A repülőgépgyártók, illetve a légiiparhoz valamilyen formában kapcsolódó cégek egyre kevesebbet ruháznak be az olcsónak mondott országokban. A jelenség hátterét az Aviation Week vizsgálta, megállapításuk szerint a jelenség oka az egyre fejlettebb technológiában keresendő.
A kétezres évek elején a légiipari beszállítók tömkelege ruházott azokban az országokban, amelyekben a fejlett, „nyugati” országokhoz képest jóval alacsonyabbak voltak a munka költségei, földhöz is olcsóbban lehetett jutni, és így az előállítás is kevesebb pénzből kijött. A beszállítói láncolatot is ehhez igazították, aztán a fejlődés egyszer csak megállt, sőt a visszájára fordult.
Az AeroDynamic tanácsadó cég elemzése szerint a 2000 és 2016 közötti időszakban 150 nagyvállalat mintegy 450 befektetést hajtott végre, de az olcsónak mondott országokban 2008 körül megállt a beruházások bővülési üteme. Abban az időszakban nagyjából ugyanakkora mértékben voltak befektetések a fejlett és kevésbé fejlett gazdaságokban, miközben előtte rendre több tőke érkezett az olcsóbb országokba. 2010-óta viszont megfordult a trend és mára 30 százalékkal nőtt a drágább munkaerővel bíró országokban a befektetések mértéke, míg az olcsóbb országokban drasztikus csökkentést regisztráltak. Ennek a folyamatnak az Egyesült Államok lett a nyertese, az új befektetések 60 százaléka érkezett az USA-ba, a többi pedig főként Franciaországban, Németországban és az Egyesült Királyságban landolt.
Az elemző és tanácsadó cég értelmezése szerint a folyamat hátterében több ok is meghúzódik. Az egyik, hogy az új típusú repülőgépek, így a Boeing Dreamliner, az Airbus A350-es és a Bombardier C Series is (amelyek katalizátorai voltak a folyamatnak) sokkal fejlettebb, automatizált rendszerekben születnek, a gyártás kevesebb élő munkát igényel. Ennek oka pedig egyrészt a kompozit anyagok előállítása és felhasználása, ami sokkal egyszerűbb beszállítói láncot igényel, így az élő munka igénye 80 százalékkal alacsonyabb a korábbihoz képest. Szintén ehhez kapcsolódó folyamat, hogy az új technológiákat a gyártók házon belül tartják, és nem beszállítótól rendelik meg egyes alkatrészek gyártását.
A másik ok, ami főként Kínát sújtja, hogy a gyártók jóval nagyobb hangsúlyt fektetnek a „szerzői jogok”, technológiák, know-how védelmére, amelyet Kínában híresen szeretnek lemásolni.
Mindezt pedig a kormányok különböző beruházásösztönző lépései is segítették, így lehettek a folyamat nyertesei a fejlett gazdaságok, de Kína, Oroszország és Japán felé nem fog megszűnni a tőke beáramlása a légiiparba, mivel saját típusaikat is elkezdték kifejleszteni. Az olcsó munkaerőjű országokban előállított légiipari termékek aránya várhatóan stabilizálódik a mai 15 százalékos ráta környékén.
