Döntött a Boeing, a dél-karolinai North Charleston lesz a leghosszabb törzsű Dreamliner, a 787-10-es kibocsátója. Az amerikai repülőgépgyár az első prototípus végszerelését 2017-ben tervezi megkezdeni. A kisebb 8-as és 9-es szériák készítése pedig továbbra is párhuzamosan fog zajlani a washingtoni Everett és North Charleston között.
Átlépte az ezredik megrendelést a Dreamliner
(Fotó: Boeing Company)
A Boeing júliusban megkezdte a 787-es típuscsalád középső, 9-es szériájának forgalomba bocsátását, az első két üzemeltető, az Air New Zealand és az All Nippon Airways (ANA) már meg is kapták első gépeiket, így mostantól még nagyobb figyelmet fordíthatnak a gyáriak a leendő legnagyobb Dreamliner, a 10-es véglegesítésére és gyártásának beindítására.
Ez utóbbival kapcsolatban közölt döntést a Boeing, miszerint a 787-10-est kizárólagosan a dél-karolinai North Charlestonban található üzemük fogja gyártani, várhatóan a 2017-es évtől kezdődően. Larry Loftis, a 787-es program vezetője azzal magyarázta az elhatározást, hogy miután minden lehetőséget megvizsgáltak, végül a Boeing South Carolina bizonyult a leghatékonyabb megoldásnak, ez fogja biztosítani ugyanis számukra a termelés egyensúlyát Everett és North Charleston között.
A kompozit alapanyag technológiára épülő, új generációs 787-es gépcsalád gyártását jelenleg a Boeing három szerelősorral végzi, kettő működik Everettben és egy North Charlestonban. Az előbbi közül az egyik viszont csak egy kiegészítő, ún. gyorsító sáv a Dreamlinerek szerelésére. Ezekkel együtt a gyár momentán havi tíz darab 787-es előállítására képes, amit 2016-ra már havi tizenkettőre, míg az évtized végére már havi tizennégyre szeretnének srófolni.
A dél-karolinai választás magyarázatát adja továbbá, hogy a 787-10-es törzsközép szekciója már túl hosszú (3 méterrel haladja meg a 787-9-esét) ahhoz, hogy North Charlestonból a 747-es Dreamlifterek segítségével átszállítsák Everettbe, ezért kézenfekvőbb inkább ott, helyben végezni a szerelést, ahova egyébként is befutnak a típus főbb alkotóelemei, és a rendszerintegráció történik. Ezzel Everett is tehermentesül valamelyest, amellyel a 787-8 és 787-9-es gyártására tudnak koncentrálni.
Ami egyébként a két üzem közti kapacitást és munkamegosztás bontást illeti, Everett a tervek szerint továbbra is havi hét 787-est gyárt majd, míg North Charleston termelési rátáját fogják a jelenlegi havi háromról ötre emelni, hogy két év múlva meglehessen az összességében tizenkét gép egy hónapra. Sőt, ezután is itt törekednek nagyobb produktivitásra, az évtized végére – a Boeing konkrét évszámot egyelőre nem közölt – már hét gép készülhet.
A pillanatnyilag még fejlesztés alatt álló, várhatóan 2018-ban forgalomba kerülő 787-10-est a Boeing a tavalyi párizsi légi szalonon hirdette meg, ahol rögtön bizalmat szavaztak számára, és 102 gépes előrendelést sikerült begyűjteni; az indító ügyfelek között tudva az Air Lease Corporation (ALC) és a GE Capital Aviation Services (GECAS) lízingcég óriásokat, valamint a légitársaságok köréből a Singapore Airlinest, a British Airwayst, valamint az United Airlinest. Jelen állás alapján hat ügyféltől összesen 132 gépre van szerződése lekötve a Boeingnek. Az előbb felsoroltakkal ugyanis tavaly novemberben az Etihad Airways is kiegészült, mint leendő üzemeltető.
A hír miszerint tehát a 787-10-es Dél-Karolinában készül, azért is figyelemre méltó, mert ez alkalommal határozott úgy a Boeing először, hogy egy típusát kizárólagosan a nyugati parti gyárkomplexumaitól távol, az ellentétes oldalon, a keleti partvidéken gyártja, ami ha a vezetőségnek racionális és látszólag könnyed döntése is, a gyáriak többségének azért még emésztenie kell.
