A járvány előtti, 2019-es szinten lehet a Wizz Air kínálata a nyári csúcsidőszakban a cég vezérigazgatója szerint. Váradi József azonban már óvatosabb, és nem bocsátkozik becslésekbe arról, mikor térhetnek vissza a régi kerékvágásba.
A szakember a CAPA légiközlekedési tudásközpont Live elnevezésű online konferenciasorozatán beszélt arról, hogy tavaly a járvány előtti kapacitás 80 százalékát biztosították, most már csak 10 százalékkal maradnak el a 2019-es szinttől.
Mivel a nyári csúcs idejére kevésbé lesznek szigorúak a korlátozások, képesek lesznek júliusban és augusztusban a két évvel ezelőtti szintre emelni a felkínált ülőhelyek számát – tette hozzá.
Ehhez azonban rendkívüli flexibilitásra van szükség, és ebben szerinte a Wizz Air jó úton jár, mert csaknem azonnal képes bázisokat, új útvonalakat nyitni vagy bezárni, a személyzetet pedig a velük kötött megállapodások miatt könnyen tudják országról országra mozgatni.
„Mindig is a jövedelmezőképességet és a részvényesi érték generálását tartottuk szem előtt, (…) nagyon gyorsan és hatékonyan hoztunk döntéseket a kapacitás áthelyezéséről, és ez a közeljövőben is így marad” – fogalmazott Váradi József.
Arról azonban már nem akart becslésekbe bocsátkozni, hogy mikor érhet véget a mostani helyzet, mert korábban sem jöttek be erről a jóslatai.
Váradi József azt is elmondta, hogy a pandémia alatt a családokat és barátokat látogató utasok mindig is jelen voltak, az üzleti utasok viszont a korábbi válságok idején is eltűntek, majd visszatértek, ahogy a vállalatok újra engedélyezték a céges utazást.
Mivel az üzleti utasok jelenléte nem konstans, ezért a Wizz Air inkább a családlátogatókra és a turistákra akar fókuszálni.
„Sokkal nagyobb bátorságot látok az új piacokon, új repülőtereken, új régiókban való megjelenésben, mint az üzleti utasokra való nagyobb odafigyelésben” – mondta.
Az állami támogatásokkal kapcsolatban ismét jelezte fenntartásait, amely szerint a kormányok beavatkoznak a légiközlekedési piac működésébe, továbbá, visszautalva a fehéroroszországi eseményekre és az azt követően elrendelt szankciókra, aggasztónak nevezte azt is, hogy a repülés a világpolitika „játékszere” lett. Azt pedig egyelőre nem látni, hogy ezeknek pontosan milyen hatásai lesznek a légiközlekedésre hosszútávon – mutatott rá.
