Alexander Kava, egykori infrastruktúráért felelős miniszterhelyettes szerint nincs jövője az ukrán repülőgépiparnak, amely szerinte annyira megindult a lejtőn, hogy túl késő megállítani.

Kava 2014 és 2015 között volt Ukrajna infrastruktúráért felelős miniszterhelyettese, jelenleg iparági szakértőként dolgozik. Az ország rossz gazdasági helyzetéhez képest is erős kijelentése minap az ATO.ru-nak adott interjújában hangzott el, a légiipar jelenlegi állapotát elemezve.

Kava szerint Ukrajnában már a múlté ez az iparág, de legalábbis tetszhalott állapotban vergődik. Az utolsó sorozatgyártású repülőgép, egy Antonov An-158-as 2015 áprilisában hagyta el az összeszerelő csarnokot, és került a Cubana flottájába. Ugyanezen év januárjában fejeződött be az An-148 gyártása is, amelynek utolsó példánya napjainkban észak-koreai állami vezetők szállításában vesz részt.

A mostanra kialakult siralmas állapotokért nem egyetlen ember vagy vezetői csoport a felelős. A Szovjetunió széthullása után a megörökölt hatalmas ipari infrastruktúra hatékonyságát más-más elképzelések mentén próbálták fenntartani, de a tervek mindannyiszor elbuktak különböző okokból, lassú, de biztos leépülést eredményezve.

A politikus kiemelte, hogy már a múltbéli kompetenciák megőrzése is lehetetlen, elveszett a speciális tudás a szállítógépek tervezésében, és az iskolák feloszlásával a szakemberek képzése sem lehetséges napjainkban.

A cikk a hirdetés alatt folytatódik.

Emiatt aktív, nagy volumenű nemzetközi segítség és együttműködési megállapodások nélkül nem támasztható fel Ukrajna iparának ezen szegmense, de az 1980-as évek szintjén megragadt helyzet miatt még a kínaiak sem érdekeltek ebben, nemhogy más, még jobb helyzetben lévő országok és nagyvállalataik.

Illusztráció, Antonov An-124 a gyártó légitársaságának színeiben (Fotó: ifj. Kotulyák Tamás – AIRportal.hu)

Vagyonelemek vagy szellemi termék felvásárlásában pedig maximum az Orosz Egyesített Repülőgépipari Konzorcium lehetne érdekelt az Antonov tervezőiroda vonatkozásában, de politikai okok miatt erre sincs reális esély még hosszabb távon sem.

A kétezres évek közepén kínálkozott ugyan egy potenciálisan mindkét félnek kedvező lehetőség az együttműködésre, az An-140 és -148-as típusok fejlesztése révén, de ez a két ország romló diplomáciai kapcsolata, kiemelten a kijevi döntéshozók politikája miatt kútba esett. Az egykori miniszterhelyettes szerint más területeken sem jobb a helyzet, most éppen az ország egy másik fontos gazdasági együttműködésében, az orosz gáz és kőolaj európai szállításban kezd kiütközni az öngyilkos politika.

A légiipar fejlesztésére már minden lehetőség elúszott, a magát nagyméretű áruk légi szállításából, saját fenntartású repülőgépekkel és légitársasággal fenntartó Antonovnál dolgozó szakemberek átlagos életkora ötven év, utánpótlás pedig nincs, az egyetemek már a külföldi piaci igények szerint folytatnak képzéseket.

Mindennek tetejébe a politikusok által is büszkeségnek tartott, mára 1-1 példányban üzemelő An-22 Antei és An-225 Mriya teherszállítók életkora 45 és 30 év, lassanként aktív szolgálat helyett már múzeumban a helyük, és nem húzható már évtizedekig az An-124-esek üzemeltetése sem.