A Charles de Gaulle repülőtér futópályájától 1,5 kilométerre már csak alig 2 méter magasan volt a Norwegian járatát teljesítő bérelt gép, amikor emelkedni kezdett.
A stockholmi Arlanda repülőtérről induló 4311 számú járatot 2022. május 23-án a máltai bejegyzésű, Airhub Airlines-tól személyzettel együtt bérelt, 9H-EMU lajstromjelű A320-as teljesítette – olvasható a francia baleset-kivizsgáló szervezet, a BEA minap kiadott előzetes jelentésében.
A repülés egészen a párizsi megközelítésig eseménytelenül telt, a fedélzeten 172 utas és 6 fős személyzet tartózkodott. A pilóták az előírásoknak megfelelően meghallgatták a repülőtér aktuális információit (ATIS), amely alapján beállították a QNH 1001 nyomásértéket is. Mivel a 27R futópálya ILS berendezése nem működött, így a vonatkozó RNP eljárást szerették volna lerepülni.
A légiforgalmi irányító erre meg is adta az engedélyt, azonban helytelen (QNH 1011) légnyomásértéket közölt.
Az A320-as pilótái ugyan kétszer is visszaismételték a rossz értéket, de ő ezt nem vette észre, így a járat pilótái ezt állították be. Sőt az irányító a következő járatnak is ezt mondta be, de ők a valós (QNH 1001) értéket ismételték vissza, az irányító azonban erre sem reagált.
A nem megfelelően beállított nyomásmagasság azt jelentette, hogy az A320-as 85 méterrel alacsonyabbra került, mint azt a személyzet gondolta. A helyzet felismerését ráadásul a rossz látási viszonyok is nehezítették mind a pilóták, mind a légiforgalmi irányítók számára.
A járat időközben átjelentkezett a torony frekvenciájára, és megkapta a leszállási engedélyt. A pilóták folyamatosan monitorozták a repülési profiljukat (távolság/magasság), de ezt a fajta hibát ezzel a módszerrel nem lehetett kiszűrni. A rádiós magasságmérő működésbe lépett 2500 láb föld feletti magasság elérésekor, azonban a személyzet csak a 2500 és 1000 lábas figyelmeztetéseket hallotta.
A toronyban eközben megkapták az első figyelmeztetést (MSAW) arról, hogy a járat veszélyesen alacsonyra került, de erre csak közel 10 másodperccel később reagált a légiforgalmi irányító. A repülőgép ekkorra már elérte az előírt minimumot (QNH szerinti 245 méter), azonban még szakadó esőben repültek és nem látták a futópályát, ezért az átstartolás mellett döntöttek. Valójában ekkor már csak 37 méterre voltak a talajtól.
Az átstartolási manővert ekkor bár megkezdték a pilóták, a repülőgép a tehetetlensége miatt még másodpercekig süllyedt, végül a felszíntől alig 2 méterre kezdett emelkedni.
Mivel a második megközelítés során sem kaptak új nyomásértéket, és más járat ebben az időszakban nem érkezett, továbbra is rossz magasság alapján repültek. Ekkorra viszont már tisztult az időjárás, így mikor meglátták a futópályát – a PAPI alapján – korrigálták a repülési profiljukat és probléma nélkül leszálltak.
A francia baleset-kivizsgálók a végleges jelentés előtt még néhány kérdést szeretnének tisztázni. Például a repülőgép működésével kapcsolatban szeretnék megtudni, hogy miért nem riasztott a földközelségjelző rendszer (TAWS), és miért csak néhány rádió-magasságmérő érték került be automatikus bemondásra.
Az előzetes jelentés ugyanakkor már tartalmaz jó pár biztonsági ajánlást. A légiforgalmi irányítók számára megjegyzi, hogy mind a helyes QNH érték, mint a pilóták által visszaolvasott üzenet ellenőrzése kiemelten fontos. A repülőgépek személyzetének pedig a helyes QNH értékről való meggyőződés jelentőségét emeli ki, főleg ha az ATIS adás és az irányítás által közölt között jelentős különbség van.
