Az oldtimer gépek lassú, de biztos fogyatkozásával, a szabályok szigorodásával egyre nagyobb jelentősége van egy-egy régi típus működőképes példányainak. Különösen igaz ez a legendás Lockheed Constellation családra, amelyből csak néhány darab maradt napjainkra is repülőképes állapotban, köztük az, amely először viselte az USA híres elnöki hívójelét.
A huszadik század közepének e meghatározó típusa nemcsak a polgári, hanem katonai szerepkörökben is megkérdőjelezhetetlen fontosságú, ilyen célra használt példányokból azonban különösen kevés maradt fenn jó állapotban.
Bár az amerikai fegyveres erők által üzemeltetett EC-121 Warning Star légtérellenőrző és korai előrejelző változatból nincs már repülőképes darab, egy csapat elhivatott repülésbarátnak köszönhetően máig van üzemelő példány a C-121A jelzésű, szintén katonai verzióból.
A 48-610 gyártási számú, később „Columbine II” nevet kapott gép 1948-ban gördült ki a Lockheed üzeméből, és állt szolgálatba az amerikai légierőnél.
Alig egy év elteltével megejtették rajta az első komolyabb módosítást, VIP-szállítógéppé alakították át, ekkor VC-121A jelzést kapott: 1952 novemberéig a gép a légierő magasrangú vezetőit szállította washingtoni bázisáról.
Az első olyan repülőgép lett, amely az akkor regnáló elnököt (Eisenhowert) szállítva először használta az Air Force One hívójelet.
Azonban nem ez az első, ilyen célú gép, korábban többféle típust is alkalmaztak az USA első számú vezetőjének szállítására.
A Columbine II 1953 elején átkerült kifejezetten az elnök szolgálatába. Elsődleges gépként alig egy évig üzemeltették e célra, de a rendszerből történő 1968-as kivonásáig mindvégig a külön flotta részét képezte, mint háttértámogató vagy személyzetet szállító, esetenként tartalékgép.
Karrierjének kalandos része azonban csak ezután következett, amikor két év eseménytelen, arizonai tárolás után négy másik géppel együtt egy civil felvásárló, a Christler Flying Service tulajdonába került.
Rossz állapota miatt azonban a „Columbine II”-t a többi géppel ellentétben a cég nem alakíttatta permetezőgéppé, helyette alkatrészbányának használták, ami az esetek nagy részében teljes szétbontást, vagy helyreállíthatatlan állapotokat eredményez a sárkányszerkezetben.
Kivételes szerencsének köszönhetően azonban e példány egyben maradt, és a sivatagi tárolásnak köszönhetően jelentősebb korrózió sem pusztította, 1990-ben néhány repülés és aukciós eladási kísérlet erejéig helyreállították, de a sikertelen árverés miatt visszakerült tárolásba.
A gépre így talált rá Karl D. Stoltzfus, a Dynamic Aviation Lease Inc. tulajdonosa egy róla szóló cikk alapján 2014 végén, nem sokkal később pedig meg is vásárolta, helyreállítási céllal.
A beszámolók szerint ebben az amerikai Szövetségi Légügyi Hivatal (FAA) is partnernek bizonyult, egyedi üzemeltetési előírásokat adtak ki a restaurált gépre, amely 2016 májusában, újabb évtizedes földön állás után emelkedhetett újra a levegőbe, és üzemelhet azóta is problémáktól mentesen.
