A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre érkezve az utazó, látogató nem az impozáns SkyCourt terminált, de nem is Budapest egyik legmagasabb épületét, a ferihegyi irányítótornyot pillantja meg elsőként a 2-es terminálhoz vezető bekötőútról. Az emberek többségének bizonyosan egy lepusztuló-félben lévő repülőgép-temető látványa tűnik fel először, néhány fakó festésű, de a nemzeti színeket még büszkén viselő kiöregedett repülőgéppel.
Az értő szemeknek és repülőgépeket ismerő, szerető embereknek azonban a Ferihegy Repülőgép Emlékpark, azaz a „Skanzen” egy igazi ékszerdoboz, mely – még ha picit ütött-kopott is – a magyar légiközlekedés legfontosabb és legértékesebb emlékeit őrzi.
Kontrasztos kép: süllyedő értékek
Közelebbről nézve a helyzet még inkább kontrasztosnak tűnhet. Azok számára, akik picit is kötődnek a repüléshez, a kiállított repülőgépek értéke felbecsülhetetlen, ugyanakkor szívfájdító látvány, hogy a többségük évről-évre egyre rosszabb állapotba kerül.
Némelyiknek beázik a pilótafülkéje, de van olyan is, amelyik lassan, de biztosan elsüllyed majd a sárban a megfelelő talapzat hiányában, hacsak a korrózió nem végez vele előbb.
Az összképet tovább rontja a száraz időben poros, esős időben sártengerré váló parkoló, a mobil-wc-k látványa és a repülőgépek között néhol kikopott, máshol elgazosodott gyep. Különösen szembetűnő lehet mindez azok számára, akik jártak már külföldi repülőterek látogatóközpontjaiban vagy repülőmúzeumokban, így rendelkeznek némi összehasonlítási alappal.
Eközben pár száz kilométerrel nyugatra…
Külföldön a hasonló repüléstörténeti értékeket úgy tűnik, hogy jobban megbecsülik. Több pénzt tudnak és/vagy akarnak rájuk áldozni: méltó körülmények között tartják és ápolják a régi korok kiszolgált repülőgépeit. Európa számos országában komoly látogatóközpontokat és infrastruktúrát építenek ki a múzeumok köré éttermekkel, hobbi-üzletekkel.
Ezek a komplexumok ismeretterjesztő és szakmai programokkal, valamint erős marketinggel vonzzák a látogatókat. Klubnapokat, piknikeket és külön szakmai eseményeket szervezve igyekeznek „otthont” biztosítani a helyi repülésbarátok, repülőgépfotósok közösségeinek is. A tevékenységekből származó bevételeket pedig a repülőgépek állagának megóvására, valamint további fejlesztésekre és marketingre fordítják.
Igazi kincsek, amik meghálálnák a törődést
A legtöbben nem is tudják, hogy micsoda érték mellett megyünk el nap mint nap a ferihegyi bekötőúton. Hol lehet még találni 2012-ben Európában működő Tu-154B-2, Il-18, Il-14 pilótafülkét?
Iljusin Il-18V HA-MOA Gyártási év: 1960
Tupoljev Tu-134 HA-LBE Gyártási év: 1969
Tupoljev Tu-154B-2 HA-LCG Gyártási év: 1975
Jakovlev Jak-40 HA-YLR Gyártási év: 1975
Iljusin Il-18V HA-MOG Gyártási év: 1964
Iljusin Il-14T HA-MAL Gyártási év: 1957
Mil Mi-2 (helikopter) HA-BCB Gyártási év: 1979
Antonov An-2M HA-MHI Gyártási év: 1967
Liszunov Li-2T HA-LIQ Gyártási év: 1952
A ferihegyi Skanzenben álló, kívülről ütött-kopott, szovjet ócskavasnak látszó gépek igazi ipari műremekek. Ezt semmi sem bizonyíthatja jobban, minthogy csodával határos módon, az első magyar Il-18-as, a HA-MOA elektromos rendszereit, külső áramforrás rácsatlakoztatása után, nem régiben sikerült szinte egyből elindítani. Mindezt a 23 év hóban-fagyban, esőben és tűző napsütésben állást követően és a karbantartás teljes hiánya ellenére.
A Skanzen korábban leginkább lepusztultnak, legkatasztrofálisabb állapotúnak tűnő repülőgépe, a HA-MAL lajstromjelet kapott Il-14-es pedig az elmúlt években újra életre kelt egy önkéntes csapat lelkes és kitartó munkájának köszönhetően. Az Il-14-es története is igazolja, hogy a gépek többsége, a jelenlegi rossz állapot ellenére megmenthető, ha rájuk szánják a szükséges időt, pénzt és energiát.
Malvinka feltámadásának története
2009-ben az Aeroplex repülőgép karbantartó vállalat által selejtezésre került festékét felhasználva kezdődött minden: A repülős szakmában elismert Zsaludek Endre és segítője, Hauszknecht Gábor vezetésével (valamint Virág Richárd szervezői közreműködésével) egy internetes fórumon látott napvilágot az a civil kezdeményezés, melynek célja a skanzenban található Il-14T típusú repülőgép függőleges vezérsíkjának befestése volt korhű Malév színekre.
Az akció és a hozzá kapcsolódó adományok gyűjtése annyira jól sikerült, hogy a HA-MAL lajstromú („Malvinka”) merevszárnyú szovjet gép még 2010-ben teljes egészében megkapta az egykori Malév arculatot. A festési munkák közben a repülőgép (körülményekhez képest) jó állapotára tekintettel megszülettek az első ábrándok egy működőképes Il-14-esről. Zsaludek Endrének köszönhetően hamarosan rendelkeztek a munkákhoz szükséges múzeumi engedélyekkel, a csapat kitartása pedig biztosíték volt a sikerre.
„Az Il-14T típusú, 147001821 gyártási számú repülőgép 1957.-ben a Moszkva-Khodinka melletti 30. számú Znamja Truda repülőgépgyárban készült az afgán légierő számára gyártott sorozatból kiemelve, a Szovjet Légierő 226-os önálló vegyes repülőezred részére. Erről tanúskodnak többek között a levegő-föld rakéta konténer, valamint FAB típusú bomba felfüggesztési pontok, és hozzájuk kapcsolódó elektromos vezérlési csatlakozók.
A 70-es években a németországi Sperenberg repülőtéren állomásozott, majd a Szovjet Légierő kivonta hadrendjéből, hazarepülték, és Mirgorod melletti katonai repülőtéren tárolták. Hat év után 1987.november 24.-én elindult Tökölre, a Mirgorod-Sztárokonsztantyinov-Lvov-Kunmadaras-Tököl útvonalon. November 25.-én érkezett meg, a gépkönyv bejegyzése szerint a repülőgép november 26-ig 5928 repült órát teljesített.
December 8.-án Ferihegyre repülték, és a Magyar Néphadseregnek ajándékozták. 1989. február 23.-án ünnepélyes keretek között átadták a Magyar Közlekedési Múzeumnak, majd a Ferihegy Repülőgép Emlékpark megnyitása után 1991. október 20.-án a jelenlegi helyére vontatták. Az emlékparkban id. Bobák György közreműködésével egy felújítási munka kezdődött, ami később abbamaradt.” – Zsaludek Endre írása
A festés után a felújítási munkák közül először az elektromos hálózat ellenőrzésére és javítására került sor, amelyben oroszlánrészt vállalt Ruzsom Zoltán és ’Oldrad Elemér’, majd a csapathoz frissen csatlakozott Békefi Árpád precíz munkája során felújították a jobb motort, Fekete János (Johhny) segítségével pedig javításra kerültek a futóművek, miközben a csapat egy része (akkor három fő: Békefi Árpád, Virág Richárd, Zsaludek Endre) megszerezte a típus üzemeltetéséhez szükséges jogosításokat.
2011. április 8-án, mindössze egy év intenzív munka eredményeként elérkezett a várva várt pillanat, a repülőtéri tűzoltók jelenlétében végre beindulhatott az 1900 lóerős motor. Az első indítások óta még három ember szerzett típus üzemeltetéséhez szükséges jogosítást, Fekete János (Johhny), Pinke Sándor és Ruzsom Zoltán, így bármikor lehet motorbemutatót tartani hiszen mindig van megfelelő személyzet hozzá.
Sajnos nem ment minden egyből gördülékenyen, azonban 2011. tavasza óta már több motorindításon van túl a repülőgép, időközben a felújítási munkákkal pedig áttértek a bal oldali motorra is. Kicserélésre került több műszer a pilótafülkében és az ablakok az utastérben, a törzs nagy része belső szigetelést kapott a beázások megszüntetése végett, kiépítésre került egy földi kommunikációs rendszer (ground-cockpit), illetve számtalan „apró” munka került elvégzésre. A munkálatokból kivette a részét Karai Róbert, Zacher Gábor (Jákob) is. Nagy Gábor pedig a bal motor feltámasztásában és a MAZ típusú üzemanyag töltő autó életre keltésében vállalt szerepet.
Rövid távú céljuk között szerepel mindkét motor teljesen üzemképessé tétele, ehhez még szükség van munkára bőséggel, illetve cserélni kell a jobb motor légcsavarját, ehhez is engedélyekre várnak. Tervbe van véve rövidhullámú rádiók beüzemelése rádióamatőrök részére, hogy a fedélzetről tudjanak forgalmazni.
Hosszabb távon szeretnék felújítani a pilótafülkét és beszékezni az utasteret, így a gép bemutathatóvá válna a látogatók számára belülről is.
Az Il-14-es csapat számára elkél a segítség, akár anyagi, akár egyéb adomány, akár kétkezi munka formájában. Erről bővebben lejjebb görgetve találhatóak meg az információk, közvetlenül a fotó-és videógaléria alatt.
A Ferihegyi Repülő Múzeum 1993-ban nyitotta meg kapuit, mely a magyar polgári repülés történetét volt hivatott bemutatni az ott kiállított repülőgépek és kiszolgáló eszközök segítségével.
A múzeum létrehozatala valójában néhány kiselejtezett repülőgép és légiforgalmi-irányítási eszköz látogathatóvá tételét jelentette. Az így kiállított eszközök a Közlekedési Múzeum tulajdonába kerültek, bemutatásukról megállapodás alapján a repülőtér üzembentartója gondoskodott.
Sem az eredeti alapító Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság (LRI), sem a későbbi, átalakulás folytán létrejött üzemeltető Budapest Airport Rt. (BA Rt.) nem tudott kellő gondot fordítani a múzeum karbantartására, színvonalának emelésére. A múzeumi tevékenység így lényegében állagmegóvásra korlátozódott.
2003 végén a BA. Rt. vezetése úgy döntött, hogy a társaság megválik minden olyan tevékenységétől, amely nem kapcsolódik szorosan a reptér-üzemeltetéshez, így ennek keretében a múzeumtól is. Ekkor vetődött fel a gondolat, hogy megmentendő a birtokukban lévő értékeket, a múzeumalapítványi formában működjön tovább, mely alapítvány létrehozásához a BA Rt. jelentős támogatást biztosítana.
A Ferihegy Repülőgép Emlékpark Kulturális Alapítvány 2004. június 26.-tól vette át az emlékparknak nevezett terület (Emlékpark) teljes üzemeltetését. A kiállított repülőgépek többsége a Közlekedési Múzeum tulajdonában van, a Skanzennek otthont adó terület pedig a Budapest Airporthoz tartozik.
Malvinka után a többi gépet is megmentik?
Az Il-14 csapat engedélyt kért a többi repülőgép állapotfelmérésére és az állagmegóvási munkák elvégzésére, amelyet – látva a csapat hozzáértését és szakmai alázatát – a Közlekedési Múzeum és Ferihegy Repülőgép Emlékpark vezetősége engedélyezett számukra.
Így a Skanzenben található többi gépen meg is kezdhették az állapot felmérési és állagmegóvási munkákat, azonban nehéz dolguk van, mivel a repülőgépek többségén rengeteg lenne a teendő, melyekből csupán néhány példát emelnénk ki:
A HA-MOA lajstromjelű Il-18-as áram alá helyezhető, ám meglátszik rajta a kor, a HA-MOG lajstromjelű Il-18-as ellenben igencsak lepusztult állapotban van (ez az a repülő, amely 2006-ban aláírásgyűjtéssel lett megmentve).
A Jak-40-es 2001-ben került a múzeumba, ennek köszönhetően (a festés megkopását és a korróziót leszámítva) nagyon szép, működőképes állapotban van, mindössze turbinaolajat kellene után tölteni egy hajtómű indításhoz. A Múzeumok Éjszakáján a gép saját rádióján szólt kihangosítva a légiforgalmi irányítás frekvenciája és a gép pilótafülkéje is működőképes.
A Tu-154-esen szintén rengeteg tennivaló lenne, azonban a gép megbízhatóságát mutatja, hogy mindössze egyetlen kapcsolót kellett kicserélni a fedélzeti mérnök paneljén (melyet egyébként a látogatók törtek le az évek során) és sikerült feléleszteni a pilótafülkét és a gép külső fényeit. Hihetetlen, de ennyi évvel az utolsó leállítás után az elfordulás jelző műszer pörgettyűje „pöccre” pörgött fel és működött megfelelően a földön elvégezhető eljárások szerint.
Unokáink is fogják látni?
Cikkünkben megpróbáltuk a meglehetősen kontrasztos kép szebbik felét bemutatni és remélhetőleg az AIRportal.hu fotósai által készített képgaléria is sokaknak meghozta a kedvét ahhoz, hogy a közeljövőben akár működés közben megcsodálják a HA-MAL csapat munkájának köszönhetően megújult Il-14-es matuzsálemet, valamint a magyar polgári légiközlekedés legfontosabb és legértékesebb emlékeit.
Mindezek mellett néhány elgondolkodtató kérdés formájában meg kell kongatnunk a vészharangot annak érdekében, hogy a magyar légiközlekedés kiemelkedően fontos relikviáit gyermekeink és unokáink is láthassák majd:
A HA-MAL csapat által önerőből elért, kétségkívül tiszteletre méltó eddigi eredmények, a maroknyi lelkes csapat folyamatos munkája és erőfeszítései, valamint az adakozásból összegyűjtött ezer forintok elegendőek-e a Skanzenben található teljes géppark állagromlásának megállításához?
Kinek lenne a feladata és felelőssége, hogy a repülőgépek megfelelő karbantartását, állagmegóvását időről időre elvégezze, kinek kellene az ehhez szükséges forrásokat előteremteni, megfelelő körülményeket biztosítani?
A magyar légiközlekedési szektor jelenlegi nehéz helyzetében létrehozható-e egy széles körű összefogás, illetve akarat és tőke, hogy az a kiemelkedő repülés-történeti érték, amely mellett nap, mint nap elmegyünk, ne legyen éveken belül az enyészeté?
Mi szükséges ahhoz, hogy a lepusztult repülőgép-temető érzés helyett egy igazi ékszerdoboz látványa táruljon a Ferihegyre érkezők szeme elé?
Szöveg: Bodorics Tamás, Samu Ádám
Fotók: Bodorics Tamás, Kovács Gábor
