Hivatalosan is bemutatta a Boeing és a Lockheed Martin alá tartozó Sikorsky az amerikai fegyveres erők nagy sebességű helikopterekre kiírt tenderére közösen készített új generációs forgószárnyasának prototípusát.
Az SB-1 elnevezésű demonstrátort a konzorcium az amerikai fegyveres erők közös tenderkiírására készítette, amelynek célkitűzése egy nagy sebességű, és a ma rendszerben álló típusoknál nagyobb hatótávolságú forgószárnyas megteremtése.
A két amerikai gyártó közösen, a tengerentúlon eddig szinte teljesen ismeretlen, szériagyártású típusoknál nem alkalmazott megoldással indult el.
A koncepció szerint egy koaxális, vagyis két egymás felett, de ellentétes irányban forgó főrotorral, és egy nyolctollú tolólégcsavarral felszerelt gép lesz képes elérni az amerikai erők által várt sebességet és hatótávolságot.
A képességekre vonatkozó pontos adatokat a cégek nem árultak el, de szerintük a gép más típusoknál kétszer gyorsabban, kétszer nagyobb utat képes megtenni.
Az SB-1-es jelenleg a Future Vertical Lift (FVL) programban vesz részt, amelynek célja öt különböző méretű, de számos ponton egyező forgószárnyas kifejlesztése minden amerikai fegyveres erő számára.
Az elképzelés szerint ezek váltanák le a most használt típusokat, például az évek alatt többször modernizált CH-47 Chinookot és az UH-60 Black Hawkot.
Az első példányok átadását és szolgálatba állását a Boeing a 2030-as évek elejére tervezi.
Az FVL programban ugyanakkor nem ők az egyedüli indulók, pályázik még a fegyveres erők jövőbeli óriásmegrendeléseire a Bell Helicopters is. A cég a már egy létező típus továbbfejlesztésével, a Bell-Boeing V-22 Osprey-n alapuló V-280 Valorral szállt versenybe.
A technológia lényege, hogy a gép dönthető légcsavarjaival függőlegesen, vagy rövid nekifutással felszáll, és a levegőben akár helikopterként, akár a normál légcsavaros repülőgépekhez hasonló üzemmódban is használható.
A V-22-es első példánya 1989-ben végezte el első repülését, azonban éppen a koncepció egyedisége és összetettsége miatt csak tizennyolc évvel később, 2007-ben állhatott szolgálatba a fegyveres erőknél.
Az utód V-280-asnak ennél jóval zökkenőmentesebb, rövidebb fejlesztési utat kell bejárnia, ha a Bell a hadszíntereken is látni szeretné, különben a vetélytárs megoldás lesz a befutó, és az a koncepció lesz a jövőben használt típusok alapja.
