Hogyan lehet digitálisan megújulni egy olyan iparágban, ahol a biztonság minden innovációnál előrébb való? A repülőgép-karbantartás területén a Lufthansa Technik Budapestnél megvalósult és folyamatban lévő fejlesztésekről Méder Csaba, a vállalat folyamatfejlesztési vezetője beszélt az AIRportal.hu-nak.
Milyen szerepet játszik a digitalizáció és az innováció a Lufthansa Technik Budapest működésében, és hogyan illeszthetők be az új technológiák a szigorúan szabályozott karbantartási környezetbe?
A légiközlekedési iparágban – és különösen a repülőgép-karbantartás területén – az új technológiák bevezetése egészen eltérő ritmust követ, mint más szektorokban. A biztonsági és szabályozói előírások elsődlegessége miatt ezek az innovációk csak akkor integrálhatók, ha már bizonyítottan stabilak és megbízhatók, és az is nagy kihívást jelent, hogy minden újdonságot rendkívül összetett infrastruktúrába kell beilleszteni.
Ezzel szemben a digitalizációs fejlesztések jóval gyorsabban és rugalmasabban alkalmazhatók, mivel ezek elsősorban a folyamatokat, az adatkezelést és az információáramlást támogatják, nem érintik az összetett jóváhagyási procedúrával módosítható, gyártói vagy hatósági előírásokhoz kötött karbantartási eljárásokat.
Ebben a környezetben különösen meghatározóvá vált a Lufthansa Techniknél – így Budapesten is – a „digitize the core” megközelítés, amely a műszaki működés alapfolyamatait digitális megoldásokkal teszi gyorsabbá, átláthatóbbá és adatvezéreltté.
Mit jelent ez pontosan, és milyen eredményeket várnak a digitalizációtól?
A digitalizáció célja nem pusztán a papír kiváltása képernyőkkel, hanem olyan rendszerek létrehozása, amelyek a napi karbantartási tevékenységben valós, mérhető értéket teremtenek. Eredményként javul a minőség és a folyamatstabilitás, az összes releváns adat egységes struktúrában és valós időben elérhetővé válik, mindez pontosabb dokumentációt és stabilabban követhető folyamatokat eredményez.
A digitalizáció a hatékonyság növekedését is támogatja: csökken az adminisztrációs teher, gyorsulnak az előkészítési és végrehajtási munkafolyamatok, átláthatóbb és gyorsabb lesz az információáramlás, és kiszámíthatóbbá válik az egyes munkafázisok közötti átmenet, megbízhatóbbá az erőforrás-tervezés, ami közvetetten a repülésbiztonságot is erősíti.
A pontosabb hibafelvétel, a valós idejű státuszkövetés és az automatizált ellenőrzések hozzájárulnak ahhoz, hogy a megfelelő információ időben jusson el a megfelelő szakemberhez. A digitalizáció hosszú távon az adatalapú működés felé viszi a vállalatot, és megalapozza a fejlett, akár mesterséges intelligenciára épülő technológiák bevezetését.
A vállalat számára ugyanakkor kulcsfontosságú, hogy az új technológiákat már bevezetés előtt alaposan megismerje és tesztelje, így felkészülten tudja fogadni a megfelelő érettséget elért megoldásokat.
A digitalizációs fejlesztések területén hogyan oszlanak meg a feladatok a Lufthansa Technik-csoport lokális és központi egységei között?
A cégcsoport a műszaki üzemeltetés teljes értékláncát lefedő, komplex rendszerekkel rendelkezik, a csoporton belül több szegmens dolgozik a digitális fejlesztéseken.
A Digital Fleet Services például kifejezetten a légitársaságok számára fejleszt digitális szolgáltatásokat, ahol a mérnöki szaktudás, az adatvezérelt analitika és a modern technológiák találkoznak. Ennek nyomán jött létre a műszaki üzemeltetés teljes értékláncát lefedő Digital Tech Ops Ecosystem. Három központi pillére az AMOS mint vezető MRO-rendszer, az AVIATAR mint adatvezérelt elemzési platform, valamint a flydocs mint digitális dokumentációs megoldás.
A többi szegmensben – például az Engine Services, a Component Services vagy az Aircraft Maintenance Services amelynek Budapest is szerves része – a fejlesztések történhetnek központilag összehangolva vagy lokációspecifikus fókuszokkal.
A központi fejlesztések jellemzően csoportszintű – illetve adott szegmensekben egységesen alkalmazható – megoldások, míg a helyi fejlesztések elsősorban konkrét, lokálisan jelentkező megoldásokra vagy specialitásokra keresik a választ.
A Lufthansa Technik Budapest a lokális fejlesztések mellett a központi projektekben is aktív szerepet vállal. Utóbbi esetben főként a felhasználói igények meghatározásában, a helyi igényekre történő finomhangolásban és a tesztelésben veszünk részt, több projekt esetében Budapest pilot-telephely is volt.
Milyen konkrét digitalizációs projektek valósultak meg, illetve vannak folyamatban a vállalatnál?
Az elmúlt évek fejlesztéseinek köszönhetően ma már a karbantartás-előkészítési folyamatok teljesen digitális alapokon működnek a Lufthansa Technik teljes Base Maintenance hálózatában. A különböző üzemeltetőktől érkező munkacsomagok feldolgozása és strukturált adathalmazzá alakítása (Smart Pack), iparági és belső tudás alapján attribútumok és eszközök rendelése a feladatokhoz (Task Master, Tool Master), valamint az automatizált, szabályalapú munkalap-generálás (Jobcard Compiler) egymásra épülő digitális rendszerekkel történik.
A következő mérföldkő a digitális jobcard bevezetése, amely az egyik legjelentősebb projektünk, ez a teljes napi működést átalakítja. A személyes tablet a szerszámosláda alapeszközévé válik, a repülőgép-szerelők ezen látják és dokumentálják a feladataikat, valamint digitálisan írják alá az elkészült munkákat. Ennek köszönhetően a folyamatok valós időben követhetővé válnak, a több szakág által végzett és egymásra épülő feladatok elvégzése jelentősen gyorsulhat. A rendszer képes lesz valós időben visszajelzést adni az aktuális munkafázisról valamint a dokumentálás pontosságáról és megfelelőségéről, és előre jelzi az esetleges adminisztratív hiányosságokat is.
Mennyire nyitottak a munkatársak a digitális megoldásokra?
A szerelők és a mérnökök elsősorban azt vizsgálják, hogy egy eszköz gyorsabbá, egyszerűbbé vagy biztonságosabbá teszi-e a munkafolyamatot. A sikeres bevezetés kulcsa a világos kommunikáció, az alapos felkészítés és a megfelelő támogatás. Amikor a kollégák értik, hogyan működik egy technológia, és hogyan illeszkedik a meglévő folyamatokba, szívesen alkalmazzák.
Milyen egyéb technológiai projektek valósultak meg az elmúlt időszakban, és milyen tapasztalatokat hoztak?
Az elmúlt években több tesztprojekt is megvalósult Budapesten, amelyek célja az volt, hogy a vállalat gyakorlati tapasztalatokat szerezzen a modern technológiák alkalmazhatóságáról.
Ide tartozott például a repülőgépek sárkányszerkezetének vizsgálata és hibafelvétele kiterjesztett valóság segítségével, a repülőgép-vontatások biztonságát növelő szenzoros technológiák tesztelése, valamint a virtuális valóság alkalmazása a belső oktatásokban. A projektek rendkívül értékes tapasztalatokat adtak, amelyeket a vállalatcsoport többi telephelyével is megosztottunk, és hasonlóan értékes információk érkeztek az ő projektjeikről is. Utóbbira érdekes példa a Puerto Ricóban működő Lufthansa Techniknél futó computer vision projekt, amely azt vizsgálja, hogy milyen típusú veszélyhelyzeteket képes előre felismerni egy képelemzésre alapuló rendszer, illetve ez hogyan támogatja a munkatársak és a karbantartott repülőgép biztonságát a hangárban.
Több, már a napi használatba beépült technológiai beruházás is történt: ilyenek például a távirányítással működő, precíziós, Mototok típusú repülőgép-vontató, amelyek az első ilyen eszköz a budapesti repülőtéren. Bevezettük egy hélium alapú szivárgásvizsgáló berendezést az üzemanyag-szivárgások azonosítására, strukturált fényen alapuló kézi 3D-s optikai szkennert a horpadások felmérésére, valamint az SAP-rendszerbe integrált, valós idejű nyilvántartást biztosító, automatizált szerszámkiadó rendszereket.
Milyen szerepet kaphat a mesterséges intelligencia a repülőgép-karbantartásban?
Ez fokozatosan jelenhet meg az iparágban, elsősorban ott használható, ahol megfelelő mennyiségű strukturált adat áll rendelkezésre. Szerepe lehet például a prediktív karbantartásban, ahol az MI a szenzoradatok és használati minták alapján képes előre jelezni a meghibásodásokat.
Emellett hasznos lehet dokumentációk és jobcardok ellenőrzésében, ahol a rendszer összeveti az adatokat a gyártói és hatósági előírásokkal, segíthet a vizuális hibafelismerésben, ahol automatikusan érzékelheti a sérüléseket vagy horpadásokat, valamint a munkafolyamatok optimalizálásában és a biztonsági kockázatok felismerésében is. Támogatást nyújthat továbbá a tudásmenedzsmentben, amikor jelzi, milyen dokumentumokra vagy lépésekre kell figyelni egy adott feladat során.
A technológia azonban komoly korlátok között működhet, hiszen a repülés és a karbantartás rendkívül szigorúan szabályozott területek. Az MI nem hozhat önálló döntéseket, a kritikus lépéseket továbbra is minősített szakembernek kell jóváhagynia, és a felelősség nem ruházható át egy algoritmusra. A repülésben minden folyamatnak átláthatónak és visszakövethetőnek kell lennie, ezért a „black box” jellegű rendszerek nehezen alkalmazhatók.
Összességében a mesterséges intelligencia egyre nagyobb szerepet fog kapni a repülőgép-karbantartásban, de nem kiváltja, hanem támogatja a szakembereket: pontosabb adatokat, nagyobb átláthatóságot és megbízhatóbb folyamatokat tesz lehetővé egy olyan iparágban, ahol a biztonság mindenek felett áll.
