Nem most volt, rég volt, de volt, ezért érdemes rá emlékezni, hogy a Malév, amikor flottájába vette a méreteiben és teljesítményében egyaránt nagy előrelépést hozott Iljusin Il-18-ast a nemzeti légitársaság egy új kabinterméket, az első osztályt is bevezette.
Negyven éve Ferihegyen: Tu-154, a Malév Nagyvasa
Öt éve történt: a Malév visszatérése a légcsavarosokhoz
10 éve vette át az első új generációs Boeingjét a Malév
Huszonöt éve érkezett az első Boeing 737-es a Malévhez
(Fotó: Malév – archív)
A ferihegyi repülőtéren működő légitársaságok közül többeknek, de magának az egykori magyar légitársaságnak is volt exkluzív, első osztályú szolgáltatása. Az idősebbek személyes tapasztalatok, ismereteik alapján a fiatalabbak pedig a rájuk maradt relikviák, a korabeli menetrendek és típusismertető katalógusokból szerezhetnek róla tudomást, hogy bizony már a Malévnek is volt első osztálya.
A flottában 1960-ban megjelent Il-18-asok nagy fejlődést hoztak nemcsak a Malév, hanem rajta keresztül a magyar polgári légiközlekedés számára. Új távlatok nyíltak: a turbolégcsavaros Il-18-asokkal a Malévnek Európán kívül is lettek járatai, a Közel-Kelet és Afrika is felkerült az útvonalhálózati térképekre, és a maga korában csak óriásgépként emlegetett típus túlnyomásos kabinjában új szintre emelkedett a fedélzeti kiszolgálás és kényelem.
(Forrás: magángyűjtemény)
Kiváltképp, hogy a Malév első konfigurációjukban összesen 89 üléses Il-18-asai első osztállyal is várták utasaikat. Az 1962-63-as téli menetrendből például egyértelműen kivehető, hogy a vállalat First és Tourist osztállyal Budapest – Prága – Amszterdam, Budapest – Berlin – Koppenhága – Stockholm – Helsinki, Budapest – Róma, Budapest – Frankfurt – Párizs és a Budapest – Brüsszel – London útvonalán is első osztállyal járt.
A Malév a fedélzeten nyolc utasnak tudott első osztályú helyet biztosítani a gép hátsó traktusában, ami azon nagyon egyszerű okra vezethető vissza, hogy az Il-18-asok a turbolégcsavaros üzemüknél fogva igencsak zajos gépek voltak, és a magasabb jegyárat fizető utasoknak így igyekeztek valamivel nyugodtabb környezetet teremteni. A gép konstrukciós jellegzetességeiből adódóan hátra ugyanis kevesebb rezonancia és zúgás jutott. A 18-ason az volt a jó hely.
A külön utaskabinhoz, merthogy nemcsak egy lefüggönyözött zónáról van szó, saját konyha is volt, valamint a hátsó ajtónak köszönhetően amikor arra lehetőség nyílt, az első osztályú utasokat közvetlenül tudták beszállítani, és nem kellett végig sétálniuk a teljes fedélzeten, míg hátra értek a helyükre, ahol 2-2 elrendezésben helyezték el a kényelmes, hátradönthető, lábtámasszal is ellátott foteleket, amelyekhez az utaskísérők tálcákon szállították a finomabbnál finomabb italokat és ételeket.
A Malév aztán változtatott az Il-18-asok székezésén, 1967-68-ban 89-ről 105 ülésesre emelve a férőhely kapacitást, amelyben első osztály már nem kapott helyett, de a ’60-as években más légitársaságok Budapestre, vagy Budapesten keresztül közlekedő járatain is volt ilyen szolgáltatás.
(Forrás: magángyűjtemény)
A korabeli menetrendekhez nyúlva például az Austrian Airlines Vickers Viscounttal teljesített Bécs – Budapest – Bécs járatán, vagy a Sabena DC-6-ossal repült Brüsszel – Koppenhága – Budapest – Bukarest járatán is volt első osztály. Sőt a holland KLM Bagdadba, illetve Kairóba tartó külön-külön járatain, amelyeken Lockheed Electra repült is volt a turista osztálynál magasabb komfortfokozat. Igaz, ezek nem dedikált első osztály, hanem SL, vagyis Sleeperet Class, azaz „fotelágyként” voltak értékesítve.
A Malév később nem működtetett első osztályt járatain. A ’80-as években vezették be a mai fogalmaink szerint inkább az üzleti osztályokkal összevethető Comfortot, amely a ’90-es években SkyClub Business classként reinkarnálódott.
Mielőtt feledésbe merülne, „Malév Il-18 – 4 Turboprop Engines – Pressurized cabin – First Class Service” – szólt egykor a légitársaság reklám felirata. Ez is része a ferihegyi légitársaságok szolgáltatatás történetének.
