Egyre pontosabban körvonalazódik az új amerikai lopakodó bombázó, a B-21 Raider kinézete. A Northrop Grumman nemrég bemutatott fantáziarajzából egyes szakértők szerint már a felszállótömegre is lehet következtetni, de szinte biztos, hogy szándékosan pontatlan a grafika.
Az USA hosszú évek óta dolgozik a Northrop Grumman B–2 Spirithez hasonló, de új generációs lopakodó bombázó fejlesztésén, bár a koncepció létezését csak 2016-ban ismerték el, és nevezték el hivatalosan B-21 Raidernek.
A gyártó és az amerikai légierő (USAF) által nemrég közreadott grafika túl sok részletet ugyan nem árul el, a leendő típus pontos paramétereit pedig a legnagyobb titoktartás övezi, szakértők már levontak néhány korai következtetést – írta meg az Aviation Week.
Az első prototípus a jelenlegi tervek szerint 2021 decemberében repülhet először, az útvonal a Flightglobal szerint már adott a palmdale-i gyártóközponttól a tesztprogram helyszínéül szolgáló Edwards légibázisig.
Az előd és az új típus koncepciója tehát nagyon hasonló: csupaszárny (háromszög alakú), kéthajtóműves, alacsony észlelhetőségű („lopakodó”) stratégiai bombázó.
A B-21-programot viszont kisebb, racionálisan indokolható költségvetésből kell megvalósítani, azzal együtt, hogy modernebb rendszereket alkalmazva az elődtípuson szerzett tapasztalatokat is fel kell használni.
A közreadott grafika alapján egyes szakértők szerint a B-21 Raider maximális felszállótömege és teherbírása a B-2 Spiritének kétharmada lesz.
Erről a grafikák szerint a csupán egy-egy pár kerékkel szerelt főfutóművek árulkodnak: a most használt lopakodón oldalanként két-két párt alkalmaztak, hogy kellő stabilitást biztosítsanak a földön a teljes fegyverzettel akár 170,6 tonnát nyomó gépnek. Ezen felül újragondolták a hajtóművek levegőbeömlő nyílásait, amelyek jóval közelebb kerültek az orr-részhez, utóbbi pedig még jobban, a madarak csőréhez hasonlóan előre nyúlik, ennek funkciója még kérdéses.
Bizonyos vélemények szerint azonban a rajzok szándékosan pontatlanok, és arra figyelmeztetnek, hogy valószínűleg számos részletet biztosan lehagytak róluk védelmi szempontból, vagy mert a légierő vezetőinek egybehangzó, pozitív nyilatkozatai ellenére a programmal még felmerülnek aggályok.
A költségekkel kapcsolatosan erre minden oka megvan az illetékeseknek, mert senkinek nem érdeke a B-2 fejlesztéséhez hasonló fiaskó: a költségek időközben megsokszorozódtak, és az eredetileg 132 gépesre tervezett flottából csak húsz példány épülhetett meg. Gyártásuk akkori értéken, minden járulékos költséggel együtt darabonként közel egymilliárd dollárba került – bár a program jelentős szűküléséhez hozzájárult a Szovjetunió felbomlása is, ami miatt eredeti feladatukat sosem tölthették be.
A Raidert viszont nem a B-2 leváltására, hanem annak kiegészítésére tervezik, bevezetésével együtt várhatóan a Rockwell B-1-es szuperszonikus sebességre képes bombázókat vonják ki.
Ennek finanszírozási okai is vannak a Flightglobal 2019-es cikke szerint, fenntartásukkal együtt ugyanis nem lenne elegendő forrás egy időben a B-52-esek modernizálására és az új típus fejlesztésére.
