Az oroszországi Novoszibirszk Tolmachevo Nemzetközi Repülőtéren állítják az Alrosa Airlines flottájából kivont RA-85684 lajstromjelű, híres-hírhedt Tupoljev Tu-154M-et.
A Tu-154-es, vagy ahogy itthon sokan nevezik „Nagytuskó” 90A851 gyári számú példánya 1990 októberében gördült le a gyártósorról, az Alrosához pedig 1993-ban került.
Tizenhét év eseménymentes szolgálat után 2010 szeptemberében vált híressé, amikor egy már nem használt légibázis betoncsíkjára volt kénytelen leszállni.
Az eset igazi érdekessége, hogy a Tupoljevet az Alrosa ezután helyrehozatta, és még hét évig aktív szolgálatban tartotta, menetrend szerinti forgalomban is használta.
A légitársaság fokozatosan vonta ki flottájából a szovjet háromhajtóműveseket, ráadásul, a gép napjai is meg voltak számlálva: idén szeptember végével maximális naptári üzemidejének végéhez ért, légialkalmassági bizonyítványa lejárt.
A légitársaság vezetése azonban úgy döntött, az újrahasznosítás helyett inkább megőrzi az utókor számára a híres repülőgépet, ezért megszervezték a Mirnijből Novoszibirszkbe való átrepülést, amit külön engedéllyel hajthattak végre szeptember 29-én.
A szimbolikus 6R-684 számú járat parancsnoka Andrei Lamanov, aki nyolc évvel ezelőtt kis túlzással a tajga közepére is leszállt a géppel, megmentve ezzel az akkor a fedélzeten tartózkodó 80 ember életét.
Az Izhma becenevet viselő gépet a tolmachevo-i múzeum csapata speciálisan konzerválja, a cél minden rendszer működőképes állapotban tartása minél hosszabb ideig, emellett a fedélzetet is eredeti formájában igyekeznek megőrizni – írja a Russia Aviation.
Hajszálon múlt a katasztrófa
A repülőgép 2010 szeptember 7-én vált híressé, amikor 10.600 méteres utazómagasságon minden elektromos rendszere felmondta a szolgálatot, így a személyzet vészsüllyedésre kényszerült, mivel csak 3.300 kilogrammnyi kerozin állt rendelkezésükre, mielőtt a hajtóművek is leálltak volna.
A Tu-154-es üzemanyagrendszerének sajátossága, hogy a hajtóművek csak a központi üzemanyagtankból kapják az üzemanyagot közvetlenül, a többi tartályból először mindig ebbe kerül át a kerozin.
Ennek köszönhető, hogy a kerozinpumpák leállása esetén a típus hajtóművei még egy ideig tovább tudnak működni, azonban a repülőgép létfontosságú rendszereinek leállásával csak az ebben a tartályban lévő üzemanyag állt rendelkezésre.
A személyzet ezt a kis időt kihasználva igyekezett leszállásra alkalmas helyet keresni Komiföld régióban, a tajga felett, gyakorlatilag a semmi közepén.
Végül Izhma város közelében egy már nem használt légibázis mindössze 1325 méteres betoncsíkját látták meg, Lamanov parancsnok pedig úgy döntött, jobb híján ide teszi le a gépet aminek minimum leszálláshoz szükséges úthossza normál esetben 1600 méter.
A leszállás amennyire csak lehetett, jól végződött, a gép csak 160 méterrel futott le a betoncsíkról, egy sűrű növényzettel benőtt területre. Mindenki életben maradt, és a gépben sem keletkeztek helyrehozhatatlan károk.
A személyzet tagjait hősies tettük elismeréseként az Oroszország Hőse állami kitüntetésben részesítették.
