Néhány hete sokkoló képeket láthattunk az egykori Malév jobb sorsra érdemes Boeing 767-es repülőgépéről, amelyet használható alkatrészeitől, valamint jellegzetes orr és farokrészétől megfosztva Ferihegyen a repülőtér egy félreeső részére vontattak, hogy a tűzoltók gyakorlatozhassanak rajta.
Bár a tervek szerint legalább a repülőgép függőleges vezérsíkja kiállításra kerül majd, a repülőgép törzse bizonyosan megsemmisül. Az évekkel ezelőtt gondatlanul sorsára hagyott és emiatt üzemképtelenné vált sokmilliós értéket képviselő repülőgép hozzá és történelmi szerepéhez méltatlan állapotban fejezte be aktív pályafutását.
Nem ez a gép az egyetlen, amely napjainkban hasonló sorsra jut. A magas üzemanyagárak, biztosítási díjak illetve különböző szabályozások végső pusztulással, vagy az országból való elkerüléssel fenyegetik repüléstörténetünk legtöbb értékét. Nem jelent védelmet a repülőgép kora, az elmúlt évtizedekben betöltött nélkülözhetetlen szerepe, a sajnálatos módon történelmivé vált Malév-festés, de még az sem, ha egy nagy múltú repülőgép-típusból már csak néhány repülőképes gép maradt itthon mutatóba. Nézzünk néhány példát!
Évekkel a Malév megszűnése előtt egy tragikus balesetben megsemmisült a Malév Repülőklub közkedvelt Zlin-142-es kötelékének egyik gépe. Nem pótolták, a következő évben motorcsere szüksége miatt leállították a két megmaradt gép egyikét (azóta is várja az új motort a dunakeszi hangárban), a másikat pedig ebben az évben eladták Fehéroroszországba. A kötelék ezzel végleg megszűnt létezni, hiába várja őket a közönség országszerte a repülőnapokon.
A Malév leállását követően elárverezték, majd Csehországba távozott a Malév-színeket viselő AN-2-es. Fél éven át küzdöttünk néhányan a gép itthon tartásáért, ám a támogatók hiánya és a repülőgép sorsa iránt megnyilvánuló mérhetetlen közöny miatt kudarcot vallottunk.
A Malév Repülőklub jelenleg is árulja az általuk nemrég vásárolt, a Malév korábbi festésével ellátott Maule típusú vontatógépét. Úgy tűnik, itthon senkinek sem kell, idő kérdése, mikor mondunk búcsút örökre ennek a gépnek is.
A Morava típus egykor a mentőrepülés egyik meghatározó résztvevője volt. Két gép maradt meg a Szolnoki Repülőmúzeumban kiállított példány mellett hazánkban, egyiküket árulják, a másik sorsára hagyva pusztul a szabad ég alatt Tökölön (történetesen Malév-színekben).
Két év alatt hét (!) PZL-101 Gawron távozott külföldre, köztük a HA-SBN, amelyet a hetvenes években dolgos kezek roncsaiból építettek újjá, illetve a HA-SBP, amely még a sok-sok évvel ezelőtt felszámolt vízügyi repülésnél kezdte meg hazai szolgálatát.
Ezek a gépek gyártásuktól kezdve nálunk repültek, generációk nőttek fel körülöttük, akik talán miattuk szerettek bele a repülésbe. Most távozniuk kellett, hogy a világ más tájain folytassák pályafutásukat, mivel itthon nem maradt számukra lehetőség a további üzemelésre.
Országszerte találunk egykor milliós értéket képviselő, ma az enyészetnek átengedett repülőgépeket, helikoptereket, amelyek kibelezve, az időjárás viszontagságainak és a fémtolvajok pusztításának kitéve várnak szebb napokra, vagy a végső pusztulásra. Ilyen gazdagok vagyunk, hogy megengedhetjük magunknak ezeknek a gépeknek az elherdálását?
Felmerül a kérdés: hová vezet mindez? Milyen jövő elé néz a magyar repülés, ha a múltját képtelen a megváltozott körülmények közt felelős módon megőrizni? Mit fognak gondolni az utánunk jövő generációk rólunk, akik tönkretettük a 66 éven át működő nemzeti légitársaságot, megszüntettük a vízügyi repülést (elvégre mi szükség van rá egy olyan országban, amelynek egyes részei időről időre komoly árhullám veszélyének vannak kitéve), a 30-40 éven át szolgáló gépeinktől pedig az utolsó darabig megszabadultunk? Elmennek majd Sinsheimbe, Stuttgartba, végiglátogatják Európa és a világ repüléstörténeti gyűjteményeit, ahol megnézhetik az egykor nálunk szolgált, ám nem idehaza megőrzött repülőgépeket.
Ma Magyarországon nincs olyan szervezet, amely képes lenne minden, repüléstörténetünk elmúlt évtizedeit meghatározó típusból egy-egy példányt megvásárolni és üzemképes állapotban megőrizni az utókor számára. A Goldtimer Alapítványnak és néhány más repüléssel foglalkozó vállalkozásnak illetve gyűjtőnek köszönhetően vannak olyan veterán repülőgépeink, amelyek biztonságban vannak és büszkék lehetünk rájuk, viszont az ő kapacitásuk jelenleg nem elegendő ahhoz, hogy minden jelentős típus sorsa megnyugtató módon rendezésre kerüljön.
Jó lenne, ha a felsorolt példák, az elszomorító hírek és fényképek sorozata végre ráébresztené az illetékeseket, hogy valamit tenni kell. Legyen szó a veszélybe kerülő gépek tulajdonosait terhelő költségek realizálásáról, egy olyan gyűjtemény létrehozásáról, ahol a katonai gépek mellett a polgári gépek is otthonra lelnek (a mezőgazdasági repülés eszközeit is beleértve), esetleg az egyes típusok utolsó példányainak védetté nyilvánításáról, meg kell találni a megfelelő megoldást a kialakult helyzetre.
Rajtunk áll, hogy az elődeinktől kapott gazdag örökség helyett mindössze néhány leamortizált Cessnát hagyunk hátra, vagy képesek leszünk ismét emelkedő pályára állítani a magyar repülést. A feladat nem könnyű, ahogy száz éve sem volt könnyű elkezdeni repülni, vagy talpra állni a két világháború pusztításai után. Legyünk méltó utódai azoknak az embereknek, akik napjainkig megőrizték és ha kellett, újjáteremtették a magyar repülést.
Fotók: Sármási Zoltán (kivéve ahol külön jelöltük)
A 2014-es MALÉV Flottatörténeti Naptár kedvezményes áron, november 30-ig megrendelhető az AIRportal.hu-n!
A naptárban az Il-18-tól a Tupoljeveken keresztül a Boeingekig végigkövethető a Malév-flotta fejlődése. Rendeld meg kedvezményesen az AIRportal.hu-n!
