamat során válik bizonyossá.

A szimulátoros gyakorlatok során, ha a hallgató képtelen egy biztonságos környezetet létrehozni a szimulátorban a saját maga számára, ha az egész gyakorlat nem áll össze, és nem tud irányítóként működni – annak ellenére, hogy minden elméleti tudása és minden szükséges alapképessége megvan – és ezen egy bizonyos idő eltelte után sem tud változtatni, akkor nem lehet belőle légiforgalmi irányító.

Ez mindig egy rendkívül nehéz döntés az oktatói csapat számára. A hallgatókhoz óhatatlanul közel kerülünk mi, oktatók a képzési folyamat során. Így az embernek hatalmas darab szakad ki a szívéből, ha valakit el kell tanácsolni, de ezt esetenként meg kell tenni az illető saját érdekében is.

Ami a fejleszthető képességeket illeti, arra példaként a figyelem megosztás képességét tudom felhozni. A kiválasztási folyamat biztosítja, hogy a képzésre eleve csak olyanok kerüljenek be, akiknek van rá esélye, hogy a 2 év alatt eljutnak arra szintre, ami a légiforgalmi irányító szakmához szükséges. A gyakorlati alapképzés során kifejezetten azért tartottuk meg a papír alapú járatnyilvántartó szalagokat (strip-eket), mert rendkívül jól fejleszti a kettős figyelmet, hiszen a stripeket is és a radarképernyőt is egyszerre kell tudni figyelni. A figyelem megosztás fejlesztése terén nagyon jó eredményeket lehet elérni tudatos munkával.

A légiközlekedés, légiforgalmi irányítás működésével kapcsolatos tudást és ismereteket – például az irányítás szabályrendszerét, hogy mit, miért és hogyan teszünk – pedig itt tanulják meg a hallgatók az alapoktól.

A tanulási folyamat során olyan ismereteket is átadunk, amiről az átlagember azt gondolná, hogy nem kell tudni egy légiforgalmi irányítónak. Megtanuljuk például azt, hogy a pilóta hogyan navigál, mert így el tudjuk képzelni, hogy a pilóta milyen szituációban van a levegőben.

A hallgatók szintén megismerik az összes légiforgalmi irányításban használatos berendezés működését is – persze nem a legmélyebb részletekig – de egy irányító például jó ha tudja, hogyan működik a rádió berendezés, az elsődleges, vagy másodlagos radar, illetve az S-Mode.

Mi szokta okozni a legnagyobb meglepetést a képzésbe bekerült hallgatók számára? Miben más ez az oktatás, mint bármilyen más képzés, vagy akár felsőoktatási intézmény?

Szokatlan lehet, hogy mindent angolul tanulunk, a tananyagok és vizsgák is angol nyelvűek. Sokaknak okozhat meglepetést a szimulátoros gyakorlat kezdetén, hogy életükben először szembesülnek olyan feladattal, amit nem tudnak megoldani.

Akármilyen okos és rátermett az illető, hiába tudja betéve az elméletet, a szimulátorban egy időkényszeres problémával találja szemben magát, amit lehet, hogy elsőre nem fog tudni megoldani. A szimulátoros képzés első néhány napja sokkoló hatású, de ez sem öncélú, hanem a hallgatók fejlődését szolgálja.

Nem tisztem és nem is szeretem dicsérni magunkat, de a hallgatókkal folyamatosan tartunk olyan értékeléseket, ahol ők is tudnak számunkra visszajelzéseket adni. Az ő szavaikat idézve mondhatom, hogy szinte hihetetlen számukra az oktatóink profizmusa, az, ahogyan az oktatók a saját területükkel és az egész rendszer működésével is maximálisan képben vannak. Illetve talán az is szokatlan, hogy őszintén bevallják, ha valamiről nem rendelkeznek maximális tudásanyaggal. A visszajelzések szerint az is szembetűnő a hallgatók számára, hogy az oktatók mennyire elkötelezettek és mennyire szeretik a légiforgalmi irányítást, illetve az oktatást.

Mi – mivel az oktatók többsége aktív légiforgalmi irányító – leendő kollégákat képzünk, így nem olyan a viszonyunk a hallgatókkal, mint az oktatás bármely más területén dolgozó szakembereknek. Két év múlva ott fogunk ülni a munkateremben egy éles és bonyolult szituációban kollégaként, egyenrangú csapattagokként, vagy akár barátként és egymásra leszünk utalva. Nem tehetjük meg azt, hogy „csak” egy diáknak kezeljük a hallgatót.

Büszkék vagyunk arra, hogy a hallgatók ilyen modern környezetben, valamint kiválóan felszerelt tantermekben szerezhetik meg az ismereteket és a képzés elejétől fogva a HungaroControl épületében, aktív légiforgalmi irányítókkal együtt dolgoznak.
Ugyan nem a képzés legelején, de a későbbi szakaszokban – amikor csak mód és lehetőség van rá – segítjük a hallgatókat, hogy be tudjanak menni a munkaterembe tapasztalatot szerezni, megismerni az éles szituációkat.

A hallgatók pozitívumként ugyancsak kiemelték a visszajelzéseikben azt is, hogy a tananyagokat, handout-okat nem papírokon, hanem egy tableten kapják meg, így az összes tananyagot bárhonnan elérik a képzés során.

Orbán Miklós, légiforgalmi irányító, az Entry Point Central (EPC) tanfolyamvezetője, a HungaroControl szimulátor-termében. (Fotó: AIRportal.hu)

Amint említettem a tanfolyam legfontosabb ismérve, hogy a rövid elméleti felfutást követően, szimulátoros gyakorlatok következnek és onnantól fogva egymással párhuzamosan folyik az elméleti és gyakorlati képzés.

Az EPC-nél a svéd Entry Point North (EPN) rendkívül liberális és hallgató-központú oktatási tematikája találkozott egy régről hozott, tán kicsit poroszos, de mindenképpen sokkal szigorúbb és tematikusabb oktatással. Remélem sikerült mindkét módszertanból a legjobb elemeket megtartani és ötvözni.

Megtartottuk az Entry Point North-tól jövő profizmust és azt a szándékunkat, hogy a hallgatók sikeresen elvégezzék a tanfolyamot. Nem az a cél, hogy megbuktassuk őket, hanem az, hogy derüljön ki a teszteken és a szimulátoros értékelés közben, hogy a hallgató mit tud. Lássuk – mi oktatók – és lássa ő is, hol van még hiányossága, tanuljunk ezekből, hogy tudjunk tovább fejlődni.

A szimulátoros gyakorlatok során folyamatos értékelés (continuous assessment) mellett követjük végig a hallgató teljes „szimulátoros életét”. Folyamatosan tudjuk, hogy hol tart, hogyan fejlődik, milyen a fejlődési görbéje. Tudjuk, hol kell beavatkozni, ha véletlenül rossz irányba indul.

A képzés során megtartottuk a keménységet, pontosságot és fegyelmet követelünk meg a hallgatóinktól. Elvárjuk, hogy a hallgató készüljön, tanulja meg az anyagot, mert sok mindent tudunk tenni a hallgató fejlődéséért, de a tananyagot neki kell elsajátítania, mi nem tudjuk helyette beletölteni a fejébe.

Az oktató mindvégig segíti a hallgató motivációját, de mindenkinek magának kell megtalálnia, hogy mi ösztönzi, és hogyan tudja fenntartani ezt a belső hajtóerőt. Ha a hallgató motivációja a helyén van, mi, oktatók mindent meg fogunk tenni azért, hogy az illető sikeres legyen.

Melyek a legfontosabb, legnehezebb mérföldkövek, illetve legnagyobb kihívások a hallgatók számára a két éves képzés során?

Az első nehéz mérföldkő a szimulátoros képzés kezdetén érkezik el, akkor kell átültetni az addig elméletben tanultakat a gyakorlatba. Sokszor az a probléma, hogy a hallgatók az elején még bizonytalanok, nem hiszik el magukról, hogy menni fog nekik az adott feladat.

További kihívás, hogy a légiforgalmi irányító munka és a tanfolyam gyakorlati része is egyfajta szereplés. Itt nem az a feladat, hogy leülnek a gép elé és megírnak egy esszét, hanem az oktatók folyamatosan figyelik, ahogyan a hallgató dolgozik, hallgatjuk, amit kommunikál, nézzük, amit csinál, olvassuk, amit ír. A hallgatók egy idő után megszokják a folyamatos figyelmet és értékelést, de az elején ez nehéz.

Vannak természetesen olyan részei a képzésnek, amikor szándékosan nagyon bonyolult helyzetek elé állítjuk a hallgatókat, rendkívüli módon terheljük meg őket a szimulátoros képzés során. Meg kell ugyanis tanulniuk azt is, hogy egy lehetetlennek tűnő szituációt hogyan tudnak megoldani. Az éles munka során a forgalom nem áll meg, ott nem lehet megállítani az időt és letenni a fülhallgatót, hogy ezt én nem tudom megcsinálni.

Az viszont mindenért kárpótol, amikor elkezdenek jönni a sikerélmények. Ha egy bonyolult forgalmi szituációt jól oldanak meg a hallgatók, felemelő rájuk nézni egy-egy sikeres gyakorlat után, amikor kilépnek a szimulátorból.

Az oktató hogyan tudja segíteni, támogatni a hallgatót, hogy a legnehezebb helyzeteken túl tudjon jutni? Ez egy nagyon kemény mentor vagy coach szerep is egyben, így van?

Erre minket, oktatókat külön tréningeznek, illetve ahhoz, hogy valaki nálunk oktató legyen folyamatosan képeznie kell magát ezen a területen is.

Az oktatói szerep nálunk mentorálás és coaching is. A hallgató összes problémáját magára veszi az oktató, hogy teljes mértékben együtt tudjanak haladni a képzés során. Tudnunk kell, hogy mi miért történik a hallgatóval. A szimulátoros képzés során egy instruktor négy hallgatóért felel több héten keresztül, figyeli minden rezdülésüket, segíti minden lépésüket, hogy a nehéz részeken túl tudjanak jutni.

Minden hallgató más és más, de útjuk ugyanahhoz a célhoz vezet. Mindenkit egyénileg kell kezelni, személyre szabottan támogatni a képzés során. Ha a hallgató hullámvölgybe kerül, vagy ha csak megáll a fejlődésben, az oktatók és a hallgató közösen átgondolják, megbeszélik, hogy mi lehet a probléma és közösen felállítanak egy úgynevezett „action plan”-t. Ez a terv tartalmazza, hogy mire kell koncentrálni annak érdekében, hogy a hallgató újra visszakerüljön a kívánt fejlődési pályára.

Adna néhány jó tanácsot légiforgalmi irányító képzésre jelentkezőknek, hogy mi a siker titka?

A legfontosabb a kitartás, mert megéri dolgozni ezért a célért. A légiforgalmi irányító szakma a legjobb a világon, ennél jobb szerintem nincs. Csodálatos dolog egy repülőgépet vezetni, de ez a szakma még annál is jobb, csak ezt a pilóták nem hiszik el.

Bízz magadban! A hallgatóknak bízniuk kell magukban és nem azon aggódni, hogy „biztosan jó leszek?” Ha önbizalommal indul neki ennek a képzésnek, akkor sokkal sikeresebb lesz a hallgató.

Végezetül, mindenkinek el szoktam mondani, aki légiforgalmi irányítónak készül: rengeteg olyan játékot kell játszani, ami időkényszeres és határozott döntéshozatalra sarkall. A legnagyobb stresszfaktor a szimulátorban az időkényszer, ha valaki ezt gyakorolja, az számára csak hasznos lehet. Fontos, hogy egy forgalmi szituációban nem csak egy jó döntés van, hanem számos jó döntés, a célunk pedig az, hogy ezekből a legjobbat tudjuk kiválasztani.