Ma 30 éve teljesítette szűzfelszállását az európai repülőgépgyár legsikeresebb típusa, a keskenytörzsű Airbus A320-as típuscsalád első példánya.
Pontosan harminc éve, 1987. február 22-én emelkedett először a levegőbe az Airbus A320-as prototípusa. A szűzrepülés során a prototípus három óra 23 percet töltött a levegőben. Pierre Baud a repülőgép kapitánya a leszállást követően jól irányítható, stabil repülőgépként jellemezte a típust.
Az 1970-ben alapított Airbus Industrie a Boeing 737-es és a McDonnell Douglas DC-9-es típusok konkurenseként 1984 márciusában indította útjára az A320-as programját.
A ma is gyártásban lévő típus tervezői a légiközlekedést hosszú évtizedekre meghatározó koncepciót alkottak.
A rivális Boeing 737-esnél magasabb építésű, nagyobb törzsátmérőjű repülőgép szélesebb, komfortosabb utaskabinnal rendelkezik, a szélestörzsű repülőgépekhez hasonlóan konténerekben szállíthatja a poggyászok és a cargo nagy részét, valamint a repülőgép strukturális felépítése és a szárnyak lehetőséget adtak a hosszabb törzsű változat, az A321-es kifejlesztésére.
Ezek az alapok fontos szereppel bírnak abban, hogy az A320-as típuscsalád a saját kategóriájának piacvezetőjévé vált és ma is tartja vezető szerepét.
A magasabb építésnek köszönhetően az Airbus mérnökeinek lényegesen könnyebb dolga volt a neo változat megalkotásakor, mint amerikai versenytársaiknak. A gyártónak nem kellett jelentős strukturális módosításokat alkalmazni a nagyobb átmérőjű, új generációs hajtóművek felszereléséhez.
Az üzemeltetők számára az egyik legfontosabb gazdasági mutató, az egy székre és egy megtett mérföldre eső üzemeltetési költség terén az akár 240 fősre székezhető A321neót egyelőre úgy tűnik nem sikerül megszorongatnia a riválisoknak.
Az Airbus már nem csak a keskenytörzsű repülőgépek piacán őrzi vezető szerepét, hanem az A321neo és az A321neo LR változatoknak köszönhetően betette a lábát a korábban a Boeing által uralt MoM, azaz a szállítható utasok számát és a hatótávot tekintve a keskenytörzsű és szélestörzsű repülőgépek közötti middle of the market szegmensbe is.
Fly-by-wire: Eleinte bizalmatlanság övezte, mára már sztenderddé vált
A ma 30 éves A320-as nem csak méretében és struktúrájában jelentett hatalmas újdonságot, hanem ezen a polgári, utasszállító típuson alkalmazták először a fly-by-wire névre keresztelt elektronikus vezérlési rendszert és a szarvkormány helyett alkalmazott sidesticket.
Az új technológia révén a pilóták digitális utasításokkal irányítják a repülőgépet, amelynek számítógépei hajtják végre a különböző repülési manővereket és felügyelik a repülés biztonságát.
A fly-by-wire rendszernek köszönhető forradalmi újítás volt az is, hogy a repülőgép számítógépeibe beprogramozták a típus teljesítményének határértékeit, melyeket a computer-vezérlés nem enged túllépni a pilótáknak.
Szintén újdonságot jelentett a digitális műszerek megjelenése a pilótafülkében: az Airbus A320-as két személyes pilótafülkéjében 6 darab színes kijelző foglalja össze azt az adatmennyiséget, amelyre a pilótáknak szükségük van az irányításhoz.
Az Airbus úttörő elgondolása, miszerint a típuscsaládon belül azonos pilótafülkét alakítanak ki rendkívüli mértékben növelte a típus gazdaságossági mutatóit. A légitársaságoknak ugyanis nem kell költséges és nem utolsó sorban időigényes átképzési programokra küldenie hajózóit. Az A320-asra kiképzett pilóták a típuscsalád minden tagjának irányítását el tudják látni.
A típus első változatai még nem rendelkeztek az üzemanyagfogyasztást csökkentő és a repülőgép aerodinamikáját javító szárnyvégekkel.
Az Airbus eleinte az A310-eshez hasonló wingtip fence névre keresztelt szárnyvégekkel szerelte fel keskenytörzsű típusait, később már a 2000-es években álltak át a rivális Boeing 737 NG repülőgépeken is alkalmazott nagyobb méretű, felhajló szárnyvégekre (blended winglet). A kiegészítőt az Airbusnál Sharkletnek hívják, a ceo változatokhoz opcionálisan rendelhető a wingtip fence szárnyvég helyett, a neo változatoknál azonban már „széria-tartozék”.
Így lett az új Airbus típusból A320-család
A típus alapváltozatából az A320-100-asból csak 21 példány készült, az A320-200-as változatot viszont még néhány évig biztosan gyártani fogja az Airbus, mielőtt a gyártó összes telephelyén, azaz a franciaországi Toulouse-ban, a németországi Hamburgban, a kínai Tiencsinben és az amerikai Mobile-ban is teljesen átáll a gyártás a neó változatokra.
Az A320-as törzshossza 37.57 méter, ennél 6.94 méterrel hosszabb az elsőként továbbfejlesztett A321-es változat. A hosszított törzsű A321-es első felszállását 1993. március 11-én teljesítette. A típus első megrendelői a német Lufthansa és az olasz Alitalia voltak. Mindkét légitársaság 1994-ben vehette át első saját példányát.
A fejlesztési sorozat következő típusváltozata az A319-es volt, amely koncepciója szerint a kevesebb utasférőhellyel rendelkező Boeing 737-500-as „Classic”, később pedig a 737-600-as „NG” változatnak állított konkurenciát. Az A320-asnál 3.73 méterrel rövidebb törzsű A319-es 1996-ban állt szolgálatba. Első megrendelője az ILFC lízingcég volt.
A legkisebb Airbus, az A318-as fejlesztése 1998-ban vette kezdetét. A „mini-Airbus” két osztályos elrendezésben 107 utast vehet fedélzetére. A gyártó a korai Boeing 737-eseknek, az új generációs 737-600-asnak és a Boeing 717-esnek kívánt közvetlen piaci ellenfelet állítani a mindössze 31.4 méteres géppel. Az első példányt 2003-ban adták át a Frontier Airlines számára. A típus első sorban a növekvő üzemanyagárak miatt nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így később felhagytak a változat gyártásával.
Neo: Újabb 30 év, vagy akár több is?
Az A320-as típuscsalád megújítását 2011-ben hirdette meg az Airbus. A Pratt & Whitney vagy CFM gyártmányú új generációs hajtóművekkel rendelhető változatok a neo (new engine option) nevet kapták. A repülőgépgyártó a típuscsalád mindhárom jelenleg gyártásban lévő változatát megújította.
Az Airbus 2016. első hónapjaiban adta át az új generációs keskenytörzsű típuscsalád első példányát, egy A320neo repülőgépet, Az Airbus 2016. első hónapjaiban adta át az új generációs keskenytörzsű típuscsalád első példányát, egy A320neo repülőgépet, a Qatar Airways helyett a típus indító légitársaságává előlépett Lufthansa részére. A típus bevezetése és a repülőgépek átadása az üzemeltetők részére a Pratt & Whitney hajtómű gyerekbetegségei és alkatrész-gyártási problémái miatt tetemes csúszást szenvedett.
A Pratt & Whitney hajtóművekkel felszerelt A321neo típus tesztelési programja 2016. decemberében zárult le, az első hosszabb törzsű példány hamarosan kereskedelmi forgalomba áll majd. A legrövidebb törzsű A319neo változat szűzfelszállása és a tesztelési program megkezdése is idén várható.
Az A320-as típus első megrendelője a francia nemzeti légitársaság, az Air France volt, amely 1988. március 28-án vette át első keskenytörzsű Airbusát. A program indulásától 2017. január végéig az Airbus 13 067 darab A320-as családba tartozó repülőgépre szerzett megrendelést (beleértve a neo változatokat is), melyből eddig 7 442 darabot adtak át a vásárlóknak és a január végi állapot szerint még 5 625 példányra van megrendelése a gyártónak. A típuscsalád különböző változataiból jelenleg összesen 7 122 darab van forgalomban szerte a világon.
2016. február 12-én pénteken Hamburgban adta át ünnepélyesen az Airbus a Lufthansa az első új generációs hajtóművekkel felszerelt A320neo repülőgépét. Az átadó ünnepséget követően Hamburgból Frankfurtba repültünk a vadonatúj A320neo fedélzetén. Részletek…
Cikkünk egyes részei az öt éve megjelent visszaemlékezésünkből kerültek átvételre.