Szanyi Imre közel tízéves pilótakarriert követően vágott bele a légiforgalmi irányító képzésbe. 2023 januárjában kezdi meg munkahelyi képzését a budapesti reptéren található irányítótoronyban. Interjúnkban eddigi pályafutásáról és a nem mindennapi váltásról kérdeztük.
Mikor kerültél kapcsolatba a repüléssel és hogyan vezetett az utad a HungaroControlhoz?
A sportrepülést, és azon belül főként a vitorlázó gépek vezetését, már 14 éves korom előtt elkezdtem. A középiskola befejezése után egyenes út vezetett a Nyíregyházi Főiskolára, ahol 2010-ben szereztem közlekedésmérnöki diplomát és kereskedelmi pilóta képesítést.
Felsőfokú tanulmányaim elvégzése után egy légitársaság budapesti képzési osztályán helyezkedtem el. Mivel már rendelkeztem pilóta előképzettséggel, illetve a szükséges mennyiségű kisgépes repülési óraszámom is megvolt, néhány hónap elteltével lehetőséget kaptam az A320-as típustanfolyam elvégzésére az Airbus toulouse-i központjában.
Ezt követően összesen kilenc évig repültem a légitársaságnál, jórészt erdélyi bázisokról, kezdetben elsőtisztként. Tantermi képzéseket is tartottam a vállalati eljárásokról, később pedig részt vettem a szimulátoros képzésekben is.
Kolozsváron léptettek elő kapitánnyá, illetve a légitársaságnál eltöltött utolsó egy évemben útvonaloktató kapitányként is repültem a budapesti bázisról. Mindezek után döntöttem úgy, hogy jelentkezem a légiforgalmi irányító képzésre.
Miért döntöttél a pályaváltás mellett?
Több, velem egykorú barátom és ismerősöm dolgozik a HungaroControlnál légiforgalmi irányítóként, akikkel nagyjából egy időben indult a karrierünk. A munka és a magánélet közötti egyensúly tekintetében sokkal előnyösebbnek tűnt ez a munkakör. Rendezettebbnek és kiszámíthatóbbnak tűnt az életük, ráadásul több volt a szabadidejük is. A hektikus beosztással járó légitársasági életforma idővel egyszerűen kikezdte a motivációmat, úgy éreztem, hogy az egészségem rovására is megy.
A másik fontos tényező, amely a pályaváltást inspirálta, az volt, hogy pilótaként “a rádiófrekvencia másik oldaláról” is volt már rálátásom az irányítók munkájára, illetve az irányító barátaimmal folytatott szakmai beszélgetések és munkaterem-látogatások alkalmával úgy ítéltem meg, hogy ez számomra hatalmas szakmai kihívást tartogató, komplex hivatás lehet.
Amikor megérett bennem a pályaelhagyás gondolata, nem volt kérdés, hogy a légiközlekedési iparágon belül merre orientálódjak.
Az irányítói munkakör nagyobb változatosságot nyújthat a pilótáénál?
Az elején nagy kihívást jelentett számomra a repülés, de ahogy teltek az évek, a munkám már nem elégítette ki a tudásszomjamat. A fejlett automatizációs technológiával felszerelt kereskedelmi repülőgépek kezelése egyre inkább az adatsorok számítógépbe történő betáplálásáról szólt, mintsem a gépek vezetéséről és a manőverezési élményekről.
A repülésbiztonság, vagyis az utasok szempontjából örvendetes hír a technológiai fejlődés, de emiatt számomra a munkanapok egyhangúvá váltak, a munkakörnyezet pedig ingerszegénnyé. Átcsapott minden puszta rutinba, így a megterhelő és sokszor hektikus beosztásból fakadó hátrányokat már nem tudta kompenzálni a repülés élvezete.
Egyszer beszélgettem erről egy körzeti légiforgalmi irányító (ACC) barátommal, aki velem nagyjából egy időben kezdte a karrierjét, és ő azt mesélte, hogy a mai napig élvezettel jár be dolgozni, mert minden nap mindig akad olyan forgalmi szituáció, amellyel korábban még ilyen formán nem találkozott. A beszélgetés alapján arra jutottam, hogy a HungaroControlnál megtalálom a szakmai kihívást és a változatos munkakört.
Ezt az érzést az elméleti, illetve a féléves szimulátoros képzés is megerősítette bennem, mert minden elvégzendő feladat különbözött az előzőtől, így újdonság erejével hatott és meghozta a szellemi felfrissülést.
Miért a repülőtéri, azaz a tornyos irányítói munkakört választottad?
Az évfolyamomon indult radaros (ACC) és tornyos (TWR) irányító képzés is, így a hallgatók megadhatták a preferenciájukat, hogy melyik területen dolgoznának szívesebben. A végső döntés az oktatók kezében volt, amit az alapképzésen tanúsított képességek alapján hoztak meg, de a személyes preferenciákat is figyelembe vették.
A pilóta pályafutásom során az összes irányítói egységgel dolgoztam. A választásnál azt tettem mérlegre, hogy pilótaként a legizgalmasabb helyzetek 10 000 láb (kb. 3000 méter) magasság alatt, vagyis a fel- és leszálláskor, illetve a repülőtér közelében történtek velem, így a tornyos irányítói pálya tűnt a legvonzóbbnak. Önmagában ez a munkakör sokrétű és változatos, mert minden úgynevezett beültetésnél más területért felel az ember.
A „tornyos” adja ki például a le- és felszállási engedélyeket, irányítja a futópályák forgalmát, „gurítóként” felel az érkező és induló repülőgépek biztonságos mozgásáért a futópályák és az állóhelyek között, megint egy másik kolléga pedig kiadja ki az útvonalengedélyeket az induló járatok számára.
Számomra különösen izgalmas a tervező irányító feladatköre, aki a tornyos és a gurító irányító munkáját segíti, koordinálja a munkaterületen mozgó földi járművek közlekedését. Csökkent látási viszonyok vagy havas időjárás esetén ez nagy kihívást jelent. Ugyanakkor – a forgalom függvényében – gyakran összevonnak bizonyos irányítói pozíciókat, így előfordulhat, hogy egy személy egyszerre több feladatot is ellát.
Mindemellett a meglévő kis- és nagygépes repülőgépvezetői tapasztalatommal azt gondolom, hogy a toronyban lehetek a leghasznosabb, ezért is jelöltem meg ezt preferenciaként. Szerencsésnek érzem magam, hogy januárban megkezdhetem a tornyos munkahelyi képzésem. Ha minden jól megy, akkor 300 ledolgozott óra után, valamikor a nyár végén megszerezhetem a szakszolgálati engedélyt.
Nem fog hiányozni a repülés?
Egy vitorlázó repülőgép boldog tulajdonosa vagyok, amellyel azt gondolom, be fogom tudni tölteni a repülés iránti vágyamat. Motoros kisgépekkel is szoktam repülni, mert a dunaújvárosi reptéren vontatópilóta vagyok.
Mit tanácsolnál az idei jelentkezőknek, vagy azoknak, akik pályaváltáson törik a fejüket?
Jövőre is indul körzeti és tornyos irányító tanfolyam, így akiket érdekel a repülés, őket arra biztatom, hogy tegyenek egy próbát. Ha sikerrel veszik az akadályokat és befejezik a képzést, akkor egy életre szóló, szakmai kihívásokkal teli hivatásuk lesz.
Ha úgy érzed, hogy ez egy életre szóló hivatás lehet számodra, küldd be a jelentkezésedet még ma
a HungaroControl karrieroldalán!
