Ma 30 éve, hogy először landolt a ferihegyi repülőtéren az angol-francia kooperációban készült szuperszonikus utasszállító, a Concorde. A hangsebesség kétszeresével repülni képes típust 1985. szeptember 14-én a British Airways hozta el Budapestre.
(Fotó: British Airways)
Concorde adatok
Törzshossz: 62,1 m
Törzsátmérő: 2,9 m
Szárnyfesztáv: 25,5 m
Magasság: 11,3 m
Utaskapacitás: 100 utas és 2,5 tonna cargo
Hajtómű: 4db
Rolls-Royce/Snecma Olympus 593
Üzemanyag kapacitás: 119500 liter
Üzemanyag fogyasztás: 25629 liter/óra
Hatótávolság: 6667 km
Maximális felszállósúly: 185 tonna
Felszállósebesség: 400 km/h
Utazósebesség: 2160 km/h
Leszállósebesség: 300 km/h
Hajózószemélyzet: 2 pilóta, 1 fedélzeti mérnök,
és hat légiutas-kísérő.
A Concorde ekkoriban már csaknem tíz éve volt forgalomban. A British Airways 1976. január 21-én repült vele először, Londonból Bahreinbe. Az eredetileg 16 légitársaságtól több, mint 70 példányban előrendelt típus végül csak két üzemeltetőnél, a gyártó országok nemzeti légitársaságainál tudott flottába állni, mivel a magas üzemeltetési költségek és a környezetvédelmi propaganda elrettentették a vevőket.
Emlékezetes, hogy a legtöbbek számára New York-i járataival elhíresült Concorde a hangrobbanással járó üzemre hivatkozva a kezdetekben nem is repülhetett az Egyesült Államokba. A szuperszonikus légiközlekedés, amely a Concorde szélesebb alkalmazásával tömegesen is elterjedhetett volna egyszersmind egy szűk, kiváltságos kör utazási lehetőségévé lett. 1965 és 1979 között a prototípusokkal együtt mindösszesen 20 Concorde épült.
A Konkordszkij Ferihegyen is megelőzte a Concorde-ot
Mire a budapesti látogatás napirendre került már nem is volt kérdéses, lesz-e más üzemeltetője a típusnak. Concorde az Air France és a British Airways flottáiban üzemelt. Mindazonáltal a ferihegyi repülőtér forgalomtörténetében az első szuperszonikus utasgép mégsem a Concorde volt.
13 évvel korábban, 1972. szeptember 30-án mutatták be Ferihegyen a Tupoljev tervezőiroda típusát, a Tu-144-est, amely a hidegháborús versenyben a Concorde-ot három hónappal megelőzve, 1968. december 31-én repült először. A Concorde-dal való hasonlósága miatt nyugaton csak Konkordszkijnak csúfolt Tu-144-es sikere azonban nem volt az európai gyártmányéhoz mérhető. 1978-ban kivonták az utasszállító forgalomból, gyártását összesen 16 gép után 1983-ban fejezték be. Ezzel szemben a Concorde még az ezredforduló után is menetrendszerűen repült.
Utasokat hozott, az 1-es terminál fogadta
A Concorde a Tu-144-essel ellentétben nem egy többnapos, direkt típusbemutató apropóján járt Budapesten. A British Airways különjáratával egy nyugdíjasokból álló turistacsoport érkezett, de az alkalmat megragadva azért a bemutatkozás sem maradt el. Az érkezésről tudni lehetett, és a brit légitársaság is készült, vendégeit és a sajtó meghívott képviselőit körbevezette a gépen.
Mindezt azután, hogy a Concorde a repülőtér hosszabb, 2-es futópályáján, az utánégetős Olympus hajtóműveinek jellegzetes robajával landolva megérkezett, és elgurult az átadáshoz ekkortájt már igen közel álló új terminálépület, a mai 2A mellett, amelyet 1985. november 1-jén nyitottak meg a forgalom számára. A Concorde fogadására összegyűlt tömeg szeptember 14-én az 1-es terminál előtt köszönthette a G-BOAF lajstromú gépet, amely amikor begurult az előtérre, közvetlen közelségből és a teraszról szemlélődőknek egyaránt lélegzetelállító látványt nyújthatott.
A legújabb Concorde jött Ferihegyre
Az első budapesti járattal az a 216-os gyári számú Concorde tette tiszteletét Ferihegyen, amely 1979-ben utolsóként készült az összesen húsz gép közül. Gyártásának konkrét megrendelés hiányában kezdtek neki azt remélve, hogy a tárgyalásban álló felek közül a Singapore Airlines vagy a British Caledonian megvásárolja majd. Mivel ez elmaradt a British Airways-zel sikerült megállapodni a vételről, így lett az eredetileg G-BFKX lajstromba helyezett, a szűzfelszállását 1979. április 20-án teljesített gépből 1980 júniusára, az ünnepélyes átadóra G-BOAF.
A történetet tovább színesíti, hogy 1979. december és 1980. június között a gép különleges, brit előtaggal ellátott amerikai lajstromot viselt. A szokatlan G-N94AF azonosító jelzést a British Airways és a Braniff International Airways megállapodása szülte, amelynek értelmében a géppel a British Londonból Washingtonba szuperszonikusan, a Braniff onnan tovább Dallasba amerikai lajstromba „átadva” szubszonikusan repült volna, miután Washingtonban ismét visszakerült volna brit fennhatóság alá.
Rekordot állított: ’88-ig a leggyorsabb Concorde
1983. január 1-jén a New York – London útvonalon G-BOAF az addigi leggyorsabban szelte át a transzatlanti útvonalat. Az Egyesült Államok keleti partjától a brit fővárost 2 óra 56 perc 35 másodperc alatt érte el, amelynek rekordját öt éven át sikerült tartania, de nem csak ebben, sok minden másban is jutott különleges szerep az elsőként Ferihegyen járt Concorde-nak.
1993 májusában a British Airways kabinfelújító programjában az első Concorde volt, amelyet új, bőrülésekkel szereltek fel. 1997 júniusában pedig elsőként öltötte magára az új, Union Flag festésmintát, amellyel aztán egészen a 2003 októberében történt kivonásáig szolgált.
Mind közül utolsóként: a Heathrow-ról Filtonba
2001. július 17-én az első British Concorde volt, amely a 2000. július 25-én az Air France gépével történt katasztrófa következtében elrendelt repülési tilalom óta, az elvégzett biztonsági javításokat követően felszállt.
A szeptember 11-i terrortámadások viszont akkora válságba taszították a légiközlekedést, hogy az olyan drága üzem, mint amilyen a Concordé volt nagyon nehéz túlélésnek nézett elébe. Novemberben az Air France és a British Airways is újra nyitotta New York-i járatait, de 2003-ban végül mindkét légitársaság búcsút vett a típustól.
A legutolsó Concorde-járat is G-BOAF-hoz fűződik: 2003. november 26-án a Heathrow-ról utasok nélkül repült át a filtoni repülőtérre, végleg lezárva a Concorde fémjelezte szuperszonikus utasszállítás 27 éven át tartó korszakát.
Operatőr: Ilku János
