Végzett a Boeing a NATO E-3A AWACS légtérellenőrző flottájának modernizálásával, immáron minden gép megfelel a jelenlegi katonai igényeknek.
Az észak-atlanti katonai szövetség teljes előretolt légtérellenőrző flottájának repüléselektronikája a mai elvárásoknak megfelelő szintre lépett, a gépeket egykor gyártó Boeing segítségével.
Az E-3A gépek ugyanis a vállalat egykori első sugárhajtású típusán, a 707-esen alapulnak, és hiába járnak harminc év felett, feladatukat kitűnően képesek ellátni.
A tizennégy gépből álló flotta modernizálását az első példány kivételével a németországi Manchingban 2016 óta folyamatosan végezte a Boeing.
Az átalakítás során a múlt század 70-es éveit idéző analóg műszereket öt színes, nagy felbontású folyadékkristályos kijelző váltotta fel a pilótafülkében, olyanok, amelyek a modern kereskedelmi típusokban is megtalálhatók.
Funkcióikat tekintve azonban valamivel összetettebbek azoknál, a gép alapvető rendszereit érintő információk mellett ugyanis a felszerelt nagy teljesítményű radarból érkező, a hajózók számára lényeges információkat is megjelenítik.
A látható különbségek mellett néhány háttérrendszert is bevezettek is, amelyek a típus képességeit tekintve hoznak érdemi ugrást.
Mike Hain, a NATO AEW központjának dandártábornoka a projekt befejezése kapcsán elmondta, a fedélzeti kommunikációs és navigációs, valamint légiforgalom-menedzselő rendszerek (CNS/ATM) a mostaniak mellett jövőbeni elvárásoknak is képes megfelelni.
Emellett a jobb átláthatóságnak köszönhetően a pilótafülke személyzetének munkaterhelése is javulhat, a feladatokat könnyebben oszthatják meg egymás között.
Komplex vezetési pont a levegőben
Az E-3-as típust a Boeing a hatvanas évek sikeres négyhajtóműves utasszállítójának, a 707-esnek az alapjain fejlesztette ki az 1970-es évek második felére, a Lockheed Super Consellation-ön alapuló EC-121 Warning Star utódjaként.
A sorozatgyártás 1978 és 1992 között folyt, a típus különböző változataiból – prototípusokkal együtt – összesen 68 darab készült, a NATO luxemburgi egysége mellett az amerikai, brit, francia és szaúd-arábiai légierő számára.
A típus bevetéskor alapesetben 14 fős személyzettel üzemel, akik a radar adatainak kiértékeléséért, a kommunikációért felelősek, mint egy normál, földi irányítóközpontban, amelynek szerepét akár teljesen át is vehetik.
A gép hátán található felépítményben lévő, rendkívül nagy teljesítményű, közel egy megawattos, az évtizedek során folyamatosan fejlesztett radarrendszer hatóköre 650 kilométer.
Ezen belül 400 kilométeres sugarú körben az alacsonyan repülő légi, vagy szükség esetén földi célok követésére is alkalmas, egy időben akár több száz ilyet is képes kezelni.
Az adatokat pedig képes megosztani más repülőgépekkel vagy földi egységekkel is, amelyek így irányított módon meg is semmisíthetik az ellenséges célpontokat – ez utóbbi képesség teszi a felhasználhatóságát igazán széleskörűvé.
A típus Magyarországon legutóbb az MH. 59 Szentgyörgyi Dezső Repülőbázison, a Lion Effort 2018 nemzetközi Gripen légi harcászati gyakorlaton mutatta be képességeit, amikor szimulált harci helyzetekben adott egyebek mellett rávezetést a vadászgépeknek.
A típust üzemeltető luxemburgi NATO egységben több magyar is szolgál.
