A patinás amerikai légivállalat 1991-ben beszüntette működését és most, 23 év elteltével újra lehet Eastern feliratú gép az égbolton. A vállalkozás még ebben az évben szeretné elindítani első járatát, ehhez már csak repülőgépre van szüksége.
Kudarcba fulladt a Pan Am újbóli feltámasztása
Az induló légitársaság tíz Boeing 737-800-as típusú utasszállítóval szeretné kezdeni az üzemelést, de a nemrégiben aláírt rendelésben opcióként további tíz darab Boeing 737 MAX-8 is szerepel, a listaárakon számolva ez 1,95 milliárd dollár kiadással jár.
Az Eastern Air Lines képviselői még januárban adták be hivatalos kérelmüket az Amerikai Egyesült Államok Közlekedési Minisztériumának. A hivatalos kérelemben szerepel egy megvalósíthatósági terv is arra nézve, hogy az Eastern Air Lines Airbus A320-as gépekkel charter szolgáltatást indítana újra Miami városából.
1926-ban Pitcairn Airlines néven elindult egy kis légitársaság Miamiban, egymotoros Mailwing P-5-ös típusú gépeivel postai küldemények kézbesítésére alapozva működését. Az 1930-as években tulajdonos váltások során Eastern Air Transport néven, majd a General Motors égisze alatt Eastern Air Linesként üzemelt tovább.
1938-ban az első Világháború egyik ász pilótája, Eddie Rickenbacker megvásárolta a céget és irányítása alatt a negyedik legnagyobb légitársasággá vált az Eastern Air Lines.
1960-ban a „jet korszak” elérkeztével a társaság első sugárhajtású gépe, a McDonall Douglas által gyártott négyhajtóműves DC-8-as egy komoly szolgáltatási színvonal emelkedést hozott, és így lehetőség nyílt megállás nélkül teljesíteni olyan útvonalakat, mint Miami-Chicago vagy Miami-New York. Később aztán a kor híres sugárhajtású gépei is sorra érkeztek a flottába, mint a Boeing 720-as vagy a Boeing 727-es.
Az évtizedben nemzetközi útvonalak is felkerültek az Eastern járathálózatába, a Karibi-térség üdülőhelyein mindennapos vendégek voltak a társaság gépei, Puerto Rico, Santo Domingo és a Bahama-szigetek különösen fontos desztinációvá váltak.
A nagy gyártók folyamatos fejlesztései révén a flotta olyan típusokkal gazdagodott, mint a Lockheed Martin L-1011 TriStar, vagy az Airbus A300-as.
Az 1980-as évektől elkezdődik a társaság egy évtizedes agóniája, ebben az időszakban a gépbeszerzések anyagi terhei nyomják a cég vállait. Az Egyesült Államok vezetői által megalkotott deregulációs törvény sem segítette, inkább mélyítette az Eastern problémáit, ugyanis ezzel a lépéssel elkezdődött a verseny a társaságok között és komolyan rányomta bélyegét a jegyárakra és a nyereségességre. Frank Lorenzo vezetése alatt a légitársaság sztrájkoktól és a vállalat vagyontárgyainak eladásától volt híres.
1989. március 9-én a vállalat csődvédelmi eljárást kért és az irányítást is kivették Lorenzo kezéből, de az Eastern veszteségei olyan magasak voltak hogy nem sikerült kilábalni a gazdasági krízisből, így 1991. január 19-én beszüntette működését a légitársaság és több ezer dolgozó veszítette el a munkáját.
Végül a vállalat vesztét, az eszetlen flottabővítés, az üzemanyagárak jelentős növekedése, a deregulációs törvény és a dolgozók által generált munkabeszüntetések együttesen vezettek, amelyhez a menedzsment inkompetenciája is hozzájárult.
