Több milliárd rubel kell még, hogy kereskedelmi forgalomba állhasson a fejlesztés alatt álló új orosz közepes méretű utasszállító, az Irkut MSz-21-300-as. Közben a gyártó a napokban végrehajtotta a negyedik, egyben utolsó nyugati hajtóművel készült proto-példány szűzrepülését.
A program hiányosságairól Gyenisz Manturov orosz ipari és kereskedelmi miniszter beszélt egy interjúban, szerinte az új hazai fejlesztésű típus kereskedelmi forgalomba kerüléséhez még 13,7 milliárd rubel (222 millió USA-dollár) állami forrásra lesz szükség.
A TASSz hírügynökség az Izvesztyija című lapban megjelent interjúra hivatkozva azt írja, ez az összeg a „piacra kerülés feltételeinek megteremtéséhez” szükséges.
Manturov nyilatkozata szerint ezen felül a következő két évre további 22,1 milliárd rubelt (358 millió dollár) különítettek el az eladás utáni háttértámogatási rendszer – alkatrészellátás, karbantartás – kidolgozására is, mindezt kutatás-fejlesztési büdzséből.
Ezzel a program teljes költségvetése 193,8 milliárd rubelre duzzadt.
Mint arról korábban beszámoltunk, egy jelentés szerint összességében még ennél is többet kell 2025-ig költeni rá, a fejlesztés után a befektetett végösszeg elérheti a 430 milliárd rubelt (nagyjából 1800 milliárd forintot).
Nem jobb a helyzet a már forgalomba állt, de az üzemeltetők által sokat kritizált Szuhoj Superjet SSJ-100-as típussal sem, amelynek folyamatos fejlesztésére 2020-21-ben 85,5 milliárd rubel (1,4 milliárd dollár) plusz forrást irányoztak elő.
Bár mindkét program kívülről igazi pénznyelőnek tűnik, az MSz-21-es tanúsításán dolgozó csapat december 25-én, karácsony napján ismét nagyot lépett előre: levegőbe emelkedett az irkutszki gyárból a negyedik prototípus példány is.
Építésekor már figyelembe vették az első hárommal szerzett tapasztalatokat, apróbb változtatásokat hajtva végre, ennek révén ez a példány már közelebb áll a majdani szériagyártásúakhoz.
Az Orosz Egyesített Repülőgépipari Konzorcium (UAC) közleménye szerint a negyedik gép 1 óra 40 perces szűzrepülése eseménytelenül lezajlott, a személyzet minden előzetesen kitűzött feladatot végre tudott hajtani.
A tesztprogramhoz csatlakozása azért is jelentős, mert ez az utolsó proto-példány, amely Pratt & Whitney PW1400G hajtóműveket kapott.
Az eredeti tervek szerint erre a gépre már az orosz Aviadvigatel PD-14-es erőforrások kerültek volna, de a nyugati hajtóműves változat gyorsabb tanúsítása, és ezzel a csúszás egy részének lefaragása fontosabb szempontnak bizonyult. Mint megírtuk, emiatt csak a következő, ötödik gép kaphatja meg a hazai erőforrást.
Ha minden a jelenlegi ütemezés szerint alakul, a típus sorozatgyártása három év alatt fokozatosan felpörög: 2021-ben, amikor a forgalomba állítás is várható, hat, az azt követő évben pedig már tizenkét MSz-21-300-as készülhet el az irkutszki gyárban.
