Az Airbusnak 2010 és 2016 között lett volna arra lehetősége, hogy új generációs hajtóművekkel frissítse az A380-ast, de az árazási és tervezési hibákban bővelkedő típus gyártásának korai leállítását érdemben ez sem változtatta volna meg John Leahy, az európai gyártó volt kereskedelmi vezetője szerint.
Az Airline Ratings szaklapon megjelent kétrészes interjú első felvonásában, mint megírtuk, az Airbus 2018-ban nyugdíjba vonult legendás értékesítési főnöke, John Leahy alapvetően a gép túl nagy tömegét és a hajtóműgyártók titkolózását okolta az A380-as sikertelensége miatt.
A most megjelent második részben tovább is ment a házon belüli kritikákban: elmondása szerint az első kételyek már nem sokkal a program elindítása után jelentkeztek. Az Airbus elkövette azt a hibát, hogy túl sokat akart: áruszállító változatot és egy hosszabb törzsű, 900-as verziót is szeretett volna fejleszteni, utóbbi egyosztályos elrendezésben akár 900 utast is tudott volna szállítani.
A gépet azonban újra kellett tervezni, mert a gyártó kapacitásai csak a 800-as verzióra voltak elegendők, és jelentős csúszást jelentett volna két másik variáns megépítése, a vevők pedig ez esetben elálltak volna a megrendeléseiktől.
Saját magát szorította sarokba az Airbus, egy dolgot tudott tenni a cég: megépítette a 800-as verziót, az ügyfelek pedig joggal voltak felháborodva a túlméretes szerkezeten, de végül az első légitársaságok nem pártoltak el.
A gyártás beindítása után minőségi hibákból sem volt hiány, amelyeket idővel sikerült orvosolni, de John Leahy szerint az sem tett jót, hogy az Airbus pénzügyesei úgy gondolták: bármennyit kérhetnek a gépért. Ez a hozzáállás a kereskedelmi vezető szerint jó pár légitársaságot, köztük a Lufthansát is elriasztotta a további példányok megrendelésétől.
Az A380-as Kínában soha nem volt igazán sikeres, John Leahy szerint azért nem, mert az Egyesült Államok és a Boeing mindent megtett diplomáciai úton, hogy a kínai kormány ne rendeljen az óriásgépből. Az európai vezetők pedig semmit nem tettek azért, hogy ez a hozzáállás megváltozzon.
Óriási hibának nevezte, hogy ügyfeleiknek teljesen szabad kezet adtak a kabin kialakításában, mert így mindenki egyedi belsőt tervezett a gépnek, ami a gyártási folyamatokat nehezítette. „Ez iparági szinten is nagy hiba volt” – mondta.
John Leahy beszélt arról is, hogy ezekkel együtt a korábban tervezett A380plus program sem hozott volna megváltást, amint a 2017-es párizsi légszalonon jelentettek be.
Ugyan a hajtóműgyártók nem akarták a típus meglévő erőforrásait nagy mértékben továbbfejleszteni, 2010 és 2016 között lett volna rá esély, hogy javítsák az üzemelési paramétereket. Ha ez be is következett volna, az legfeljebb elodázta volna, de nem akadályozta volna meg a gyártás korai leállítását a szakember meglátása szerint.
Hiba volt megalkotni az A380-ast abban a formájában, amelyben végül létrejött, jobb hajtóművek, kisebb tömeg és kevesebb tervezési hiányosság kellett volna, akkor rendkívül sikeres lett volna, mindez egy 30 milliárd eurós lecke volt – összegzett John Leahy.
Ugyanakkor ezen hibákból tanulva az Airbus jobb cég lett, és ennek példája az A350-es típus sikere, amelyet Leahy a legjobb programnak titulált.
