Napra pontosan 20 éve szállt fel először az Airbus A330 első példánya. Az európai repülőgépgyár a kor minden követelményének megfelelő új zászlóshajója csaknem 20 évvel a nagy sikerű előd, az A300-as első felszállását követően indult első útjára.

Az Airbus A330 története röviden

Az 1980-as években az Airbus vállalat egyik legnagyobb célkitűzése az volt, hogy a polgári repülőgépek piacán legalább 50%-os részesedést szerezzen. Az A300 és A310 típusok nagyban megalapozták a gyár sikerét, de a munka nem állt meg, újabb repülőgépek kezdtek a tervezőasztalon körvonalazódni. A gyár szakemberei már aránylag korán elkezdték tanulmányozni az A300-as típus további fejlesztésének lehetőségét, új szárnyszerkezet, illetve a törzs megnyújtása által. Az új gépet elsősorban hosszú távú járatok teljesítésére tervezték, melyeken akkoriban nagyrészt az amerikai konkurensek, a Boeing, a Douglas és a McDonnell Douglas repülőgépek teljesítettek.

A munkálatok kettő típust helyeztek az előtérbe: az A300B11, illetve az A300B9 formájában. Ezek az A300-as nagyobb verziói voltak, erősebb hajtóművekkel és nagyobb üzemanyagtartályokkal felszerelve, növelve a repülőgépek hatótávolságát is. Később ezek a tervek a TA9 és B11 neveket kapták. A TA rövidítés az angol Twin-Aisle azaz kétfolyosós kifejezésből származik. Mindkét típus az A300 megnövelt alváltozata lett volna, így ezek leendő pilótáinak a típuscsaládon belül csupán egy kisebbfajta átképzésre lett volna szüksége. Ez persze lényegesen csökkentette volna a “márkahű” légitársaságok költségeit. A kor gazdasági állapota azonban a mélybe taszította a TA9-es terveit, így az Airbus a lényegesen kisebb A320-as típus gyártása mellett döntött.

Mindezek ellenére egy kisebb tervezői csoport tovább finomította a koncepció részleteit, míg végül az iparág gazdasági megerősödése lehetővé tette, hogy a repülőgépet piacra dobják. Az új fejlesztés 1986. januárjában megkapta az A330 elnevezést.

A cikk a hirdetés alatt folytatódik.

Az 1980-as évek végén az Airbus Industrie gőzerővel folytatta a nagyobb méretű gépcsaládok fejlesztését: Az A330-as és az A340-es program közösen futott, ennek is köszönhető, hogy a két típus a hajtóművek (és az ehhez kapcsolódó rendszerek) számát leszámítva kis túlzással ugyanaz. Az első A340-es 1991. Október 25-én szállt fel először, nagyjából egy évvel az A330-as testvére előtt, majd hosszú évekig a légitársaságok kedvelt típusa maradt. Csupán a 2000-es évek első felében kezdett erősödni a tendencia, amely alapján az érdeklődő légitársaságok a hasonló felszereltség és méretek mellett mégis a kevesebbet fogyasztó, négy helyett csupán két hajtóműves A330-as konstrukciót választották.

Az A330 iránt érdeklődő légitársaságok igényeinek kielégítésére az utaskapacitást, mintegy 310 főre, a hatótávolságot pedig körülbelül 9300 km-re növelték. Az első verzió, melyet az 1988-as farnborough-i légibemutatón jelentettek be, eleinte nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az Airbus az ezt követő időszakot a légitársasági igények felmérésére fordította. 1987-ben, egy 1,8 milliárd Font értékű közös francia-német-brit állami támogatás után megkezdődött a gép gyártása. Az első érdeklődők között észak-amerikai légitársaságok, valamint a német nemzeti légitársaság, a Lufthansa szerepelt.

A repülőhöz három gyártó szállít hajtóműveket: A General Electric a CF-80E1A2-es erőforrást, a Pratt & Whitney a PW4000, a Rolls Royce pedig a Trent 772-es hajtóműveket gyárt a repülőgép meghajtására, mindhárom hajtómű típus lehetővé teszi a 180 perces ETOPS repüléseket.

Az első prototípus ( c/n 012 ) az F-WWKA lajstromjelet kapta, hivatalos bemutatóját 1992. október 14-én tartották, míg az első felszállást ugyanabban az évben, november 2-án hajtotta végre. Körülbelül 1 hónappal később egy második példány (c/n 017) is csatlakozott a tesztprogramhoz. A repülőgép további fejlesztése azonban majdnem veszélybe került, mivel 1994. június 30-ám az F-WWKH lajstromjelű prototípus lezuhant Toulouse környékén, mialatt a személyzet az extrém repülési helyzetek közötti CAT III-as leszállást vizsgálta.

Az első gépet ( c/n 007 ) 1993. december 30-án adta át a repülőgépgyár az Air Internek. A légitársaságnál F-GMDB lajstromjellel repült.

Az Airbus A330 típusváltozatai

Airbus A330-300

Az A330-300 az Airbus A300 63.69 méter hosszúra nyújtott törzsére épült új szárnyakkal, vezérsíkokkal és fly-by-wire, azaz számítógép által vezérelt rendszerrel. Az A330-300-as alváltozat az A330-as család alaptípusa, a -200-as verziót csak később fejlesztették ki.

A -300-as verzió hatótávolsága 10.500 km teljes felszállósúly mellett. Három osztályos elrendezésben 295, két osztályos elrendezésben 335, csak turista osztályú székezés esetén pedig 440 utas szállítását teszi lehetővé, miközben jelentős tehertér kapacitással is rendelkezik.

A -300-as változatból az utóbbi 20 év során 432 darab épült. Egy 1994. nyarán, gyári berepülés közben történt balesettől eltekintve a “hosszú harmincasokat” elkerülték a súlyosabb események. Két repülő azonban szétbontásra került. Az egyik a tavalyi év során alkatrészek értékesítése végett feldarabolt Aer Lingus repülő, az EI-ORD. A másik A330-300 a Malaysia Airlines gépe volt, melynek egy Peking-Kuala Lumpur járat teljesítése közben, a raktérben helytelenül tárolt oxalil-klorid szivárgása miatt súlyosan károsodott a szerkezete.

Airbus A330-200

A repülőgépgyártó 1998-ban mutatta be az Airbus A330-200-as típust, amely nem más mint a -300-as rövidebb, nagyobb hatótávolságú változata. Tíz törzsszekciót hagytak ki így 4.87 méterrel rövidebb nagyobb testvérénél, megnövelték a vezérsík méretét, áttervezték a szárnyakat és megnövelték a tüzelőanyag tartályok méreteit. A -200-as változat hatótávolsága 13.000 km-re nőtt az alap, -300-as változathoz képest.

A mai napig összesen 495 darab A330-200 készült el. A szám magába foglalja az F és MRTT verziókat egyaránt. A típusváltozat szolgálatának 14 éve alatt összesen 4 példány semmisült meg. Az első két szerencsétlenül járt gépet (4R-ALE és 4R-ALF) Colombo repülőterén a Tamil Tigrisek terrortámadása során 2001. nyarán felrobbantották. A harmadik balesetet szenvedett repülő az Air France AF447-es járatát teljesítő F-GZCP volt. Szűk egy esztendővel később pedig az Afriqiyah Airways 5A-ONG lajstromú A330-asa csapódott földnek Tripoliban, megközelítés közben.

Airbus A330-200F

Az A330-200F a -200-as változat teherszállítóvá átalakított gyári típusa. 65 tonna terhet képest 7.400 km távolságra szállítani. Az A330-as alapváltozatának törzse a földön állva jellegzetesen lejt az orra felé, ezért a cargo változatnál az orrfutót meg kellett magasítani, hogy a teherárut vízszintesen lehessen elhelyezni a rakodó térben, a gép oldalaira pedig nagyméretű cargo ajtókat szereltek. A repülőgép alap méretének köszönhetően a típus a Boeing B767-300F és a B777F közé került, későbbi sikere azon áll vagy bukik, vajon hány légitársaságnak van szüksége erre a méretosztályra. 2011. Decemberéig 9db teherszállító A330-ast adtak át, további 51-re jegyeztek rendelést.

Airbus A330-200HGW

2008-ban az Airbus bejelentette terveit egy nagyobb maximális felszállósúlyú A330-200-as változattal kapcsolatban. Az új A330-200HGW maximális felszállósúlyát 5 tonnával növelték meg amellett, hogy 560 km-el megnőtt a hatótávolság is. Az altípus első felhasználója a Korean Air lett, 2009-ben 6 darab ilyen repülőgépet rendeltek, melyeket 2010-től folyamatosan vettek át.

Airbus A330 Converted Freighter

Az Airbus Industrie 2012-ben jelentette be az A330 P2F (Passenger to Freighter), azaz Utasszállítóból Teherszállítót programját az ST Aerospace vállalattal karöltve. Több típus is bizonyította, hogy a régi utasszállító gépek cargo átalakítása jövedelmező, így a gyárban joggal remélik a sikereket. Egyelőre a Qatar Airways érdeklődik leginkább a program iránt, a Doha-i légitársaság az, amely jelentős A330 flottával bír és aktívan foglalkozik teherszállítással is.

Airbus A330 MRTT

Az Airbus A330 MRTT (Multi-Role Transport and Tanker) az A330-200-as változatra épül, kifejezetten katonai célokra fejlesztették ki: alkalmas légi utántöltésre és stratégiai szállításra egyaránt. Az altípust az Ausztrál, a Szaúd Arábiai és az Egyesült Arab Emírség honvédsége rendelte meg. Az Egyesült Királyság 2012-ben már el is kezdte rendszerbe állítani ezeket a gépeket, amik az ott kiöregedő VC-10 és L1011 Tristar gépek leállítását jelentik.

A típust többször elindították az USAF KC-135-ös típusok leváltására kiírt tenderén, amely háromszor lett újraindítva, majd a végén az amerikai Boeing B767 jött ki győztesként. A tervek szerint az USA-ban még kettő, ilyen több száz tanker gépre szóló tender kiírása várható, amelyen az A330 MRTT nyilván elindul. Az Airbus gyár a kezdetektől fogva ígérte, ha megkapják a megrendelést akkor a gépeket az USA-ban gyártják le.

A típus jövője

A 2012 Farnborough Air Show kezdőnapján megnövelt hatótávú és felszállósúlyú A330-asokat jelentett be az Airbus. Az első teljesítmény-növelt modell az A330-300-as lesz, amely várhatóan 2015. közepén áll forgalomba. Erről bővebben az AIRportal.hu egyik korábbi cikkében olvashatunk ide kattintva: Növeli A330-as típusainak teljesítményét az Airbus

Az Airbus A330-as Budapesten
Ilyen cikkekben szokásunk szerint említést teszünk a típus ferihegyi látogatásairól, azonban a terjedelmi korlátok miatt ezt most az első hozzászólásban tesszük meg! Kellemes böngészést, nosztalgiázást kívánunk!

Kövess minket a közösségi médiában, és iratkozz fel napi hírösszefoglalónkra!
Hasznos, érdekes volt amit olvastál? Már egy újság árával támogathatod az AIRportal.hu működését!