Napra pontosan ötven éve, 1970. március 4-én alakult meg Cargolux, amely mára Európa egyik legnagyobb áruszállító légitársaságává fejlődött, és a budapesti Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér cargo-forgalmának fellendüléséhez is nagyban hozzájárult.
A céget luxemburgi befektetők, köztük a Luxair nemzeti légitársaság viszonylag alacsony kezdeti tőkével, de annál nagyobb érdeklődés és kormányzati támogatás mellett indították el, hivatalosan 1970. március 4-én.
Az üzleti stratégia már az üzemelés elindításától kezdve a nyugat-keleti irányú, hosszútávú áruszállításra épült.
Az első és akkor még egyetlen útvonal Luxemburgból a különleges státuszú ázsiai kereskedelmi központba, Hongkongba vezetett, amelyet kezdetekben Canadair CL-44 típussal repült a cég.
Három évvel később a légitársaság megvásárolta első Douglas DC-8-as sugárhajtású gépét.
Ezután már nem sokat kellett várni a ma is használt Boeing 747-es típus első példányának megrendelésére, erről 1978-ban írta alá a szerződést a Cargolux. A teherszállító „Jumbojettel” a cég tovább terjeszkedhetett az ázsiai és amerikai piacokon.
A következő évtized gazdasági krízise és a konkurencia piacnyerése megviselte a luxemburgi céget is, volt amikor az alkalmazottak harmadát kellett elbocsátani, de biztos alapokkal és jó üzleti stratégiával a vezetés képes volt visszahozni a légitársaságot a csőd széléről – olvasható az évforduló alkalmával kiadott visszatekintésben.
A rövid életű leányvállalat
Az évtized második felére olyannyira megerősödött a cég, hogy az egykori alapító Luxairrel is közös vállalkozást indított, Lionair néven. A leányvállalat érdekessége volt, hogy a flottába került két 747-100-asnak csak a felső fedélzetén, a gép “púpjában” alakítottak ki utasteret, a fő fedélzeten és az alsó raktérben továbbra is teherárut fuvaroztak.
Emiatt két külön AOC-ra (Air Operator’s Certificate) volt szükség, így az utasszállító tanúsítást a Luxair, míg az árufuvarozáshoz kellőt a Cargolux adta, de a várt siker így is elmaradt, emiatt 1990-ben felszámolták a Lionairt.
A döcögős indulás ellenére a huszadik század utolsó évtizede és a gazdasági növekedés végül bőven meghozta pozitív hatásait: a Cargoluxnál csak “arany évtizedként” emlegetik az időszakot. A napjainkban is jól ismert flotta is ekkor kezdett kialakulni az új és gazdaságos, nagyobb teherbírású Boeing 747-400F áruszállítók bevezetésével, 1993-ban a típus kibocsátó légitársaságaként.
A 747-400F típusváltozat elődjeihez képest 21 tonnával több, 116 tonna árut vehet fedélzetére, üzemanyag fogyasztása 18 százalékkal volt kedvezőbb az elődnél. Később a típus kapacitást kisebb módosításokkal 124 tonnára tornázta fel a gyártó.
A légitársaság és a Boeing kapcsolatát jól jellemzi, hogy 2011-ben a Cargolux volt a Jumbojet legmodernebb, -8F teherszállító változatának indító cége is, és LX-VCA lajstromjellel máig luxemburgi zászló alatt repül az egyik egykori gyári tesztpéldány.
Mára ez a változat jelenti a flotta gerincét 14 példánnyal, a nagyobb kapacitást igénylő útvonalakat szinte kizárólag ezekkel szolgálják ki.
Ennek ellenére, a légi árufuvarozási piac sajátosságai miatt az elmúlt években több használt 747-400F gépet is forgalomba állított a cég – ennek okairól részletesebben itt írtunk.
A Cargolux a budapesti Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér fejlődésében is jelentős szerepet tölt be, a szállított áru mennyisége alapján a luxemburgi cég az egyik legnagyobb fuvarozó. Az Ázsiából érkező járatokon évente több ezer tonna áru érkezik Magyarországra, az exportot pedig a Luxemburgon keresztül elérhető, globális hálózat segíti nagy mértékben.
