Január végén Vlagyimir Putyin orosz elnök egészen szürreálisnak tűnő módon kijelentette, létre kell hozni a Tu-160-as nehézbombázó polgári változatát. A mondatot úgy tűnik komolyan vették a Tupoljev irodánál, mert már dolgoznak egy új szuperszonikus típus tervein.

Mint arról beszámoltunk, az ominózus kijelentés a szuperszonikus stratégiai bombázó modernizált változatának az orosz elnök által is megtekintett demo-repülése után hangzott el, és Oroszországon kívül kevesen gondolták volna, hogy lesz belőle bármi is.

Úgy tűnik azonban, hogy a Tupoljev irodában komolyan vették az elnök kijelentését (lehet, hogy nem is tehettek mást), Valery Solozobov tervezésért felelős megbízott igazgató ugyanis a Szputnyik portálnak elmondta:

“Dolgozunk az orosz ipar legmodernebb anyagait és technológiáit használó új szuperszonikus gép tervein.”

Egyelőre még kevés a konkrétum a leendő típussal kapcsolatban, a kialakításról csak a szélcsatornás tesztek után tudnak konkrétumokkal szolgálni a szakemberek, a fejlesztés fő mérföldkövei ugyanis az amerikai Boom-tól eltérően nem lesznek nyilvánosan nyomon követhetőek.

A cikk a hirdetés alatt folytatódik.

Solozobov annyit azért elárult, hogy a tesztek során főképp azt vizsgálják meg, hogyan lehet csökkenteni a keletkező hanghatásokat, a hajtóművek zaját vagy a hangsebesség átlépésekor fellépő hangrobbanást.

Ennek érdekében két fejlesztési irányvonalon is elindultak, az egyik a hagyományos deltaszárnyú kialakítás, a másik a Tu-160-ra valamint a Tu-22M-re jellemző változtatható szárny nyilazású változat.

A Tupoljevnél most úgy gondolják utóbbi lesz a befutó, a varia-szárnyú kialakítás szerintük jobb tulajdonságokkal bíró gépet eredményez fel- és leszálláskor. Emellett pedig történelmi okok is állhatnak a háttérben, a Tu-144-es fix szárnyaival nem futott nagy karriert, míg a két bombázó változtatható állásszögű szárnyai beváltak az évtizedek során – legalábbis katonai alkalmazásban.

Illusztráció (Forrás: Wikimedia Commons)

A másik nagy kérdés, mint mindig, most is a hajtómű, ami az oroszoknál köztudottan szűk keresztmetszetnek számít, a saját gyártású utasszállítóként emlegetett MSz-21-es is csak évek múlva kapja meg a PD-14-est a szárnyai alá, addig csak nyugati erőforrással gyártható.

Amennyiben az alapnak mondott Tu-160 hajtóműveit szeretnék alapnak használni, úgy a mérnököknek fel kell kötni a gatyájukat, mert a szükséges átalakítás nem kis feladat. Elég csak arra gondolni, hogy a négy NK-32-est 750 üzemóra után ipari szintű nagyjavításra kell küldeni, üzemenyag fogyasztásuk pedig hatalmas.

Emellett teljesítményük is túl nagy, az oroszok ugyanis még egy a Boom 45 fős kapacitásánál is kisebb, 30 személy szállítására alkalmas gépet képzelnek el.