Pontosan harminc éve, 1993. február 22-én hajtotta végre szűzrepülését a McDonnell Douglas MD-90 prototípusa. A DC-9 és MD-80-as típuscsalád még tovább korszerűsített, legnagyobb befogadóképességű, újfajta hajtóművel és modernizált pilótafülkével felszerelt tagja az ezredfordulóig volt gyártásban.
A McDonnell Douglas MD-90-es fejlesztése 1989-ben kezdődött, az 1993-ban végrehajtott szűzrepülést követő, mintegy 2 évig tartó tesztelési programot követően 1995-ben állt forgalomba a Delta Air Lines flottájában, elsősorban a háromhajtóműves Boeing 727-esek váltótípusaként.
Az MD-80-asnál 1,4 méterrel hosszabb törzsű, maximum 172 utas szállítására képes MD-90 típusváltozatot a korszakban modernnek, üzemanyag-takarékosnak és halkabbnak számító IAE V2525-D5 típusú hajtóművekkel szerelték fel, amelyek mérete a típuscsaládon alkalmazott JT8D erőforrásokéhoz viszonyítva jóval nagyobb volt.
Az MD-90-es pilótafülkéjében az analóg műszereket modern elektronikus műszerek és nagy méretű folyadékkristályos monitorok váltották fel. A típusból összesen 116 példány készült a gyártás 2000 júniusi lezárásáig a kaliforniai Long Beachen működő üzemben.
Utódja az MD-95-ös, amely később Boeing 717-es néven futott tovább.
A típus 1994-es retró reklámfilme
