Ötven évvel ezelőtt, 1969 nyarán indult el a Finnair Helsinki-New York járata, amelyet akkor az egyik legmodernebb típussal, a DC-8-assal teljesített a finn nemzeti légitársaság.
Mint azt a Finnair blogbejegyzése hangsúlyozza, abban az időben az űrutazásról szólt minden, akkor lépett a Holdra az Apollo 11 programban Neil Armstrong és Edwin Aldrin. Ezzel párhuzamot vonva az írták, a DC-8-as a korszak csúcsát képviselte a polgári repülésben: rendkívül fejlett navigációs rendszere volt, hasonló ahhoz, amellyel Armstrongék a Holdra jutottak. Akkoriban a DC-8-ast „millió dolláros agynak” nevezték a bonyolult repülésirányító rendszere miatt.
A DC-8-as Helsinkiből először Koppenhágában, majd Amszterdamban szállt le, innen repült tovább New Yorkba, a holland fővárosból 7 és fél óra alatt keltek át az Atlanti-óceánon. Ma a Finnair szintén az egyik legmodernebb géppel, az Airbus A350-esével repül az útvonalon, a járat 8 és fél óra alatt teszi meg az utat, és természetesen már közbenső leszállás nélkül.
Az 1969-es nyitójárathoz a Finnair nem csak a kabinberendezését, de az evőeszközöket, poharakat, tálakat, tányérokat, valamint a légiutas-kísérők egyenruháját is megújította, utóbbit évente cserélte. A poharak formája akkor és ma is rendkívül népszerű, a kések madártollat formáztak, nem csoda, hogy rengeteg evőeszköznek lába kelt, a Finnair nem győzte pótolni őket, ezért idővel átálltak egy tradicionálisabb formára. Ennél tartósabb darabnak bizonyult a kávéscsésze, az akkori formaterv szerint készülnek ugyanis a most használt darabok is.
A menü is a csúcsot képviselte, fekete beluga kaviárt, Finlandia vodkát is felszolgáltak az első osztályon utazóknak.
Az első utazók között volt Urho Kekkonen akkori finn elnök is. Az anekdota szerint a teljesen kopasz elnök amikor az első osztály bárjába ment, egy hajcsatot talált. Ahelyett, hogy a szégyenkező hajózószemélyzet előtt kikelt volna magából, csak annyit mondott állítólag: „ez biztos nem az én hajamból esett ki”.
