Igazi különlegességet kínálunk a katonai gépek kedvelői számára, ezt a géptípust nagyon ritkán lehet csak látni, különösen nem ilyen közelről.
A hétvégén az amerikai különleges erők két, MC-130P Combat Shadow típusú gépe járt nálunk, minden bizonnyal közbenső leszállásra úton valahová. A Combat Shadow-t a Lockheed C-130 bázisán fejlesztették ki és feladata, hogy légi utántöltő bázisként szolgáljon a titkos légi hadműveletekben résztvevő MC-130 Combat Talon gépeknek vagy az erre alkalmas katonai helikoptereknek (CH-53, UH-60 Blackhawk etc.).
A gép szárnyain a Herculesnél már megszokott két póttartály mellett, kívül még egy-egy légi utántöltő adapter helyeztek el, ebből engedik ki a rugalmas utántöltő csövet, amellyel a fogadó gépbe át lehet pumpálni az üzemanyagot. Mindezt persze legtöbbször földközelben (a radarérzékelés szintje alatt) és éjszaka, hogy még egyszerűbb legyen az élet.
Az MC-130P Combat Shadow legnagyobb sebessége 482 km/h, legnagyobb megengedett felszálló tömege pedig 69 750 kg, azaz majdnem hetven tonna. Ezt a szériát egyébként az amerikai légierő lassan kivonja és az új, modernizált C-130-as szériával váltja fel.
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
Az amerikai különleges erők gépét a szárnyon található két külső, légi utántöltő adapterről lehet megismerni. Kis magasságban is képes repülőgépeket, helikoptereket (ha erre alkalmasak) üzemanyaggal repülés közben felölteni. Hardy Mihály fotói.
A rakodótér oldalán is „érdekes” kidudorodások találhatók.
Mindig izgalmas látvány egy Hercules feltűnése, különösen ha a Special Forces színeiben jelenik meg.
Masszív törzs, a pilóták vagy három emeletnyi magasságban dolgoznak.
Ha ez a sisak vagy a tulajdonosa mesélni tudna…
Nem csiga-biga, hanem a AAR44 IRWR típusú rendszer vevői, amelyek figyelmeztetik a személyzetet, ha infrakeresővel felszerelt rakéta befogja a gépet. Jól jön az ilyen a háznál…
Az éjszakai navigációt, a kismagasságú repülést (is) segíti AAQ-15 FLIR turret, azaz az infravörös tartományban látó optika, az éjjeli „szem” a gép orrán. (Forward Looking Infra Red – FLIR)
Ezen az étlapon elsősorban az aktív védekező rendszer állapota látható.
Innen indítják a magnézium hőcsapdákat (chaff and flare dispenser) a hőkeresőfejes légvédelmi- vagy levegő-levegő rakéták megtévesztésére. Afgán légtérben pl. kifejezetten előnyös a viselése.
Csak sem csicsázás, kérem: egy lakonikus lajstromjel, amiből kiderül, hogy ezt az MC-130P-t az 1988-as amerikai költségvetési évben szerezték be.
Az ún. low-visibility felségjel.
„>
| © AIRportal.hu” title=”Klikkelj a képre a fotógaléria megnyitásához!” src=”https://lh4.googleusercontent.com/-Fr38Rhw7kZU/URDuyISnCHI/AAAAAAAANok/enr9_o7hqSs/s512/IMG_0660.JPG”>
A biztonság mindenek felett. Talán még a gép kormányát is lelakatolták a biztonság kedvéért.
Négy darab erőmű a szárnyon: az elnyűhetetlen Allison T-56-A-15 turboprop hajtómű teljesítménye egyenként 3 660 kW (4 910 LE).
Különlegesen szellemes az orrfutó takarólemezének megoldása, amely nem oldalra nyílik, hanem hátrafelé csúsztatható el.
A terhelés nagyrészét persze a főfutók kapják a majdnem hetventonnás gépen.
Ezt a légcsavart sem tegnap kezdték használni. A sivatagi homok, a hegyvidéki sziklák törmeléke, de még talán a sarkvidéki jég is koptatta.
Szürke a szürkében: a ferihegyi betonon látszik csak igazán, hogy mennyire beleolvad a környezetében a low-visibility, azaz alacsony láthatóságú szürke álcázófestés.
Fotók és szöveg: Hardy Mihály / Budapest Airport
