Az idén október végéig Európában a légi járatok összesített késése 14 millió perc volt, ez összeadva 26 évet tesz ki – hangsúlyozta Alexandre de Juniac, a Nemzetközi Légi Szállítási Szövetség (IATA) elnök-vezérigazgatója.
A szervezet Genfben tartott konferenciáján de Juniac arról beszélt, hogy 2019-ben a globális GDP 1 százalékát, mintegy 900 milliárd dollárt költ a világ légiközlekedésre. Jelenleg naponta 12 millió utast és 180 ezer tonna árut szállítanak a cégek, és 3 millió ember dolgozik ebben a szektorban, a globális kereskedelemben mozgó áru értékének harmadát, mintegy 20 milliárd dollárnyi árut fuvaroznak naponta a légitársaságok.
Globális szinten a légiközlekedés mindösszesen 66 millió munkahelyet támogat, és a globális GDP 3,6 százalékához járul hozzá a szektor, 2700 milliárd dollár értékben.
De Európában össze kell kapnia magát a légiközlekedési iparágnak, mert az idei nyári menetrendi időszak valódi katasztrófa volt – fogalmazott az elnök. Az idei adatok szerint a járatok összesített késése 14 millió perc volt október végéig, ez 26 évet tesz ki, és 53 százalékkal haladja meg a tavalyi szintet.
Hozzátette ugyanakkor, hogy a probléma nem csak Európában van jelen, Kínában és a Perzsa-öbölben is egyre szűkebb a kapacitás, mert a repülőterek, légiforgalmi-irányító szolgálatok képtelenek lépést tartani a légiforgalom bővülésével.
Az IATA kutatása szerint az utasok 70 százaléka túlzsúfoltnak érzi a repülőtereket, felük pedig támogatná, hogy az otthonához legközelebbi repülőteret továbbfejlesszék.
De Juniac kiemelte, hogy például Sao Paulóban, New Yorkban, Frankfurtban, Londonban, Lagosban, Addis Abbabában, Bangkokban és Sydney-ben sem éri el a repülőtéri kapacitás a szükséges szintet. Az IATA azt javasolja, hogy a résidők jobb kihasználásával, az üzemelés digitalizációjával, és a privatizáció lassításával oldják meg a helyzetet, amellett, hogy folyamatosan fejlesztik a légikikötőket.
Az anyagi helyzetről Alexandre de Juniac azt mondta, hogy a légiközlekedés pénzügyi alapjai minden eddiginél stabilabbak, de a fenntarthatóság érdekében olyan jogi környezetre van szükség, amely támogatja a repülést, és protekcionizmussal – a belső piacok védelmével – nem emel falakat köré.
