A tervezetthez képest már közel harmadával kerül többe az amerikai elnöki különgépek lecserélése, bár a tényleges munka még el sem kezdődött.
A hivatalos kommunikáció a Trump-kormányzat részéről a kezdettől fogva az, hogy az Egyesült Államok elnöki különgépeinek lecserélésénél a cél a lehető legkisebb összeg, és ennek jegyében kell tárgyalni a beszállítókkal.
A folyamat még az elnök hivatalba lépése előtt kezdődött, az Obama-kormányzat idején, mert a csaknem harminc éves jelenlegi Jumbók megérettek a nyugdíjazásra, egyre drágább a karbantartásuk.
A program ennek ellenére már most 5,3 milliárd dolláros várható összköltségnél tart, ott, ahol a kezdetekkor.
Az összeg a Defense One cikke szerint így a harmadával több a Trumpék által előirányzott 3,9-4 milliárdnál. Ez persze nemcsak a két gép megvásárlásának és átalakításának költségét tartalmazza, hanem az összes infrastrukturális és háttérberuházást is.
Mint annak idején megírtuk, Trump a Fehér Ház közlése szerint sokallta a projekt eredetileg több mint 5 milliárd USA-dollárra becsült költségét, így a tavaly már ennél jóval kevesebbről, 3,9 milliárdról szóltak a hírek.
Egyébkét a koncepció már régóta egyértelmű: a Boeing 747-200-as típuson alapuló két VC-25A-t nem cserélik modernebb kéthajtóműves típusra, bár szóba jött ilyesmi is. Ehelyett inkább két, modernebb változatú 747-8i-t alakítanak át a feladatra, VC-25B típusjelzéssel.
Új gépek, de nem teljesen
A leendő elnöki különgépek „olcsóságát” előszeretettel példázzák azzal, hogy az átalakítandó példányok nem egyenesen a Boeing gyárából kerülnek ki, hanem már korábban elkészült példányokat vásároltak meg.
A két 747-8i-t eredetileg a 2015-ben becsődölt orosz Transaero légitársaság rendelte meg. A cég a gépek gyártásakor ment tönkre, így azokat már nem tudta átvenni, az Aeroflotnak pedig nem kellettek.
A Boeing emiatt a gyártás után szokásos berepülést követően a kaliforniai Victorville-ben található logisztikai reptérre vitte át a két Jumbót, ahol konzerválva tárolják őket.
Ezt követően 2017-ben irányult rájuk ismét nagyobb figyelem, amikor kiderült, hogy az amerikai légierő (USAF) ezeket veszi meg átalakítás céljából. (Egy új 747-8-as listaára jelenleg 400 millió dollár.)
A költségek további csökkentése érdekében azonban kritikusnak tartott képességek kerültek ki az új elnöki különgépekkel szemben támasztott követelményekből.
Az új különgép például nem lesz képes repülés közbeni üzemanyagfelvételre a légierő tankergépeiből, ellentétben a jelenleg szolgáló VC-25A típussal.
Vannak ugyanakkor olyan módosítások, kommunikációs és egyéb berendezések, amelyeken nem lehet spórolni, ezeket pedig egyedileg kell integrálni a gépekbe, biztosítani az energiaellátásukat, szükség esetén a hűtésüket.
Ilyen egyebek mellett az elektromágneses lökéshullámok vagy a radioaktív sugárzás elleni védelem, illetve a rakétaelhárító-rendszer.
Ezen felül biztosítani kell még, hogy az elnök bárkivel védett vonalon tudjon kommunikálni repülés közben, és krízis esetén akár nukleáris csapást is elrendelhessen és jóváhagyhasson a fedélzetről.
Nagyobb hangár is kell
A közvetlenül a gépekhez kapcsolódó egyéb projektek – tesztelés, engedélyeztetés, személyzetek képzése – mellett az 5,3 milliárd tartalmazza a kiszolgálási infrastruktúra kiépítésének költségeit is.
Ezek közül a legnagyobb feladatot az jelenti, hogy a gépekhez teljesen új kiszolgáló komplexumot kell felhúzni a VC-25-ösök bázisaként is működő, Washington D.C. melletti Andrews légitámaszponton.
Ennek oka, hogy a jelenleg használt, Boeing 747-200-asokra méretezett hangárokba egyszerűen nem férnek be a jóval nagyobb 747-8-asok.
Erre a védelmi minisztérium 86 millió dollárt kért a kongresszustól 2020-ra, az összeg a repülőgépek átalakításának megkezdésére kért 758 millióval együtt jóváhagyásra vár.
Amennyiben zöld utat kapnak, a részletes tervezés után 2020 utolsó negyedévében kezdődhetnek a tényleges munkálatok, a bázison és a két gépen egyaránt.
