Az Egyesült Arab Emirségek állami befektetési alapja segíthet megvalósítani a tervezett új orosz szuperszonikus utasszállítót. Az államközi együttműködéssel a magánpénzből finanszírozott nyugati koncepciókhoz hasonló rajzolódhat ki.
Oroszországban először 2018-ban, Putyin elnök egyik nyilatkozata nyomán merült fel egy új szuperszonikus utasszállító kifejlesztésének ötlete: az államfő akkor a Tupoljev Tu-160-as bombázó alapjain elkészítendő polgári típusról beszélt, bár ezt később elvetették.
Azóta a tervek már jelentősen finomodtak, és állami pénzt – nem keveset – is öntöttek a projektbe, bár ennek eredménye egyelőre csak néhány jól kinéző grafika, illetve sokat emlegetett szélcsatornás modellek az Orosz Egyesített Repülőgépipari Konzorcium (UAC) cégeinél.
Az orosz állami pénz helyett (vagy mellett) a legújabb fejlemények szerint az Egyesült Arab Emirségekből érkezhet finanszírozás a projekt folytatásához – írta meg a Flug Revue.
Az UAC partnere az öböl-menti ország Mubadala nevű állami befektetési alapja lehet, amellyel vegyesvállalat alapítását tervezik.
A felállás minden valószínűség szerint igen egyszerű lesz: a mérnöki munka és a szellemi termék Oroszországból, míg a forgalomba állításig a projektre fordítandó pénz az Emírségekből érkezhet. A koncepcionális tervezésnek Gyenyisz Manturov orosz ipari és kereskedelmi miniszter szerint hamar lehet eredménye, akár már év végén, vagy 2022 elején véglegesíthetik a paramétereket.
Elképzelés már van bőven az oroszok részéről, a tervek szerint új szuperszonikus utasszállítójuk két verzióban készülhet: egy mindössze 8 utas befogadására alkalmas üzleti repülőgépként, és az amerikai Boom Technology gépéhez hasonló méretű, 30 üléses, kereskedelmi forgalomba szánt változatként.
Az eddigi nyilatkozatok alapján sebességi rekordokat egyik sem fog dönteni, mert nem 2-3 Mach (a hangsebesség 2-3-szorosa) közötti sebességre, hanem „csak” 1,5-1,8 Mach közötti tartományra tervezik őket. Manturov legutóbbi kijelentése szerint azt is figyelembe kell venni, hogy ennek felső határán a maximális repülési idő négy órára korlátozódik.
A fejlesztés fókuszában emellett a nyugati vetélytársakhoz hasonlóan a hangsebesség elérésekor fellépő hangrobbanás hatásainak minimalizálása áll. Ha ugyanis üzemelése túl nagy zajterhelést jelent a környezetre, a gép nem lépheti át akárhol a hanghatárt – ahogyan a Concorde ezt mindig csak tengerek, és a Tu-144 is csak gyéren lakott terület felett tehette.
Ez viszont elriaszthatja a vevőket, akiket egyébként sem lesz egyszerű megtalálni: bár az UAC globálisan tervezi az értékesítést, Európa és Amerika helyett inkább a milliárdosokban bővelkedő Közel-Keleten és Délkelet-Ázsiában kelhet el több példány.
