Megállapodott az orosz kereskedelmi minisztérium az Egyesített Repülőgépipari Konzorciummal (UAC) az új szuperszonikus polgári utasszállító kifejlesztéséről. Az elképzelések a korábbi hírekhez képest letisztultabbak lettek.
2018 januárjában maga az orosz elnök, Vlagyimir Putyin vetette fel, hogy a Tupoljev Tu-160 Blackjack szuperszonikus bombázó alapjain kellene egy polgári repülőgépet fejleszteni, miután megtekintette a bombázó modernizált, M2 típusjelzésű változatának, akkor elkészült első példányát.
Az ötletet első hallásra még Oroszországban is szkeptikusan fogadták, azonban szeptemberben Valerij Szolozobov, a Tupoljev iroda tervezésért felelős megbízott igazgatója egyértelmű utalást tett arra, hogy az előzetes munkálatok elkezdődtek.
Az orosz kereskedelmi minisztérium TASSz hírügynökségnek megküldött közleményből most újabb részletek derültek ki a fejlesztésről, a várható menetrendről, költségvetéről.
Az eredeti, egészen vad elképzelést, miszerint a Tu-160-as szuperszonikus nehézbombázóra alapulna a polgári típus, a jelek szerint teljesen elvetették, és új konstrukció létrehozásának álltak neki a szakemberek.
Ezzel újra kérdésessé vált a Tupoljev iroda korábbi közleményei alapján eddig egyértelmű fő irányvonal, a változtatható szárnynyilazás létjogosultsága, a hagyományos deltaszárnnyal szemben.
Erről nagy valószínűséggel csak a szélcsatornás tesztek közben vagy azok után hoznak nyilvánosságra részleteket, a hasonló nyugati, magánpénzből finanszírozott projektekkel ellentétben ugyanis nem lesznek részletesen nyomon követhetők a munkálatok.
A típus első demonstrátorának, amelyen a szükséges technológiák és műszaki megoldások tökéletesítését végzik majd, legkésőbb 2024-ben kell a levegőbe emelkednie.
Kérdés azonban, hogy addigra sikerül-e megfelelő hajtóművet találni hozzá, mivel a Tu-160-ason dolgozó Kuznyecov NK-32-es, vagy annak módosított változata több okból szóba sem jöhet.
Az egyik probléma, hogy az erőforrás üzemanyag-fogyasztása hatalmas, kereskedelmi üzemeltetésre pedig emellett azért is alkalmatlan, mert 750 üzemóránként ipari szintű nagyjavítást igényel.
Amennyiben ezen az akadályon sikerül túljutni, 2026-ig kell lezárulnia a végleges verzió pontos műszaki tervezésének, a sorozatgyártásba kerülő változat prototípusának pedig 2027-ben a levegőbe kell emelkednie.
A közlemény arról már nem szól, pontosan milyen célspecifikációkat kaptak a mérnökök, mekkorának kell lennie a gép utazósebességének, hatótávolságának és utas-befogadóképességének.
Csak egy utalást tettek, amely szerint a program első fázisában nem kifejezetten légitársasági üzemeltetésre alkalmas, hanem inkább egy kisebb, üzleti repülőgép megalkotása a cél.
Ez tehát hasonló lenne az amerikai Aerion-projekthez.
Az árcédulán előreláthatóan 100-120 millió amerikai dolláros összeg szerepel majd, amely egyáltalán nem tekinthető extrémnek, a fejlesztés várható költségeihez viszonyítva.
A program teljes költségvetésére vonatkozóan ugyanis egyelőre becsléseket sem lehet tenni, csak a kezdeti kutatást-fejlesztésre negyvenkét milliárd rubelt (644 millió dollárt) kapott az UAC.
Ekkora összeg megtérülését azonban egy üzleti repülőgéptől nem várhatja az UAC, így valószínű, hogy egy légitársaságoknak szánt típus kifejlesztésére is sor kerül majd, amit kisebb testvérével együtt külföldi vevők számára is értékesítenek. Az Oroszországon belüli keresletet a most fejleszteni kezdett üzleti gép esetében 20-30 darabosra becsülik.
