A Szlovák Légierő An-24-es szállítógépének 2006. január 19-én bekövetkezett katasztrófájának tizenharmadik évfordulóján megemlékezést tartottak a helyszínen, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Hejce községben.
Napra pontosan tizenhárom évvel ezelőtt csapódott a Borsó-hegynek a Szlovák Légierő Antonov An-24V típusú repülőgépe.
A gép este fél nyolc körül Koszovóból tartott vissza anyaországába, fedélzetén missziós feladatról hazafelé tartó békefenntartó katonákkal, amikor műszer szerinti repülésről (IFR) vizuálisra (VFR) váltott át, hogy így közelítse meg a kassai repülőteret.
Az időjárási körülmények ideálisak voltak, a mínusz hat fokos hőmérséklethez közepes erősségű, tizennyolc kilométer/órás szél, és felhőmentes, tiszta látási viszonyok társultak.
A süllyedés megkezdésekor azonban a pilóták feltehetőleg nem állították be a rádiós magasságmérőt, ami a gép talajszinttől való távolságát hivatott jelezni kis magasságban való repülés közben.
Emellett alábecsülték az előttük lévő, kivilágítatlan Borsó-hegy magasságát is, ami azt eredményezte, hogy gépük a hegytetőn lévő fák lombkornájának ütközött.
Az An-24V ennek következtében nem messze a szlovák-magyar határtól, Kassától mintegy húsz kilométerre, Hejce és Telkibánya között az erdőbe csapódott, kigyulladt és teljesen kiégett.
A katasztrófában a nyolc tagú személyzet és a harmincötből harmincnégy békefenntartó életét vesztette, csak egyetlen katona élte túl a katasztrófát.
Az utólagos vizsgálatok a gép személyzetének felelősségét állapították meg, egyes vélemények szerint tévesen.
A Hejcén tartott megemlékezésen beszédet mondott Benkő Tibor magyar honvédelmi, és Peter Gajdos szlovák védelmi miniszter is.
Benkő Tibor honvédelmi miniszter, Peter Gajdos szlovák védelmi miniszter és Martin Farkas, a tragédia egyetlen túlélője az áldozatok emlékművénél (Fotó: MTI/Vajda János)
Peter Gajdos a Hejce központjában lévő emlékműnél, az áldozatok családtagjai, a katonatársak, a mentésben részt vevők és a helybéliek előtt az MTI tudósítása szerint elmondta: a katasztrófa mindörökre megváltoztatta negyvenkét család sorsát, és mélyen beleivódott az emlékezetbe.
Benkő Tibor hozzátette, az elvesztett katonák Koszovóban a békéért szolgáltak, reményt adtak a balkáni országok népeinek, és erre büszkének kell lenni, mert ők is büszkén látták el feladatukat, ám néhány percre hazájuktól és szeretteiktől, a sikeres küldetés után életüket vesztették.
Az eseményen az idén is jelen volt a szerencsétlenség egyetlen túlélője, Martin Farkas, aki elhelyezte koszorúját elvesztett katonatársai emlékművénél, és beszédet mondott a gépparancsnok testvére, Keszi Marcella is.
Az asszony elmondta, öccse úgy hagyta el a világot, hogy bűnösnek nyilvánították, meggyanúsították a baleset okozásával. Felszólította a szlovák védelmi minisztert, hogy szüntesse meg a dokumentumok titkosítását, adjon parancsot a vizsgálatok eredményének felülvizsgálatára.
A megemlékezés előtt a két miniszter, valamint Korom Ferenc, a Magyar Honvédség parancsnoka és Daniel Zmekó, a szlovák hadsereg vezérkari főnöke koszorút helyezett el a katasztrófa helyszínén, a Borsó-hegyen emelt obeliszknél, az áldozatok emlékére állított negyvenkét kopjafánál pedig mécseseket gyújtottak.
Martin Farkas mind a negyvenkét kopjafánál elhelyezett egy mécsest.
