Az Orosz Ipari és Kereskedelmi Minisztérium váratlanul leállíttatta a Berijev Be-200-as amfíbia francia közreműködéssel zajló modernizálási munkálatait, a NATO-val egyre inkább romló kapcsolatra hivatkozva.
Jurij Csajka főügyész a parlament felső házában mondott beszédében jelentette be, hogy hivatala nem ad zöld utat a Be-200-as francia közreműködéssel zajló modernizálási munkálatainak folytatásához.
Döntését azzal indokolta, hogy a modernizált változatra szánt, NATO-tagországokból származó, ottani vállalatok által tervezett és gyártott részegységek nem elfogadhatók, így az illetékes minisztériumnak törölnie kell a programot.
A Russian Aviation Insider az Orosz Egyesített Repülőgépipari Konzorciumhoz (UAC) közelálló forrásokra hivatkozva arról számolt be, hogy a programot egyelőre nem törölték, csak további döntésekig felfüggesztették, aminek több oka van.
Jelenleg általános hiány van a kétéltű típuson is használni tervezett Safran SaM-146-os hajtóműből, mivel ebből az erőforrásból a Szuhoj Superjet programnak számos plusz példányra van szüksége a pótalkatrész-bázisának bővítéséhez.
Emellett az ukrán Ivcsenko-Progressz D-436-os helyére szánt hajtóművet még nem tesztelték vízi üzemelést szimuláló körülmények között, így még csak nagy vonalakban ismert, milyen módosítások lennének szükségesek az új, francia-orosz közreműködéssel megvalósuló változaton.
A halasztás akár két évvel is kitolhatja az új generációs Be-200-as megvalósulását, amely így legkorábban 2022-ben emelkedhet a levegőbe.
A hajtóművek miatt nyert plusz fejlesztési idő viszont nem feltétlenül jelent rosszat a program egészére nézve, mivel teljesen digitális vezérlést és más fejlesztéseket is terveznek a Be-200-ason.
Ezzel gyakorlatilag teljesen új típust hoznak létre az UAC szakemberei, a projekt költségét 2018-ban tizenhárom milliárd rubelre becsülték.
A fejlesztés során célul kitűzött specifikációkat az orosz fegyveres erők védelmi minisztérium által megfogalmazott igényeinek megfelelően határozták meg, de a gyártó külföldön is értékesíteni szeretné a gépet.
Ennek érdekében a fejlesztés végig az EASA és FAA (az unió, illetve az USA légügyi hatósága) irányelveinek megfelelően zajlik. Az első két megrendelés a jövőbeni alkalmasság reményében már a program bejelentésekor, 2018-ban befutott a gyártóhoz Chiléből és az Egyesült Államokból.
