Teljesítette első felszállását a világ legnagyobb repülőgépe, a Scaled Composites által gyártott duplatörzsű Stratolauncher.
Az egyetlen példányban létező N351SL lajstromjelű repülőgép magyar idő szerint április 13-án délután négy óra körül szállt fel kaliforniai bázisáról, a Mojave Air and Space Portról.
A hat hajtóműves, duplatörzsű gép mintegy két órát töltött a levegőben, ezt követően pedig problémamentesen leszállt a kiindulási repterén.
A „Roc” becenevű repülőgép levegőbe emelkedését több, mint egy évnyi földi tesztelés előzte meg, amelynek során a szakemberek megbizonyosodhattak minden rendszer tökéletes működéséről, mivel a méretekből adódóan nem sok lehetőség van repülés közben hibázni.
A Stratolaunchert erőforrását hat, egyenként 276 kilonewton tolóerőt leadni képes Pratt & Whitney PW4056-os adja, ezt a hajtóművet a Boeing 747-400-asokon is használják.
A turbinák mellett még számos rendszert és alkotóelemet átvettek a mérnökök a nagy számban gyártott kereskedelmi típustól, a Boeing 747-400-as Jumbojettől, mert ez lényegesen egyszerűbbé teszi a karbantartást és alkatrészellátást annál, mintha teljesen egyedi felépítésen kellene dolgozni.
A repülőgép – már méretei miatt is – így is nagyon egyedire sikerült, 117 méteres szárnyfesztávolságával a világ legszélesebb repülőszerkezete.
Más méreteit és képességeit tekintve azonban nem előzi meg az eddig mindenben rekordtartó Antonov An-225-öst, törzshossza ugyanis csak 73 méter, szemben a szovjet óriás 83 méteres hosszával.
Emellett a szállítható hasznos teher tömegét tekintve sem született új rekord, a Stratolauncher két törzse között felfüggesztve maximum 250 tonnát emelhet a levegőbe, és ugyanennyire képes az An-225 is.
Videók a Stratolauncher első repüléséről
A gép hatótávolsága nem túl nagy, mindössze 1850 kilométer, de feladatai ellátásához nem is igazán van szükség többre.
A tervek szerint a tesztprogram végeztével a szerkezetet műholdak pályára állítására használja majd a megrendelő Stratolaunch Systems, de megfelelő fejlesztésekkel akár kereskedelmi űrrepülések is indítóplatformja is lehet.
A koncepció lényege, hogy a két törzs közé egy rakétahajtású hordozót erősítenek fel, amely 10-15 kilométeres magasságban leválik, és saját erőből folytatja útját a világűrbe.
Ez jelentős költségcsökkenést jelent a hagyományos, már a földfelszíntől hordozórakéta erejét igénybe vevő megoldásokhoz képest, amelyek a legtöbb üzemanyagot az első 10-20 kilométer megtétele során emésztik fel.
Az új megoldás használatához ugyanakkor újfajta rakéták is szükségesek, amelyek fejlesztésébe belevágott ugyan a Stratolaunch Systems, de az alapító Paul Allen halála miatt a projektet törölték, így valószínűleg külső cégek termékei lehetnek később a befutók.
Űrverseny magánpénzből
Bár Stratolauncher méretei miatt kétségkívül a leggrandiózusabb koncepció az űrutazás és műholdak pályára állításának forradalmasítására, más cégek is igyekeznek saját megoldásaikkal aratni az új piaci szegmensben.
A legjobban Richard Brason brit milliárdos két cége, a Virgin Orbit és a Virgin Galactic áll, amelyek az emberes repülésekhez és a műholdak fellövéséhez külön-külön platformot fejlesztettek ki.
Utóbbi esetben egy átalakított Boeing 747-400-as szárnya alól indul el a rakéta föld körüli pályára, míg előbbinél a szintén duplatörzsű WhiteKnightTwo hordozógép segít feljutni az űrbe az utasokat szállító VSS Unity-nek.
A Virgin a duplatörzsű WhiteKnightTwo hordozógépe ugyanakkor jóval kisebb a Stratolaunchernél.
A Stratolauncher leszállása
