Utoljára repült menetrend szerinti járaton Oroszország utolsó kereskedelmi forgalomban lévő Tupoljev Tu-134-ese, amely az Alrosa színeiben Irkutszkból Mirnijbe teljesítette utolsó járatát. Nyugdíjazását követően a koros repülőgépet a novoszibirszki repülőgép-múzeumban állítják ki.
Az RA-65693 lajstromjelű, közel negyvenéves repülőgép május 20-án, hétfőn teljesítette utolsó menetrend szerinti járatát, 70 utassal a fedélzetén – adta hírül az orosz Interfax hírügynökség.
Ezzel egyúttal Oroszországban is megszűnt a Tu-134-es menetrend szerinti kereskedelmi üzemeltetése, már csupán a légierő VIP-szállító alakulatainál, valamint az állami űrügynökség fenntartásában működő Kosmos Airnél áll üzemben néhány példány.
Az Alrosa gépét szerda reggel kiállítás céljából a Novoszibirszk Tolmacsevo Nemzetközi Repülőtéren lévő repülőgép-múzeumba repülték át.
Itt az Alrosa legendássá vált Tu-154M gépe mellett állítják ki, hogy repüléstörténeti emlékként fennmaradjon az utókor számára.
A 63221 gyári számú Tu-134B-3 a típus legmodernebb változataként 1980-ban gördült le a szovjet gyártósorról, ezután elsőként az Aeroflot flottájában repült.
Később számos légitársaság használta, a lett Latavio mellett repült a szintén orosz Aviaenergónál is, majd az ezredforduló tájékán került az Alrosához.
A cég most átfogó flottamodernizálási programja részeként vonja ki a szolgálatból, a Tu134-esek mellett a Tu-154-eseket is használt, lízingelt Boeing 737-700-asokkal helyettesítik.
A mostani lépéssel a világon mindössze két olyan légitársaság maradt, amely menetrend szerinti vagy charter forgalomban még használja az egykor széles körben elterjedt szovjet utasszállítót. Az észak-koreai Air Koryo és a szintén számos szankcióval sújtott Syrian Arab Airlines üzemelteti, a még meglévő és üzemképes gépek pontos számáról azonban nem találhatók megbízható információk egyetlen online adatbázisban sem.
Hruscsov elvtárs utasítására
Nyikita Hruscsov egykori szovjet pártfőtitkár 1960-as franciaországi látogatása alkalmával találkozott először az akkor vadonatújnak, valamint farokhajtóműves elrendezése miatt forradalminak kikiáltott Sud Aviation Caravelle-lel.
A Szovjetunió első emberére nagy hatással volt a típus csendes kabinja, ezért még augusztus 1-én hivatalos utasítást adott a Tupoljev tervezőirodának egy hasonló gép létrehozására.
A vállalat a Tu-124-es regionális típus átalakításával, Tu-124A néven alkotta meg a típust, amelynek prototípusa 1963 júliusában, CCCP-45075 lajstromjellel emelkedett a levegőbe. Az Aeroflot igényei miatti módosítások, és a Szolovjev D-30-as hajtóművek beépítését követően neveztek át Tu-134-re.
A típus egyik érdekessége, hogy a korai változatok nem rendelkeztek a leszálláskor fékező sugárfordítóval, amely a hajtóművek gázsugarát ellentétes irányba fordítva lassítja a repülőgépeket.
A leszállási úthossz kezelhetőre rövidítéséhez a mérnökök a katonai, első sorban vadászgépeknél használt fékernyő beépítése mellett döntöttek. Ennek hátránya, hogy minden egyes használat után külön szerelőgárdának kellett összehajtogatni, és visszahelyezni a géptörzsbe.
Az első komolyabb fejlesztést 1968-ban, két évvel a sorozatgyártás megkezdése után hajtotta végre a Tupoljev, amikor a törzset 2,1 méterrel meghosszabbították, a hátsó szekcióba fedélzeti segédhajtóművet építettek be, a D-30-as erőforrások pedig sugárfordítót kaptak.
Ezt követően, 1980-ban kezdődött meg a Tu-134B gyártása, ebben a változatban már elhagyták a bombázó repülőgépeket idéző üvegezett orr-részt, ahol addig a navigátor foglalt helyet, a maximális utaskapacitást pedig 96 főre bővítették.
A típust Oroszországon kívül is széles körben, főleg a keleti blokk országaiban, így Magyarországon is a Malévnél használták, később pedig a Közel-Keleten szintén elterjedt kereskedelmi forgalomban. A sorozatgyártás 1989-ben szűnt meg, 852 szériapéldány elkészülte után.
