„Cleared to land highway S36” – bármennyire is hihetetlen, de ez az utasítás szükség esetén elhangozhat az osztrák légiforgalmi irányítástól. Képzeljük csak el, ahogyan az osztrák S36-os autópályán haladunk, Zeltweg környékén, előttünk az autópálya forgalommentes, majd egy meglepetésszerű pillanatban az osztrák légierő egyik Lockheed C-130 Hercules szállítógépe érinti az autópálya betonját jó 100 méterrel előttünk.
Nos, ez ebben a formában nem fordulhat elő, viszont az S36-os autópálya egy 2100 méteres szakasza valóban képes a légierő repülőgépeinek fogadására, szükségállapot esetén. Nem csupán „sógorainknál” találhatunk efféle szükségrepülőtereket, hiszen több közép-európai államban alkalmaztak hasonló megoldást.
Az autópálya-szükségrepülőterek kialakítása a hidegháború során terjedt el Közép-Európa több országában, nyugati és keleti berendezkedésű államban is alkalmazták ezt a megoldást. Leginkább Svájc, NDK és NSZK területén építettek ki olyan autópálya szakaszokat, amelyek képesek voltak egy-egy harci repülőgép fogadására, azonban Lengyelország és Csehszlovákia is létrehozott ilyen útszakaszokat.
Miután a második világháború lezárult, és kialakult a két ellentétes pólus Európában, a NATO és a Varsói szerződés tagállamai között kialakuló esetleges konfliktus esetére az előbb említett keleti és nyugati államok készen álltak a szükségrepülőterek megnyitására.
Az NSZK már a hidegháború kezdete óta folyamatosan építette ki az autópálya-szükségrepülőtereket, míg az NDK csak az 1970-es évektől kezdett bele a kivitelezésbe. A hidegháború végeztével, az 1990-es évek elejétől fogva elvesztették jelentőségüket ezek a létesítmények, azonban Németország, Csehország és Ausztria területein manapság is felfedezhetőek az autópályán megbújó repülőterek.
Magyarországon nincs olyan kiépített autópálya szakasz, amelyet szükségrepülőtérnek lehetne használni. Manapság keringenek olyan városi legendák, melyek szerint az M5-ös Gyál közeli, valamint az M7-es Székesfehérvár melletti szakasza lenne képes erre a feladatra. Egyes információk szerint a 6-os út Szekszárdhoz közeli, 4 sávos szakasza átalakítható lenne szükségrepülőtérnek.
A tervezésnél fontos szempont volt, hogy olyan útszakaszt hozzanak létre, amely szakaszon – ez körülbelül 2500-3000 métert jelentett – semmilyen nagyfeszültségű vezeték, felüljáró, sem pedig nagyméretű portál-tábla nem veszélyezteti az érkező gépeket.
A két ellentétes haladási irányt elválasztó zöldsáv ez esetben nem volt jelen a szakaszokon, általában ezeket lebetonozták, és helyére elmozdítható beton elválasztó elemeket, vagy szalagkorlátokat telepítettek. A szakasz mindkét haladási oldalára kiépítettek egy látszólag befejezetlen pihenőhelyeket, melyek a repülőgépek megfordítására és tárolására szolgáltak.
Ezeket a szükségrepülőtereket olyan helyekre tervezték, ahol közeli főút vagy autópálya könnyen elérhető, így a lezárt autópálya forgalmát ezekre az útszakaszokra tudták átirányítani a repülőtér használatának idejére. A szakaszokhoz közel található katonai repülőtereken mobil katonai eszközök, irányítótornyok és radarberendezések várták a szükségállapotot, melyek egy kiépített úton, könnyedén meg tudták közelíteni a leszállópályákat. Ezekből az autópálya-szükségrepülőterekből 24 óra alatt jól felszerelt katonai repülőtér volt létesíthető.
Hogy ezek az autópálya szakaszok hogyan viselkednek repülőtérként, arról lássunk pár videót!
MiG-21-es repülőgép leszállása egy lengyel autópályára. (Forrás: Szymon M’s YouTube Channel)
NATO gyakorlat a nyugat-német 84-es autópályán. (Forrás: airboyd’s YouTube Channel)
Lockheed F-104 Starfighter leszállása a német autópályára. (Forrás: airboyd’s YouTube Channel)
Forrás: Wikipedia.org, Repüléstudományi Közlemények (2010. április 16.)
Címlapfotó: Senior Airman Glenda Pellum – Wikipedia
