Az európai légikikötők résidő-kiosztási rendszerének átfogó felülvizsgálatát sürgeti a Repülőterek Nemzetközi Tanácsának itteni szervezete, az ACI Europe.

Illusztráció (Forrás: Budapest Airport)

A jelenleg érvényben lévő szabályozás alapja közel három évtizeddel ezelőtt alakult ki, amely ma már nem szolgálja eredeti célját, azaz a hatékony üzemelést és a megfelelő versenyhelyzetet, végső soron pedig az utasok hasznát.

Az ACI Europe ezért egy tanulmánnyal alátámasztott javaslatcsomaggal állt elő, amely az európai szabályozás reformjának kiindulópontja lehet.

A világ legzsúfoltabb repülőtereinek fele Európában található, a tanulmány szerint pedig a résidők egytizede kárba veszhet ezeken a helyeken, amely tovább rontja a jelenlegi helyzetet. A légiközlekedés elmúlt években tapasztalt bővülése miatt ma már jó néhány repülőtér elérte kapacitásának határát

Reagálva a piaci változásokra az Európai Bizottság 2011-ben javaslatot nyújtott be a résidő-kiosztás szabályozásának átalakítására, ám ezt az Európai Tanács elvetette. Az azóta eltelt időben a probléma még nagyobbá vált, mivel a kontinens repülőtereinek kapacitáshiánya egyre érezhetőbb, és egyelőre nem növekszik a beruházási kedv új repülőtéri létesítményekbe.

A cikk a hirdetés alatt folytatódik.

Ennek legjobb példája, hogy a low-cost légitársaságok, amelyek eddig a másodlagos repülőterekre jártak, egyre több fő légikikötőben is megjelennek.

Az ACI Europe igazgatója, Olivier Jankovec reméli, hogy nemcsak az Európai Bizottság, de a tagállamok és az Európai Parlament is felfigyel a kialakult igényekre.

A reformhoz a társaság szerint a résidők-kiosztási folyamatban jobban figyelembe kell venni az adott repülőtér, illetve régió stratégiai céljait. Jobb átláthatóságot kell biztosítani, főként a másodlagos feltételek alkalmazása során. Az „új belépő” státuszt szintén ki kellene terjeszteni, ezzel biztosítva a nagyobb versenyhelyzetet a légitársaságok között.

A tagállamoknak jogot kell biztosítani, hogy engedélyezhessék a résidőkkel való kereskedést a versenyhelyzet és a kapacitáskihasználás segítésére, természetesen a kellő biztosítékokkal megtámogatva. A különösen telített repülőtereken speciális intézkedésekkel kellene növelni a gazdasági és társadalmi hasznot.

A történeti résidők rendszerét meg kell erősíteni a beszámítható résidő-sorozat (jelenleg ez legalább 5 egymást követő hetet jelent) növelésével, a vis major pontosabb definíciójával és a megkapott résidők kihasználtsági követelményeinek fenntartásával.

A repülőtéri résidő nem összetévesztendő a légiforgalmi áramlásszervezés által adott résidővel. Míg az előbbit az adott légikikötő kapacitásának függvényében osztják ki a menetrendi időszak előtt, az utóbbi a légiforgalmi irányítás aktuális kapacitáskorlátait veszi figyelembe.

Emellett egy olyan foglalási rendszer kidolgozása is javasolt, amely arra ösztönzi a légitársaságokat, hogy időben adják vissza a nem használt résidőiket, ezzel segítve azok újraelosztását.

Így elkerülhető a repülőtéri kapacitások pazarlása, és jobb légi összeköttetések alakíthatók ki.

A repülőtéri résidők adatait javasolt megjeleníteni az európai hálózatkezelő (Eurocontrol NM) rendszerében is, ezzel biztosítva a légiforgalom folyamatos áramlását. Így elkerülhető, hogy érvényes repülőtéri résidő nélkül kapjon egy járat az áramlásszervezőtől indulási résidőt.